A moszkvai döntés előzménye a túlzott olajkínálat a világpiacon. Ennek következtében annyira lementek az árak, hogy immár megegyeznek a 2018 szeptember 10-eivel, vagyis amikor még világjárvány sem volt, nemhogy háború és szankciók.

A magas infláció és az alacsony olajár kettőse olyan cserearányromlást eredményezett az eddig dúskáló exportőröknek, hogy úgy érezték, valamit azonnal tenniük kell. Így teljesen váratlanul bejelentették, önkéntes alapon csökkentik olajkitermelésüket. A döntés érinti a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagjait, valamint a szervezeten kívüli nagy olajtermelőket (OPEC+). Szaúd-Arábia például napi félmillió hordóval redukálja olajtermelését májustól az év végéig. Alekszandr Novak, Oroszország energiaügyekért felelős miniszterelnök-helyettese pedig közölte, hogy Moszkva szintén napi félmillió hordóval kevesebb olajat fog kitermelni. Az Egyesült Arab Emírségek 144 ezer, Kuvait 128 ezer, Irak 211 ezer, Omán 40 ezer, Algéria 48 ezer, Kazahsztán pedig 78 ezer hordóval mérsékli a kitermelt napi mennyiséget 2023 végéig. A szaúdi energiaügyi minisztérium állásfoglalásában olyan óvintézkedésnek nevezte a királyság lépését, amely a globális olajpiac stabilitását hivatott szolgálni.

Az Egyesült Államok (ugyancsak nagy olajtermelő) ugyanakkor kifejezetten ingerülten reagált a döntésre.

Nem ajánlatos időpontban hoztak döntést a kőolajtermelő országok a kitermelés összehangolt csökkentéséről - jelentette ki a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának szóvivője az OPEC+ csoport által elhatározott napi egymillió hordós termelés-visszafogás kapcsán.

John Kirby újságírók előtt a piaci bizonytalanságokra alapozta az amerikai kormány álláspontját a lépés helytelenségét illetően, és hangsúlyozta, hogy ezt diplomáciai úton világossá tették. Hozzátette ugyanakkor, hogy a világpiaci helyzet teljesen eltér az egy évvel korábbitól. Megemlítette, hogy 12 hónapja a hordónkénti kőolajár 110-120 dollár között volt, miközben jelenleg 80 dollár körül mozog.

Az OPEC+ döntését követően néhány óra alatt majdnem hat százalékkal emelkedett a kőolaj ára. Közép-európai idő szerint estére az északi-tengeri Brent olajfajta ára 5,67 százalékkal, hordónként 84,42 dollárra nőtt, a nyugati féltekén irányadó WTI amerikai könnyűolajfajta ára pedig 5,84 százalékkal, hordónként 80,09 dollárra emelkedett.

Mindezek fényében kicsit érthetetlen, hogy Orbán Viktor továbbra is a szankciók súlyos gazdasági hatásairól beszél. Hol van már a tavalyi hó mondhatnánk, de itt már nem a tavalyi hóról van szó, hanem az 5 évvel ezelőttiről, ha az árakat nézzük.

Ugyanakkor persze van valami, ami a háború és a szankciók kapcsán nagyon fáj Orbán Viktornak és amiről egyszer már beszélt decemberben.

Úgy nézett ki a gazdasági stratégia, hogy az öreg kontinens a világ többi részéhez képest olcsóbban kapott nyersanyagokat és energiát az oroszoktól. Cserében befektetések formájában fejlett európai technológiát vittek Oroszországba. Ez volt a szabad piac Lisszabontól Vlagyivosztokig, az EU azonban úgy döntött, ezt megszünteti, de senki nem válaszolt arra a kérdésre, hogy mi van helyette, mi az új gazdasági stratégia.

Magyarország nagy haszonélvezője volt ennek az olcsó orosz nyersanyag, cserébe fejlett technológia „stratégiának”, hiszen nagy versenyelőnyt jelentett a piacon. Lehetett fényűző stadionokat építeni, gázszerelőket milliárdossá tenni, felcsúti kisvasutat építeni, több ezer milliárdos választási kampányt folytatni. Most viszont vége a gazdasági bohóckodás korszakának igazi versenyhelyzetbe került Magyarország, amikoris profi elképzelések, szakemberek és menedzserek kellenének. Demagógia és populizmus helyett komoly országépítő programokra volna szükség, miközben meg kell fizetni a múlt bűneit. Például a 30 éve megígért és folyamatosan elmaradó energiadiverzifikációs programot, amelynek árát most vagyunk kénytelenek kicsengetni, hogy ne menjünk messzire a horvátoknak az Adria-kőolajvezeték hatalmasra emelt tranzitdíjában, vagy az oroszoknak a kőolajárában. És akkor csodálkozunk, hogy mitől két és félszer akkora az infláció nálunk a többi szankcióval érintett országhoz képest, amikor a hátrányok és előnyök ott is ugyanazok.

Orbán Viktor mondta, hogy a szankciókkal lábon lőtte magát Európa, ezt úgy kellene pontosítani, a háború lábon lőtt minket azzal, hogy elveszítettük gazdasági stratégiánkat, amely megengedte a szellemi és anyagi dőzsölést az elitnek. C’est la vie. (PIAC&PROFIT)