Az olasz egységet a 19. században létrehozó Savoyai-dinasztia utolsó uralkodója eléggé szerencsétlen körülmények között került Itália trónjára. És olyan rövid ideig ült ott, hogy a kortársak csak „májusi királynak” hívták. Viszont így legalább szép, napos időben telt el az uralkodása…

1904-ben született, mint III. Viktor Emánuel (1900–1946) király legidősebb fia, és a keresztségben a hangzatos Umbertó Miklós Tamás János Mária neveket kapta (az európai katolikus uralkodok – osztrák, spanyol olasz, belga – előszeretettel adták a Mária keresztnevet fiú utódaiknak is!). Apja híresen alacsony termetű (alig 150 centiméter) és híresen nagy numizmatikus volt. Az olasz belpolitikát a tekintélyelvűség helyett liberálisabb irányba vitte, de az uralkodás annyira nem érdekelte. Így, bár megtehette volna, nem akadályozta meg Mussolini hatalomra jutását, inkább békésen asszisztált neki. Sőt, kifejezetten örült, hogy Etiópia 1936-os elfoglalása után felvehette az Etiópia császára, majd Albánia 1939-es annektálása után az Albánia királya címet. (Az már más kérdés, amikor a Duce széke inogni kezdett, mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül leváltotta).

A kis Umbertó születésétől viselte a Piemont hercege címet, és szigorú katonai nevelést is kapott, aminek következtében nagykorúsága után különböző olasz hadseregek parancsnoka lett – mindenféle valódi szerep nélkül (a hadsereget ugyanis a s királyhoz hasonlóan szálfatermetű Duce irányította). Inkább a diplomáciában jeleskedett. Sokat utazott Dél-Amerikától Afrikáig, ami talán egyeseket igen zavarhatott, mert 1929-ben, Brüsszelben merényletet kíséreltek meg ellene. (Valójában egy olasz emigráns az olasz fasizmus elleni tiltakozásul próbálta lelőni, amikor a herceg megkoszorúzta a belga Ismeretlen Katona sírját)

Umbertó ezen kívül nem nagyon folyt bele a politikába. 1930-ban feleségül vette Mária Jozefa belga királyi hercegnőt, és négy gyermekük, három lány, egy fiú – a leleményesen Viktor Emánuelnek nevezett trónörökös – született. Mivel azonban a frigy elrendezett volt és nem szerelmen alapult, nem igazán voltak boldogok.

Ennek ellenére szép csöndben eléldegéltek, amivel a herceg komoly népszerűséget szerzett magának, amíg ki nem tört a II. világháború. Akkor a Franciaország ellen indított seregek főparancsnoka lett, marsalli rangot is kapott, de aztán megint visszavonult a családja körébe.

1943-ban azonban bukott a fasiszta rendszer. Mussolinit előbb letartóztatták, majd a németek kiszabadították, ám a szövetségesek szép lassan nyomultak előre. III. Viktor Emánuel érezte, hogy már igencsak népszerűtlen (amin a Duce leváltása sem sokat segített), ezért a királyi cím kivételével lemondott minden egyéb hatalmáról, és azt átruházta (még) népszerű fiára. Akit így kineveztek a Királyság Főparancsnokának. Úgy gondolta, ezzel talán sikerül megmenteni a monarchiát, mert a szövetségesek előretörésével megerősödtek a republikánus hangok is a politikában.

1946. május 9-én a király lemondott a trónról fia javára, hogy a küszöbön álló, a köztársaságról szóló népszavazás előtt ezzel is javítsa a dinasztia túlélésének esélyeit. Ezután Egyiptomba emigrált, ahol a következő évben meg is halt.
Umbertó viszont, népszerűség ide vagy oda, bukta a népszavazást. A baloldali pártok által manipulált és nem eléggé előkészített referendumon (ami során egyébként a királyt homoszexualitással is megvádolták) a köztársaság hívei győzedelmeskedtek, és június 12-én kikiáltották az Olasz Köztársaságot. Egyesek szerint, ha Viktor Emánuel már 1943-ban lemond, a monarchia megmarad, így viszont már esélye sem nagyon volt.

Umbertó családjával Portugáliában telepedett le, és ott is élt 1983-ban bekövetkezett haláláig. 1947-ben az olasz parlament hozott egy törvényt, hogy a Savoyai család férfitagjai nem léphetnek be az országba (a nők azonban igen!), amit csak 2002-ben helyeztek hatályon kívül.

A „májusi király” holttestét ősei savoyai birtokán, Franciaországban temették el, de a szertartáson az olasz kormány képviselői nem vettek részt. Dinasztiájának vezetését fia vette át, aki 2002-ben, hosszú idő után, végre Itália földjére léphetett.