Magyarországon a kormány az alternatív történetírást szembeállítja a tudománnyal – az év eleje óta, Kásler Miklós kívánságára, külön intézmény foglalkozik a magyarságkutatással, ellenben a Tudományos Akadémiát nagy-nagy veszély fenyegeti. Ezt írja helyzetértékelésében Fónyad Gábor, aki Bécsben született, finnugrisztikát tanult és az osztrák főváros egyetemének lektora. Mint rámutat, a sajtón keresztül a szélesebb publikumot is elérik azok az elemzések, miszerint a magyarok nyelvileg szinte mindenkivel rokonok, csak a finnekkel nem. Igaz, ezek az elméletek leginkább a fantázia és a sci-fi világába tartoznak. Áltudományosak és félműveltek.

Az interneten azután megtalálható minden, aminek a publikálása nélkülöz bármiféle szégyenérzetet: hogy a magyarok találták fel a kereket, hogy mindig is a Kárpát-medencében éltek, sőt, még Jézus is magyar volt, csak meghamisították a Bibliát. Mindez túllép a tudomány fő irányzatán, igaz, azt azzal gyanúsítják, hogy idegen érdeket szolgál. Meg kell jegyezni, hogy a kormánynak nincs köze a szélsőséges teóriákhoz, ám azokban az jelenik meg, hogy egyre több ember szerint valami nem stimmel a magyar múlttal.

Inkább azt kellene végig venni, hol van a határ a nyilvánvaló őrület, az áltudományos álmodozás, az alternatív elméletek, illetve a napi tudományos aktualitás, értsd: a finn-magyar nyelvrokonság elutasítása között. Utóbbi ugyanis mind inkább benyomul a tudomány fő áramlatába.  A múlt év végén maga Orbán hozta szóba, hogy a magyar rokon a török nyelvekkel. Sőt, a népek eredete is közös. Kérdés persze, mennyire áll jogában egy demokratikus választott kormányfőnek, hogy meghatározza népe eredetét? A nyelvrokonságot nem lehet törvényi úton kimondani, még a magyarok esetében sem. Vagyis a miniszterelnök itt egyértelműen politikát vitt bele egy tudományos kérdésbe. Mellesleg Kásler is laikus, mint ahogy az új intézet vezetője, Horváth Gábor József is: jogász, aki hobbiként foglalkozik az őstörténettel.

A fejlemények beleillenek abba, hogy a populizmus mindig is hajlik az összeesküvés elméletekre. Általában elutasítja az akadémikus nyelv- és történetkutatást, ugyanakkor gyanakszik a tudománnyal szemben. Mellesleg az MTA munkája teljes mértékben lefedi a magyar történelem, kultúra és nyelv kutatását. Ám a tekintélyes intézmény mulasztott, mert nem szállt szembe az áltudományos elméletekkel. Orbán azonban rugalmas, nála nem ideológiáról, hanem pragmatizmusról van szó. Ha a népnek új őstörténet kell, akkor csak tessék. Hagyjuk, hogy az onkológus kutatgasson a saját intézetében. Viszont nagy kérdés, mi van akkor, ha a mindenféle kirgizek, törökök, tatárok, türkmének és azerbajdzsánok meg akarják látogatni az újra felfedezett hozzátartozókat és itt akarnak maradni, az idegen kultúrájukkal, muzulmán vallásukkal és nyelvükkel? Lehet, hogy akkor ismét a nyugodt és főként keresztény nyelvrokon finnek felé kell fordulni. (Die Presse) / b1.blog.hu