Orbán a DK -val harcol, a baloldalt támadja és főellenségeinek továbbra is a baloldali vezetőket tartja.

 (Annak dacára mondom ezt, hogy a napokban tartott "várbeli" 5 éves értékelő beszédében új hangot ütött meg és egy picit a Jobbik felé is odacsapott.) Minden esetre a régi baloldal és Gyurcsány fóbia azért megmaradt. Felmerülhet az emberben a kérdés: vajon tisztában van azzal a haza nagy vezére, hogy a baloldali pártok együttesen is csak alulról karcolják a 15% -os támogatottságot (az LMP -t nem beleszámolva). Közben a Fidesz fixen 21% felett van folyamatosan és a Jobbik február óta nem esett 16% alá (és emelkedőben van)! Akkor miért is kell mindig balos veszélytől tartani? Összefogva sem tudnak 15% -nál többet, de összefogni eleve képtelenek, úgyhogy pláne ártalmatlanok. Külön-külön is, együtt is. Akkor mégis mire a falhajtás?

A választ sokan találgatják, pedig nem bonyolult! A lényeg a következő: a folyamatosan csökkenő baloldali szavazótábor még mindig 750 ezer lelket számlál. És Orbánék „szemezgetnek” belőle, mégpedig azért, hogy a pártjaikat otthagyó balosok ne a Jobbikba, hanem a nagynemzeti Fidesz tábor kebelére térjenek meg. Ennyire egyszerű. Ahogyan zsugorodik az MSZP, az Együtt, a PM és a többi, mikro-pártként működő balos formáció, úgy próbálják „felszedegetni” a kiábrándulókat a jobboldali pártok. Ennek pedig egyik módja a balliberális szervezetek állandó támadása, tovább gyengítése. A folyamat 2018-ig sok ezer szavazót hozhat Orbánnak (és nem mellesleg Vonának is). És nagyon úgy néz ki, hogy az egész nem állítható meg. Az MSZP elfogadja a középpárti (pár év múlva kispárti) szerepét, melybe saját megújulni képtelenség politikája kényszerítette, a többiek pedig képtelenek megerősödni. Az össznemzeti demencia persze serkenti az egészet, mint ahogyan az is, hogy a fiatalság szellemi teljesítménye évről évre romlik, és ez eleve garantálja a populista, dogmatikus szólamok kritika nélküli elfogadásának tömegessé válását, illetve a szélsőjobbos egyszerűség terjedését.

Mi lehetne megoldás? Nyilván egyrészt a baloldal feltámadása, megújulása, hitelesebbé válása, másrészt új, jobboldali pártok megjelenése. Sajnos egyikre sincs túl sok esély. Ezt pedig Orbán is pontosan tudja. Ez a legfőbb oka annak, hogy egyelőre hagyja még működni a sajtót, a blogokat és az ellenzéki médiumokat. Mihelyt fordulna a helyzet, ez is egészen biztosan változna. De azt gondolom, ettől nyugodtan aludhat magyar hon népvezére. A Jobbik persze még okozhat számára kellemetlenségeket, de biztosra vehetjük, hogy Vona 20% -ra erősödésének esetére már rég kidolgoztak egy tervet. (Alighanem vagy van már valami előkészített botrány-anyaguk a Jobbik ellen, vagy készen áll Vona „elcsábítása” a 2018-as koalíció előkészítése érdekében.)

Orbán most pártja belső ügyeivel foglalkozhat, kitalálva, hogy jövőre melyik hűbéresét hová ülteti. Bár kijelentette, hogy nem kíván Áder székébe átülni, azért ne vegyünk mérget arra, hogy egy jelentősen kibővített jogkörrel bíró államfői pozíció, nem csábítaná el annyira, hogy a miniszterelnöki székét átadja az addig egymással versenyeztetett Lázárnak vagy Rogánnak. Ez lesz az elkövetkező idők nagy témája a Fideszben, amit mi foteljeinkben hátradőlve nézhetünk végig, miközben a színpad mögött tovább folyik majd az ellenzék rugdosása és szeletelése. Gusztustalan, ostoba és tipikusan magyar „játék” lesz, de ez ma Magyarország és mi így szeretjük .... vagy eltűrjük (jobb híján).

nemhiszemhogy.blog.hu