h i r d e t é s

Orbán többsége politikailag inkorrekt, de rögvest hörög, ha nem kapja meg a politikai korrektséget

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Orbán többsége politikailag inkorrekt, de rögvest hörög, ha nem kapja meg a politikai korrektséget

2017. január 17. - 06:49
0 komment

 

David Parkins, The Economist

  • A magyar miniszterelnök Le Penéhez és Trumpéhoz hasonló fogalomkészlettel vagdalkozik 
  • Nemcsak a buzizás és a zsidózás lehet inkorrekt, de a lábborotválás is

Érzelemvezérelt valóságvakok és megélhetési elvtelenek; képmutató, agyleszívott mesehívők; teljesítményt fajtaérdemekre cserélő szófosás – és íme a szókapcsolatok megfejtőkulcsa: jobboldali szavazótábor, gyónni járó katolikusok, nemzeti retorika. Félreértés ne essék: a Vasárnapi Hírek egy pillanatig sem gondolja, hogy ez az emberséget, hitet, meggyőződést sértő szóhasználatnak lenne létjogosultsága.

Aki így gondolja, az Orbán Viktor. Hisz ő deklarálta, hogy a magyar ember természeténél fogva inkorrekt (lásd keretes írásunkat). De a jelek szerint ez az inkorrektség féloldalas. A szavazatmaximálásra alkalmas ügyekben feltolul (persze hivatalosan a többség/hatalom bátor szókimondással mutatja fel a problémát).

Áradnak az ellenségképek

Így a közbeszéd része a burkolt zsidózás, amikor a kormánypárti politikusok a nemzetközi nagytőke nyomulásáról, az uniós gazdasági lobbik aknamunkájáról, illetve Soros György nemzetrontó tevékenységéről beszélnek. A kormányzati kommunikáció befogadta a joviális-kikacsintós cigányozást, példának okáért Orbán Viktor cigány-gádzsó csúcstalálkozóként aposztrofálta a Farkas Flóriánnal való beszélgetést, illetve az ezt megörökítő képen egy fakanalat lenget „hadizsákmányként” (az üzenet egyértelmű: a cigányok helye most is a fafaragók és a teknővájók között van). Cinkos összekacsintással vette tudomásul azt is a hatalom, hogy Kocsis Máté lemelegezése  kapcsán gyakorlatilag kimondatott, hogy „buzinak lenni” kínos és tré. Végezetül a kormányzati retorika nem hazudik, ha a baloldal tagjainak alapértékeit (hazaszeretet, becsület) kell megkérdőjelezni, így bármikor lehazaárulózza a balos politikusokat és híveiket, szimpatizánsaikat.

A többség kapásból hörög

A fenti példákból is kitűnik: valahogy a politikai inkorrektség mindig a kisebbségeket sújtja. Ha valaki a „többségi értékeket” próbálja őszinte (azaz nem az ember természetétől idegen, mesterséges) kifejezésekkel illetni, akkor a hatalom rögtön múlttiprást és nemzetgyalázást kiált, mondván: emberségében, hitében, meggyőződésében sértenek több millió embert. Ebből is kitűnik: a politikai korrektség támadása és az inkorrektség „használata” több mint kommunikációs kérdés – a hatalom politikájának lényegét adja. És erről bizony a szocialista–liberális kormányok is erősen tehetnek. Törekvésük helyessége – miszerint a közbeszéd, a szóhasználat átalakításával formálható a társadalmi psziché – megkérdőjelezhetetlen. Ám csak körbebástyázták a különböző kisebbségeket szókerítéssel, illetve pozitívan diszkriminálták őket, de a többségi társadalommal nem próbálták megértetni a kisebbségi léthelyzeteket. Ha úgy tetszik, maguk zárták karanténba a kisebbségeket és csináltak belőlük céltáblát.

Így sűríthette a politikai korrektség kifejezésbe az Orbán-rezsim, mindazt, amit a szocialistákban és a liberálisokban utált. És mára bizony az egyik legerősebb negatív hívószó lett. Németh Szilárd kedden elmondott beszédéből is kiderült, hogy a politikai korrektség a Fidesz szerint már egy csoportba tartozik a „globális nagytőkével”, hiszen a rezsibiztos szerint e kettőt próbálják a magyarokra kényszeríteni a civilek.

Orbán ebben világpolgár

Igaz, ezzel az „utálattal” az Orbán-rezsim egy globális trendbe simul bele. A politikai korrektség több mint két évtizede kedvelt céltáblája a konzervatív és jobboldali politikai csoportoknak, ám az utóbbi hónapokban sosem látott mértékben támadják.

Olyan politikusok, mint Donald Trump, Marine Le Pen vagy Orbán Viktor egyszerre használják a politikai korrektséget fegyverként és pajzsként. A „pc” vádjával támadják politikai ellenfeleiket, majd kemény és sokakat sértő kijelentéseik után azzal védekeznek, hogy nem félnek kimondani, amit gondolnak. 

A brit konzervatív bulvárlapok rendszeresen intéznek támadást a „nagyvárosi elit” politikai korrektsége ellen. A német újságírók és kommentátorok egy része előszeretettel hibáztatta a politikai korrektséget a tavaly szilveszterkor Kölnben történt szexuális zaklatásokért is.

Donald Trump már-már csodafegyverként használja a kifejezést. Barack Obama politikai korrektségét okolta például az orlandói melegbárban elkövetett vérengzésért is (hiszen szerinte az elnök nem lépett fel a muszlim terroristák ellen). De akkor is ezt húzta elő, amikor megkérdezték tőle, hogy miért nagytőkéseket nevez ki kulcsfontosságú miniszteri pozíciókba, ha választási ígéreteiben pont ellenük akart harcolni és a kisemberek hangjaként lépett fel. „Nem érzem szükségét, hogy politikailag korrekt legyek a kérdésben” – válaszolta.

Gumikifejezés

Utóbbi kijelentésből is világosan látszik, hogy a kifejezést nehéz pontosan definiálni. Ennek oka, hogy az évtizedek során folyamatosan változott a jelentése.

A hetvenes-nyolcvanas években kizárólag a baloldali mozgalmakban használták a szót, ráadásul ironikus értelemben – idézi fel a Guardianben Ruth Perry, a Massachussetts Institute of Technology (MIT) irodalomprofesszora, aki aktív volt ezekben a szervezetekben.

„Tudom, hogy politikailag nem korrekt borotválni a lábam, de nem érdekel” – viccelődtek például a lazább feministák a szélsőséges társaikkal.

A konzervatív oldal a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján fedezte fel magának a kifejezést és terjesztette el a széles közvéleményben – de már egyértelműen és kizárólag negatív értelemben, így Trumpnak, Orbánnak és társaiknak már csak a készterméket kellett ismét felfuttatniuk. Az ötlet pedig bevált: a neves amerikai kutatóközpont, a Pew tavaly nyári, még az elnökválasztás előtt készített felmérése szerint az amerikaiak 59 százaléka gondolja úgy, hogy az emberek túl gyakran sértődnek, bántódnak meg azon, mások milyen szavakat használnak, és csak 39 százalék gondolja úgy, hogy az embereknek jobban kellene figyelniük arra, milyen kifejezéseket használnak, hogy ne bántsanak meg különböző hátterű, származású embereket. Óriási a különbség, ha a két politikai oldalt nézzük: a republikánusok 78 százaléka szerint túlérzékenyek az emberek, míg a demokratáknak csupán 37 százaléka gondolja így. A Trump-szavazóknál a számok még szélsőségesebbek: támogatónak 85 százaléka szerint túl érzékenyek az emberek, és csak 16 százalékuk szerint kellene vigyázni a szavainkra.

 

Szerzők: Kőműves AnitaKövesdi Péter / Vvasarnapihirek.hu


 

h i r d e t é s