Bámulatos elemzést tolt le az M1 aktuális csatornán a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (Kincs) elnöke. Fűrész Tünde szerint folyamatosan növekszik a gyerekvállalási kedv, amely azért történik, mert már érezni lehet a 2010-ben bevezetett családpolitika stabilitását és kiszámíthatóságát. Milyen kár, hogy az elemzés megállapításait nem igazolják vissza a számok.

Nézzük először változatlan formában az MTI beszámolóját az elemzésről (a kiemelések tőlünk származnak)! 

Három éve kitartó a magyar párok gyermekvállalási kedve a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (Kincs) elemzése szerint - mondta az intézet elnöke az M1 aktuális csatornán hétfőn. 
Fűrész Tünde hozzátette: 2010-től folyamatos növekedés tapasztalható a gyermekvállalási kedvben. 2016-ban 1,49-re emelkedett a termékenységi arányszám, ami azt jelenti, hogy Magyarországon száz párnak átlagosan 149 gyereke születik. 
Az intézet elnöke szerint a növekvő termékenységi arányszám azzal magyarázható, hogy 2016-ban már lehetett érezni a 2010-ben bevezetett családpolitika stabilitását és kiszámíthatóságát. 
A cél az, hogy 100 párnak 200 gyereke szülessen, mivel csak ilyen adatok mellett tudja reprodukálni magát a társadalom - fűzte hozzá Fűrész Tünde. Rámutatott: 2010 óta közel 150 ezerrel csökkent a szülőképes nők száma, a születések száma azonban közel sem csökkent ezzel arányosan. 
A most bejelentett családpolitikai akcióterv olyan lehetőségeket biztosít, amelyekkel tovább lehet növelni a termékenységi arányszámot - helyezte kilátásba Fűrész Tünde.

Nézzük a számokat!

Aki csak egy kicsit is követi a magyar demográfiai folyamatokat, könnyen úgy érezheti, hogy egy párhuzamos univerzumba tévedt. De legalábbis biztosan a fejét vakarja, hogy miért kellenek itt védelmi akciótervek, amikor minden ennyire jó. - írja a Portfolio 

Három éve kitartó a magyar párok gyermekvállalási kedve

Egy ilyen mondat után minden marketinges elégedetten csettintene, hiszen a felületes hallgató számára úgy tűnik, hogy minden rendben, miközben igazából nem is mondtunk semmi eget rengetőt. Persze az nagyon valószínű, hogy az érdeklődő laikusok nem úgy értik, hogy "kitartó" = "alacsony szinten stagnáló". Pedig, mint azt mindjárt látni fogjuk, a mondat csak akkor helytálló, ha így értjük. 

Ami azonban elsőre ügyes kommunikációs fogásnak tűnik, másodikra már vaskos tévedésnek, hiszen az értékelés konkrétumokkal folytatódik. 

2010-től folyamatos növekedés tapasztalható a gyermekvállalási kedvben.

A fenti megállapítás minimum erős pontosításra szorul. Tekintsük meg az alábbi ábrát, és rögzítsük a tényeket. A 2010 óta eltelt nyolc évben egyszer csökkent, négyszer stagnált a gyerekvállalási kedv, amit "folyamatosnak" minősíteni csak jóindulattal lehetséges. De nem is ezzel van a probléma, hanem azzal, hogy a gyerekvállalási kedv alakulásának leírására 2019 elején a "növekedés" kifejezést használni finoman szólva is megalapozatlan. A termékenységi ráta ugyanis harmadik éve stagnál, és előtte a történelmi mélypontról is csak éppen annyit emelkedett, hogy a 90-es évek közepi szintet elérje. A 2000-es évek eleje óta a ráta trendjében 1,30-1,35 között mozgott, ebből csak a válság idején esett ki. Ezután korrekció következett, ami azonban hamar megállt, és jött már említett hároméves stagnálás. Ehhez még érdemes hozzátenni, hogy a teljes megfigyelt időszakban alig több, mint két tizedes ingadozásról beszélünk. 

Erre a szakértő már csak rákontrázni tudott a "növekvő termékenységi arányszámmal", amivel nem csak a számok hadakoznak, hanem maga a kormány sem veszi észre, hiszen nagy lendülettel kívánja a teljesen elakadt, alacsony gyerekvállalási kedvet családvédelmi akciótervvel meglódítani. 

A termékenységi ráta stagnálása cáfolata annak a megállapításnak is, miszerint a szülőképes korú nők számának csökkenéséhez képest a születések száma nem csökkent arányosan. A mutató éppen hogy azt jelzi, hogy a születésszám bizony a szülőképes korú nők számával arányosan csökkent, stagnáló gyerekvállalási kedv mellett. 

...2016-ban már lehetett érezni a 2010-ben bevezetett családpolitika stabilitását és kiszámíthatóságát.

A fentiek alapján az elemzésbe becsempészett kormánydicséret is inkább kellemetlen. Amennyiben ugyanis a gyerekvállalás valóban a kormányzati ösztönzők által meghatározottan alakul, akkor a népesedéspolitika mindeddig nem alkotott maradandót. Az egyszerű aritmetikára érzékeny olvasó pedig elgondolkodhat, hogy ha "2016-ban érezni lehetett a családpolitika stabilitását és kiszámíthatóságát", akkor 2017-ben és 2018-ban miért nem. És vajon miért kell egy 2019 eleji értékelésből "kifelejteni" 2017-2018-as időszakot.

Végezetül csak annyit kívánhatunk, hogy a furcsa helyzetértékelés ellenére legalább az előrejelzés, miszerint a friss intézkedések növelik majd a termékenységi arányszámot helytálló legyen. Érzésünk szerint azért még ezen sem árt majd dolgozni, már persze ha nem tör ki rajtunk a kóros elégedettség. (portfolio.hu)