Leírtátok magatokat végérvényesen. Mit tehet egy fideszes képviselő ezek után?

Mennyél szépen haza az én pénzemből - számold el a költségeid - azután nézzél bele borotválkozás előtt a tükörbe és erkölcsi aggály nélkül köpd szembe magad! Ti nem államférfiak vagy mik vagytok, hanem minden, amire nevelem a gyermekeim, hogy milyenek ne legyenek! Kibaszottul fordítva ültök a lovon.

Az egyik oldalról halálra fényezitek magatok, hogy csökkentettétek a munkanélküliséget - de milyen áron?

Az ember korán reggel elmegy dolgozni és szétesve hazaér a nap végén. Nincs cérnája egy jó szóra sem a családja felé - családok éve ide-oda. Fizetést minden pénteken zsebbe kap, mert ugyan van állása, munkája, de munkaközvetít cégen keresztül. Mert őt nem alkalmazza a gyár, ahol egész nap a sor mellett gyártotta a darabszámot. A gyár a munkaközvetítőnek fizet, a munkaközvetítő pedig a dolgozónak valamennyit. Mert ugye a munkaközvetítő cégnek is meg kell élnie valamiből.

Ha nem gyárban dolgozik a magyar, akkor közmunkás vagy aktatologató a közszférában... ha csókos, akkor trafikos vagy önkormányzati munkatárs. Bemegy reggel a hivatalba, reszelgeti egész nap a körmét, ha bemegy a halandó ügyet intézni, süt a kollégáról, hogy azt sem tudja, mi a dolga. Nem is halad semmi.

Statisztikailag gyönyörű a foglalkoztatás és a kismillió államtitkár és még több helyettese pedig szépen felhúzza a bérstatisztikákat is.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Sapka szar gyerekek, vagy lehet, hogy megint sokat mondtam.