h i r d e t é s

Online lincselések

Olvasási idő
8perc
Eddig olvastam
a- a+

Online lincselések

2021. május 09. - 07:35

Ma olyasmiről lesz szó, amit legalább tíz-tizenkét éve söprünk a szőnyeg alá. Korábban is odasöpörtük volna, ha lett volna Facebook, de nem volt. Igen, az online mocskolódásokról lesz szó. Kálmán Olga ügye kapcsán, de akármelyik sajtómunkás elővehetne hetente legalább egy ilyent a saját postájából. Vagy inkább többet.

Forrás: Troll Mob / Facebook

Először is azt kérném, hogy lépjünk túl a pártpolitikán, maradjunk a "kormánypárti-nem kormánypárti" kategóriáknál, de egy ponton még ezeket is meg fogjuk haladni. Ugyanis már rég nem politikai hovatartozás kérdése a dolog. Szükséges ez: ugyanis olyan mértékű már a sárdobálás, hogy majd' mindenki sáros lett.

Elsőként ismertetném a mostani esetet. Kálmán Olgát, aki nem túlzottan híve a mostani kormánynak, minősíthetetlen hangon és hosszasan megfenyegette egy bizonyos Józsefné, akiről időközben kiderült, hogy nem Józsefné, ellenben V. Gábor. A Névtelen Hős az édesanyja Facebook-profilja mögé bújt. Volt a hosszas átkozódásokban – mert több is akadt – lefejezéssel, családirtással, felgyújtással, válogatott kínzásokkal való fenyegetés, antimagyarozás, a bíróság láthat benne közösség elleni izgatást is majd, ha eljön a napja (V. Gábor szabadlábon védekezik), és őszinte, mély hűség, szeretet megvallása "az ártatlan, a drága" Orbán Viktor iránt. Mondjuk, ha kormánypárti politikust fenyegettek volna lefejezéssel, bekerülne a vádak közé a terrorcselekmény előkészülete is.

Ilyenkor nem ostobaság feljelentést tenni, ugyanis tapasztalatom alapján ha egy fenyegetés érkezik, az bakfitty. Ha hosszú, akkor már jön a fejvakarás, mert a fenyegető időt, munkát fektet a dologba, itt már elszántság, előre megfontoltság figyelhető meg. A legtöbb ilyen embernek nem kenyere a billentyűzet bűvölése, esetleg órákig is ír egy két-három oldalas üzenetet, ez már nem hirtelen felindulás. Ha több és hosszú mocskolódás érkezik, akkor kell átsétálni a rendőrkapitányságra, mert ugyan valószínű, hogy csak egy elszánt őrülttel van dolgunk, de mindig ott van az az egy százalék esély, hogy magányos támadó, esetleg gyilkos válhat belőle. Kálmán Olga pontosan azt tette, ami a leghelyesebb ilyen esetben.

Komikus eleme a történetnek – vagy inkább ironikus – hogy, amint a Police.hu közölte:

"Kálmán Olga, az ismert televíziós személyiség és politikus 2021. május 4-én tett feljelentést, mert közösségi média oldalán keresztül valaki gyűlölködő, trágár, fenyegető tartalmú üzenetet küldött neki. Éppen tanúkihallgatása folyt a II. Kerületi Rendőrkapitányságon, amikor újabb hasonló üzeneteket kapott. Az ügyben a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Főosztálya az életet, testi épséget, egészséget sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény bekövetkezése látszatát keltve elkövetett zaklatás vétség gyanújával ismeretlen tettes ellen indított nyomozást. Másnapra azonosították a feltételezett elkövetőt. Az 53 éves V. Gábort győri otthonában fogták el. A nyomozók lefoglalták azt a számítógépet, melyről a rendelkezésre álló adatok szerint a férfi édesanyja közösségi profilját használva küldte a fenyegető üzeneteket. A szabadlábon védekező gyanúsított beismerte a bűncselekmény elkövetését." (Police.hu)

Nem csak beismerte, büszke is rá, ahogy a csepeli késelő, Ó. Bence sem értette, mi a baj azzal, hogy politikai okokból arcon szúrt egy hölgyet a buszon. A két eset között annyi a hasonlóság, hogy mindkét elkövető büszke a tettére, és mindketten azzal védekeznek, hogy csak véleményüknek adtak hangot.

Idézzünk pár mondatot a Blikkből, ahol sikerült megszólaltatni V. Gábort:

"Iszonyatosan, minden elképzelést felülmúlóan gyűlölöm a baloldalt. Nem titkolom, rengeteg politikusnak írtam már mérhetetlenül mocskolódó, gyűlölködő levelet. Kálmán Olga csak az egyik a sok közül. A családban mindenki jobboldali, de messze én gyűlölöm a legjobban őket, köztük Kálmán Olgát is."

Az ügy tárgyalásán a bíró helyében én felkérném a vádlottat, hogy határozza meg a "baloldal" fogalmát, ugyanis abból hamar kiderülne, hogy nem a baloldalt utálja ő, hanem azt, amit a kormánypropaganda baloldalnak kiált ki. De ez mellékszála az ügynek: fontosabb a beismerés, mely szerint már többeket zaklatott ily módon. Ráadásul ostoba is volt, ugyanis Kálmán Olga a kapitányság elől élőben bejelentkezett, tehát V. Gábornak tudnia kellett, hogy épp feljelentést tesz – ő maga szolgáltatta, egyenesen a rendőrségnek a rá nézve terhelő bizonyítékot.

Jó, erre azt lehet mondani, hogy "megbukott egy troll, aki hülye, haljon meg".

Meg azt is lehet mondani, hogy "ezek ilyenek".

Na, ez az a szőnyeg alá seprés, amiről beszéltem. Ez az, ami miatt ilyent egyáltalán lehet művelni.

Egyrészt: az "ezek" csak az egyik oldalról nézvést "ezek", túloldalról a másik fél az "ezek". A nekünk innenső. És azért ha ilyen mértékű mocskolódást nem is kaptak, de több kormánypárti publicista jelezte, hogy jut ám nekik is a kormánnyal szemben álló oldalról ilyesmi. Jut hát. Innentől nem érv az, hogy "de ők megérdemlik", mert nem azt vizsgáljuk, ki mit érdemel – azt majd a főtárgyaláson – hanem az eszközt. Melyet mindenkinek tilos lenne használni.

Sőt, még értelmetlen is.

Értse már meg mindenki, innen és túl, hogy értelmetlen a gyalázkodás. Ha valaki – akárki, bárki – "kiír valamit a Fészbukra", vagy "megmondja a magáét", azt sehol, semmilyen szerv nem jegyzi meg, nem kerül be a dossziéjába, nem lesz piros pont a neve mellett. Kivéve, persze, ha ezért fizetik, olyan is van, de az átlagfelhasználót politikai szempontból sehol sem tartják nyilván, se pro, se kontra. Sőt, nem is tett semmit ezzel, azon kívül, hogy reményei szerint következmények nélkül kiélte a vak dühét. Attól, hogy valaki kinyilvánítja, miszerint egyik vagy másik politikus egy sperma, X. vagy Y. újságírónak egyenként kéne eltörni az ujjait, vagy Z.-nek ilyen-amolyan a nemi identitása, még nem fog választókat veszíteni a politikus, nem törnek el az újságírók ujjai és Z. sem fogja nyilvánosan elmesélni, miket művel az ágyban és kivel. Ettől nem történik semmi sem. Attól sem, ha fenyegetik az embert mindenféle üzenetekben.

A magyar online tér a következmények nélküli erőszak és a verbális lincselés felülete lett, őrjöngő indulatok dúlnak és minél primitívebb egy felhasználó, annál kevésbé érti, hogy ez büntetendő. Ő már messze nem "csak a véleményét fejezte ki, és vélemény- meg szólásszabadság van", ha ennek a véleménykifejezésnek akármilyen következménye lesz, akkor ő felelős a szavaiért, tetteiért. Márpedig lesz, például jogkövetkezménye: egy fenyegetést vagy a személyes jó hírhez való jog megsértését igenis lehet peresíteni.

Nekem magamnak rengeteg ilyen esetem volt, talán, mert nem félek időnként kényes témákhoz nyúlni. Az még nem baj, ha valaki nem ért velem egyet és ezt emberi, civilizált módon kifejti. Nem kötelező nekünk egy húron pendülni.

Amikor a vizes VB körüli sikkasztásokkal foglalkoztam, meglehetősen egzakt, számszerű adatok birtokában, indult ellenem egy ilyen fenyegetéshullám. Úgy tessék elképzelni, hogy ezért vagy amazért – rendszerint felhívják az emberre a figyelmet egy radikális csoportban vagy sajtótermékben – hirtelen jön vagy négy-ötszáz Messenger-üzenet, körülbelül abban a hangnemben, ahogy Kálmán Olgának is üzentek. Nem kis munka, de ezeket egyenként tiltani kell – mármint a feladókat, ugyanis aki egyszer ilyent tett, máskor is megteszi. A sok száz átkozódóból egy akadt – New Jersey-ből írt, idős magyar emigráns hölgy – aki megkérdezte, mire alapozom a véleményemet. Hát, mondtam, benne van a cikkben. Ja, azt ő nem olvasta. Rendben, mutatom a számokat. Hm, ezek hitelesek? Magától a kormánytól származnak. Akkor nem tudja, mit mondjon... Lám, vele békében váltunk el, tiltás nélkül. Nem értettünk egyet a végén sem, de az nem baj.

Olyan is akad, amikor teljesen ártatlannak tűnő téma miatt jön a támadáshullám: pár éve, az orosz foci-VB idején írtam egy rövid szösszenetet arról, hogy a mérkőzéseknek helyet adó városokban kiirtották a kóbor kutyákat. Rám is zúdult a fergeteg, olyan is akadt, aki állítása szerint látta, hogy az illusztrációként használt képet én magam készítettem a balatoni villám kertjében, én mészároltam le saját kezűleg legalább negyven kóbor kutyát a képhez. Kanalam sincs nekem a Balatonon, nem, hogy villám, kutyát, macskát, állatot sosem bántottam. Csak hát – a Nagy Oroszország nem kedveli a kritikát.

Minél hektikusabbá válik a politikai élet – és semmi jel az enyhülésre – annál biztosabb, hogy bármiért gyalázkodó támadások célpontjává válik az ember, ha érdemben foglalkozni mer egy megosztó témával. És, tegyük hozzá, bár nagyon nem a szívem csücske a kormány, sikerült nekem életemben olyanokat is írni, amikért balról estek nekem, ha nem is pár százan, de olyan negyven-ötvenen, igaz, kommentben, nem személyre szóló fenyegetésben. Nem volt gyakori az ilyen – tényleg aránytalanul kevesebb, az összes ilyen jellegű problémának talán az öt százaléka – de volt.

Sőt. Mostanság például a legtöbb efféle következménnyel a járványhelyzet és a vírustagadás elemzése jár. A járvány felborította a magyar politikai frontvonalakat, mintegy merőleges lövészárkokat húzott az állóháború harcmezein, és ezt hiába próbálja bármelyik politikai oldal kihasználni, becsatornázni, nem fér bele a korábbi világnézeti megoszlásba, ahogy az is felesleges, ahogy az egyik vagy másik oldalt vádolják "halálkampánnyal". A vírustagadás keresztbe vágta az eddigi arcvonalat, így bárki kritizálja – esetleg korábbi és bizonyított tetteiért – X.-et vagy Y.-t, törvényszerűen meg fogják támadni. Ilyen esetem is volt már nem egy, álljon itt ez a példa a fenyegetésre.

Aztán előfordul a legdurvább lehetőség is, amikor egy monomániás őrült rákattan az emberre és minden eszközzel megpróbálja megsemmisíteni, olyanom is van, csak nem írom le a nevét, mert az élteti.

Mit lehet tenni?

Eltérnek a módszerek. A kormányoldal azt a módszert követi, hogy ha valaki nekik nem tetszőt mond, közreadják a nevét, profilját és az illetőt a hívek szétszedik: ez régi kurucinfós technika, csak épp semmibe veszi a személyiségi jogokat. Nem javaslom, már csak azért sem, mert a múlt héten már megosztást is büntettek így (más kérdés, hogy az illető tényleg ostobaságot osztott meg), de ez akkor sem háború és nem uszítunk szabadcsapatokat senkire.

A másik módszer Kálmán Olgáé: igenis rendőrségre, bíróságra kell vinni az ilyesmit. És ennek ne legyen köze pártokhoz, politikához, de legyen köze a büntetőjoghoz.

Végül szögezzük le: az online fenyegetésnek, gyalázkodásnak semmi értelme.

A Free SZFE-maszkos hölgy véleménye nem változott meg a késszúrástól, Kálmán Olgáé sem a fenyegetéstől, gyalázkodástól és én sem hagytam abba az írást, ahogy más sem fogja.

Ez a gyáva emberek sportja, akik azt hiszik, vagy kiélhetik az indulataikat következmények nélkül, vagy legfeljebb egyik-másik politikai oldal megvédi őket.

Nem védi, erre nincs mód.

Tessék abbahagyni.

Haszontalan, felesleges, hatástalan ostobaság.

 

Szele Tamás / forgokinpad.blog.hu