Érthetetlennek és különösnek tartjuk azt is, hogy a Miniszterelnök úr és a Parlament Magyarország Alaptörvényébe építette be azt, hogy 2013. április 25. napja után „nem hozható törvény az életüktől és szabadságuktól 1956 és 1990 között törvénysértő módon megfosztott volt politikai elítéltek ügyében. Ez mindenképpen a kádári koncepció túlélését jelenti: ti. azt, hogy „az 1963-as amnesztia után nem maradt politikai fogoly Magyarországon”.

A magyar törvényhozás több alkalommal tárgyalta a szovjet katonai megszállás idején a NATO-országok javára végzett hírszerzők, a „kémkedésért” elítéltek esetleges rehabilitálását – melyet egyébként minden volt szocialista, a szovjetek által megszállt országokban megtettek – de Magyarországon, a NATO tagállamában, a mai napig sem történt meg az „első NATO-katonák” rehabilitálása, a még életben lévő egykori politikai elítéltek sorsának rendezése. 

Az egyenlőtlen elbírálás elvének hibájától eltekintve erkölcsileg tarthatatlan, hogy az új rendszerben éppen azon keveseket mellőzzék, akik mintegy a lakosság lelkiismereteként szabadságuk és egzisztenciájuk feláldozásával szálltak szembe a kádári kompromisszummal. Ez a jelen és a jövő generációinak talán nem a legjobb morális lecke, mint ahogy az sem, hogy a mellőzést eldöntők között prominensen szerepelnek azok, akik életútja nem elhanyagolható szakaszai e kompromisszumok különböző mértékű támogatásával telt el.

Ha egyáltalán lehet különbséget tenni az 1963 után és a korábban elítélt politikai foglyok között, akkor az az, hogy 1963 után „ártatlanul” gyakorlatilag nemigen került börtönbe senki: az 1963 és 1989 között börtönbe került politikai foglyok tudatosan léptek fel a „barakk” kényelme és a kompromisszum „bölcsessége” ellen. Nem mártírok, ellenállók voltak.

E tettükért a nemzet mostani vezetőinek és törvényhozóinak nem a negatív megkülönböztetéssel kellene válaszolniuk az új rendszer fennállásának immár huszonhatodik évében. - Ha ezt tennék, többekben ébredhetne fel az az érzés, hogy a kádárizmus „aranykorszakában” börtönbe zártakat jogosan ítélték el lázadásukért. Másoknak pedig úgy tűnhet, a rendszerváltozás olyan folyamat, amelynek befejezéséig még hosszú út áll előttünk.

Az egykori antikommunista politikai foglyok és az 1990 előtt politikai perekben kivégzett bajtársaink nevében:

Budapest, 2016. szeptember 2. napján

Szemenyei-Kiss Tamás
Rimner Gábor
Szügyi István
Gyarmati László
Balázs Pál
Hornyik Tibor
Siklóssi Attila
Tamás János
Kollár Erzsébet