A kormány szerdai határozata szerint ugyanis „kész arra, hogy a szíriai helyzet hosszú távú rendezése, így különösen a biztonságpolitikai feltételek megléte esetén Magyarország Szíria újjáépítéséhez kórházépítés és -üzemeltetés útján nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenységével hozzájáruljon”. Minderre 1 575 000 000 forintot biztosított.

A párhuzamot kereső demagógok persze rögtön felidézhetik, hogy a sztálinista Magyarország is kórházépítéssel, -működtetéssel segített a koreai konfliktus során, és az észak-koreai kórház ma is gyógyít Szarivon városában, és hát Rákosi Mátyás nevét viseli. Pedig a különbségek nyilvánvalóak. A koreai magyar kórház már akkor gyógyított, amikor a háború még javában dúlt, a felelőtlen Rákosiék nem vártak arra, hogy „különösen a biztonságpolitikai feltételek” megteremtődjenek. Másrészt az ötvenes évek kommunista államának itthon az illegális emigrációval kellett megbirkóznia, nem pedig az „illegális immigrációval”. Igaz, határzár ahogyan akkor is, úgy most is áll.

Ezzel együtt vannak itt – nyilvánvalóan véletlen, de mégiscsak meghökkentő – egyéb hasonlóságok is. Az egykori vasfüggönyről se nagyon lehetett tudni, építése, csinosítása, fejlesztése, őrzése, működtetése mennyibe kerül. Mint ahogy a mostaniról sem könnyű megbízható számokat szerezni. A szerb–magyar és horvát–magyar hátáron felhúzott kerítés ára sem biztos, itt-ott bujkálnak az adatok, a költségek jelentkeztek a BM-nél és a HM-nél is. Becsüljük talán 15 milliárdra az építés költségeit, amelyeket korántsem nevezhetünk véglegesnek, mert a földkisajátítások miatti kártalanítás ma is folyik, már 195 milliónál tartanak. A határzár-működtetés költségeit pedig segítség nélkül a nyomorult adófizető állampolgárnak nehéz megbecsülni, noha fontos kérdés, a teljes határőrizeti kiadásokból mennyit is kell a „kerítésre” költeni. Megemlítjük, de nem számszerűsítjük a határzár átlépésének büntetése miatt jelentkező „járulékos” költségeket: a szegedi rögtönítélő bíráskodás, a fogvatartás és a kiutasított emberek bebörtönzése miatti kifizetéseket.

Még a látszólag egyszerű kérdésre, hogy mennyi pénzt fordított 2015-ben idegenellenes kampányaira a kormány összesen, sem könnyű válaszolni. Az emlékezetes Nemzeti Konzultáció költségei 1 milliárd körül alakultak, aztán jött a nyári 600 milliós sikerkampány, amelynek kulcsüzenete azt volt, hogy „nem akarunk illegális bevándorlókat”. És az évet zárták egy újabb 381 milliós költéssel, amikor „a kormány nemet mondott a kötelező betelepítési kvótára”. Szóval a szíriai kórházra szánt reményteljes 1,6 milliárddal szemben ott van a xenofób lakossági imprintingre elköltött cirka 1,6 milliárdnyi közpénz valósága.

De ne legyünk igazságtalanok. Magyarország például már befizette azt a 3 millió eurót, amit Európai Unió Szíriai Válságra Reagáló Regionális Vagyonkezelői Alapjának szánt. A vállalás szerint az Európai Unió 500 millió eurót, míg a tagállamok újabb 500 milliót adnak össze. A sokszor szidott „brüsszeli gólem” ezt már megtette, míg január 29-ig az uniós országok kormányai összesen csak 52,5 milliót utaltak át. (Íme, egy újabb adalék, mennyivel hatékonyabb a nemzetállami kormányzás, mint a közösségi.)

Jó lenne tisztázni: mennyibe került végül is a nemzetközi migráció és „kormányzati kezelése” az országnak? Banai Péter Benő államháztartásért felelős államtitkár évelejei sajtótájékoztatóján „a migránshelyzet 84 milliárd forintos váratlan költségéről” beszélt. De mennyit költöttek a menedékkérők és menekültek ellátására, utaztatására, elszállásolására stb.? Írd és mondd – és ezt már Végh Zsuzsannától, a bevándorlási hivatal vezetőjétől tudhatjuk – 5,5 milliárdot. 2014-hez képest a költségek tehát megduplázódtak, de korántsem nőttek az égbe. A regisztrált menedékkérők száma például négyszeresére ugrott. A központi költségvetés kiadási főösszegéhez viszonyítva ez mindössze 3 tízezredes, vagy ha jobban tetszik, 0,03%-os költést jelent.

A „migránshelyzet váratlan költségeinek” 83,5%-át teszik ki tehát a határzárra, az idegenellenes kampányra, az uniós hozzájárulásra, a hivatalra, menekültügyi őrizetre és egyéb létfontosságú dolgokra kifizetett pénzek. Ezt a 78,5 milliárdot akkor is el lehet, persze, bokázni, ha egyetlen menekülő sem érkezik. És idén valami hasonló csodára készül államunk.

Zádori Zsolt / helsinkifigyelo.blog.hu