Az írás célja, hogy rávilágítson arra, hogy a Fidesz nem csak Finkelstein tudását és politikai kultúráját tette magáévá, hanem ehhez hozzá kapcsolta a legmodernebb eszköztárat is. Habony, Rogán, azon kívül, hogy gátlástalan termeszei a magyar társadalomnak, egyben a legkomplexebb tudással rendelkeznek arról, hogy egy modern társadalomban mit jelent a politika, mi kell a politikai akarat érvényesítéséhez.

A Fideszt sosem érhette az a vád, hogy programok alapján működik, a párt, egy hatalomigenlő és igénylő vezető alapelvárásának, a saját és ezen keresztül a hívei hatalmának megteremtésében és megtartásában érdekelt erősen motivált és egyben függőségi rendszereken keresztül féken tartott és irányított, amely különböző üzeneteken keresztül képes a társadalomban csoportokat építeni, a csoportokat elkötelezni és egybetartani.

Szervezete brutálisan hasonlít a katolikus egyházéra, valamint a kommunista pártéra!

Orbán kinyilatkoztat, mint a pápa, vagy a politikai bizottság első-titkára, szavai nem a vita alap gondolatai, hanem a végrehajtás szűk mezsgyéje, amelyen csak és kizárólag végig menni lehet.

A párt jezsuitái, vagy KGB-je a TEK, amely állami pénzekből korlátlan rálátással bír a társadalom minden szegmensére, vélhetően használható információkkal látja el a politikai hatalom gyakorlóját, Orbán Viktort és a hatalomtechnológusokat, Habonyt, Rogánt és még néhány embert.

Ez a rendszer hatalomtechnikai szempontból nem maffiaszerű, hanem csak egyszerűen pragmatikus. Az viszont már más dimenzió, amikor átlépnek a gazdaság szférájába, ott az ilyen jellegű működtetés egyértelműen maffiaszerű.

Az elmúlt több mint hét év hatalomban léte olyan mennyiségben halmozta fel az erkölcsileg elfogadhatatlan ügyek számát, amely már hatékonyan feszegeti irányukba a gyűlölet kialakulásának feltételrendszerét.

A választójoggal rendelkező állampolgárok egészét vizsgálva megállapítható, hogy Orbán már, politikailag és erkölcsileg megbukott! Azonban ha azt vizsgáljuk, hogy a politikailag aktívak körében mi a helyzet, akkor azt látjuk, hogy Orbán stabilan ül a hatalomban. Ez a totális eszközrendszer használata nélkül elképzelhetetlen lenne.

Orbán hatalom technológusai egy modern rendszer működtetői, mindenféle morális gátlás nélkül, ráépülnek a szociológia a pszichológia, a politikai marketing minden innovatív elemére. Őket nem terheli semmi ami egy szervezeti, vagy demokratikus rendszerből adódik, ők Orbán legitimitását nem a Fideszből vezetik le, hanem a választások végeredményéből, azt tekintik a legitimáció és a hatalom forrásának, a pártot csak mint a működtetés rugalmas keretrendszerét használják.

A fent vázoltakkal szemben a demokratikusnak nevezett ellenzék meghatározó része foglya a 20. századi párt rendszernek, annak működési, szervezeti, személyi kereteinek. Egy olyan valós demokratikus vagy annak látszó működésben vergődnek, ahol sokkal fontosabb az egyes döntési pontok és csoportok véleménye, mint a választók igénye.

Az ellenzék, forrás és média hiányra panaszkodik, miközben nem ezek az elsődlegesek, ezeknél fontosabbak a társadalom ismerete és a valós választói igényekre adott válaszok.

Mivel a válaszok megadásánál nem szempont a választói csoportok elérése és megérintése, hanem elsődleges a belső viszonyok konzerválása, nem is születhetnek olyan válaszok, amelyek többletszavazatokat hozhatnának.

Az ellenzék még mindig nem a népnek ad választ, hanem a buta és rövidtávú gondolkodást erősítő összefogásosdiban keresi a győzelem lehetőségét.

Orbán a hagyományosnak tekintett, (2014) összefogással nem váltható le, mert Orbán leváltásához a Jobbik is kell!

Az, hogy a Jobbik ma szélsőséges párt sokkal inkább a demokratikus ellenzék véleménye, mint a valóság, hiszen a Fidesz szavazóbázisa bizonyíthatóan szélsőségesebb, mint a Jobbiké!

A 2018-s választás - amennyiben nem lesz változás – a múlt szervezetei és a modern politizálás eszközeinek összecsapása lesz, amelyből nagy biztonsággal megjósolható, hogy Orbánék kerülnek ki győztesen. Ez csak abban az esetben nem baj, ha ez egyben azt is jelenti, hogy az MSZP esetében ezzel együtt megnyílik annak a lehetősége, hogy egy modern világot ismerő, az eszközöket használni tudó választási párttá alakuljon. A Jobbik már ezen a szakaszon messze túl van, ami óriási kockázat a demokratikus ellenzék számára, mert a Jobbik beemelődhet egy valóságos váltópárti kategóriába, amelyből az MSZP és többi pártocska kieshet.

Ma még nem tudható, hogy 2018 a demokratikus ellenzék politikai végét jelenti majd, vagy a megújulás kezdetét!