Orbán politikájának egyik fontos eleme volt és ma is az, hogy felismerte a társadalmi folyamatokat és ahhoz olyan paneleket dolgoztatott ki, amelyek beilleszthetőek a néplélek rendszerébe. Orbán kicserélte a logikát, az érdeket érzelemre. A 2006. utáni hatalomban lévő politikusok és az őket gesztoráló értelmiségi és gazdasági körök tudása percek alatt marginalizálódott.

Viszonyt csak Orbán politikája mentén voltak képesek kifejezni és ez által maguk is részesei lettek az Orbáni érzelmi rendszernek.

Teljesen elvesztették azon képességüket, hogy önálló viszonyrendszert hozzanak létre, kapacitásuk csak Orbán démonizálási kísérletéig terjedt, amelynek sikertelensége jelentős mértékben erősítette és hitelesítette Orbánt.

Orbán panel rendszerének egyik fontos eleme volt - és ma is az - a keleti nyitás fogalomkörébe helyezett orosz kapcsolat, annak pragmatikus újraértelmezése, és az ifjúkori „ruszkik takarodjatok”-tól az orosz modell nem komplex követése.

Orbán 2002-ben megtapasztalta, hogy jobb hatalmon lenni, mint ellenzékben, éppen ezért belátta, hogy a polgári demokrácia játékszabályai szerinti ország-vezetés a saját hatalmára vonatkozóan óriási kockázattal jár, az orosz, vagy akár a török típusú politikai berendezkedés azonban kiegészítve a hibrid háború eszközrendszerével, többé-kevésbé demokratikusnak tűnő eszközrendszeren keresztül képes a Fideszt és ezzel együtt Orbánt is a hatalomban tartani. Orbán azonban két dologgal láthatóan nem számolt: Putyin gazdasági erejével és politikai befolyásával, amelyek egyszerre nagyon korlátosak a nemzetközi térben és szinte korlátlanok a magyar relációban.

Azt jól számolta ki, hogy az Unió egy tehetetlen, bürokratikus, hellyel-közzel eszköznélküli szervezet.

Orbán Putyinizmusa azonban a francia elnökválasztás után új helyzetbe került, mivel Macron pragmatikus politikus és ellentétben Orbánnal, ő érti az Unió lényegét is, tálcán kínálja Putyinnak azt, amit Putyin eddig a felélesztett szélsőséges mozgalmakkal valamint a magyar, a szlovák, az olasz, a spanyol politikai erőkkel akart kierőszakolni - a kétsebességes Európát. Ez találkozik Merkel pragmatizmusával is. Orbán ezen a ponton sok más szereplővel együtt gazdátlan lett, politikai szereplései, ellenállása az Unióval szemben értelmetlen és kontraproduktív az oroszok szempontjából! Orbánnak ezen a területen vége!

Itt jön a képbe Botka, aki még láthatóan a fáziskésett értelmiség és a kiéheztetett gazdasági körök befolyása alatt állva, ahelyett, hogy pragmatikus válaszokat adott volna alapkérdésekre valamint a külpolitikai helyzetre, értelmetlen kerítésellenességbe fordult, a politikai vagy szavazati haszonszerzés reménye nélkül, pusztán a szűk liberális háttér érzelmi elvárásainak megfelelően.

Ennek az amatőrségnek várhatóan mind Botkára, mind pedig a demokratikus ellenzékre nézve súlyos következményei lesznek, ha sürgősen nem változtat. Botka és köre nem ismerte fel, hogy Orbán politikai préda lett, és éppen a két hibás megnyilatkozásával adott esélyt arra, hogy Orbán csökkenő népszerűségének trendje megforduljon és megpróbálhassa magát a kerítés- és migránskérdésen keresztül Botkával szemben a haza megmentője pozíciójába visszakormányozni.

Botka politikájából öt dolog jött át:

1. Gyurcsánnyal semmi, amitől valóban népszerű és hiteles lett,
2. nyitott a migránskérdés tárgyalásos megoldására,
3. kerítést akar bontani, ez utóbbi kettő amennyiben nem lesz képes hitelesen elmagyarázni, hogy mire és mit gondol, a vesztét és az ellenzék vesztét is okozhatja, az már csak hab a tortán, hogy
4. Paks bővítését ellenzi,
5. oroszellenes.

A negyedik pont kezelhető,

azonban az ötödik éppen elég ahhoz, hogy Putyin hekkerei utoljára Orbán segítségére siessenek.

A megoldás Botka kezében van, amennyiben képes lesz a néplélek mai rémképeire, vágyaira és várakozásaira hihető és hiteles módon válaszolni!