Lajos Antalt, Artois grófját, Angoulême hercegét, aki XIX. Lajosként a legrövidebb ideig (teljes 20 percig!) volt Franciaország királya, hiába is keresnénk a történelemkönyvekben. Abban a zavaros évben, 1830-ban lett (ha rövid időre is) uralkodó, amikor két hét alatt négy (!) királya is volt gyors egymásutánban a franciáknak! Nemcsak Lajos, hanem unokaöccse, az V. Henrikként elismert, majd lemondatott Chambord grófja is méltán pályázhat a legrövidebb ideig uralkodó király címére. De ne rohanjunk annyira előre!

Lajos Antal Károly Fülöp királyi herceg (a kivégzett XVI. Lajos fiatalabb öccse) második fiúgyermeke volt. Életét megkeserítette a francia forradalom (a család többi tagjával együtt emigrációba kényszerült), és csak 1814-ben érezhette úgy, hogy eljött az ő idejük. Napóleon bukása után a szövetséges hatalmak nem óhajtották visszaállítani a köztársaságot, és jobb híján úgy döntöttek, visszahelyezik a Bourbonokat a hatalomba. Mivel a meggyilkolt XVI. Lajos öccse, Lajos Szaniszló Xavér, Provance grófja bátyja lefejezése után azonnal felvette a XVIII. Lajos címet (XVII. Lajosnak a meggyilkolt király Károly nevű fiát tekintették, aki fogságban halt meg, nem sokkal apját követően), őt ültették trónra. A közismert szállóigével ellentétben azonban XVIII. Lajos igen sokat tanult, és még többet felejtett. Nehogy nem állította vissza az abszolutizmust, hanem alkotmányt adott ki (bár szigorú megkötésekkel), a Napóleon alatt kialakult tulajdonviszonyokat és reformokat nem bolygatta, sőt, még meg sem koronáztatta magát (egyrészt feleslegesnek tartotta, másrészt – minden idők legkövérebb francia királyaként – nem óhajtott nevetségessé válni). Uralkodását viszont megkeserítették az „ultrák”, az öccse, Károly Fülöp és annak idősebb fia, Berry hercege által vezetett szélsőséges királypártiak.

Lajos Antal, a későbbi XIX. Lajos, a nagybátyja és az apja által képviselt irányzatok között vergődött, bár inkább az utóbbi felé húzott. Főleg azután, hogy bátyját, Károly Ferdinándot, Berry hercegét bonapartista terroristák meggyilkolták.

Ennek ellenére meglehetősen visszahúzódó életet élt, és igyekezett megfelelni a mélyen katolikus és konzervatív elvárásoknak. Mivel XVIII. Lajosnak nem voltak saját gyermekei, a trónöröklés bebiztosítása okán még emigrációja alatt levélben fordult unokahúgához, Mária Terézia Sarolta hercegnőhöz (aki XVI. Lajos és Mária Antónia királyné egyetlen életben maradt gyermeke volt!), és feleségül kérte őt Lajos Antal számára. Az elárvult hercegnő, aki minden családtagját elveszítette, boldogan beleegyezett a házasságba, ami 1799 júniusában meg is köttetett. A házasságból azonban nem születtek gyermekek.

1824-ben, XVIII. Lajos halála után öccse, a 67 éves Károly Fülöp lett a király X. Károly néven. Ha a báty meglehetősen tanulékony volt, az öccséről mindez nem mondható el. Nyíltan a régi rend visszaállítására törekedett, erősíteni akarta a katolikus egyházat és kárpótolni a korábbi emigránsokat a forradalom és Napóleon ideje alatt elkobzott vagyonukért. Amivel a társadalom szinte minden rétegét maga ellen fordította, bár ő ezzel nem nagyon törődött. Lajos Antal, aki a trónváltással automatikusan trónörökös (dauphin) lett, mindenben segített apját.

1830 márciusában a király feloszlatta a liberális képviselőházat, majd kiadta a drasztikus Júliusi Rendeleteket, melyek szigorú sajtócenzúrát vezettek be és korlátozták a választójogot. Ennek hatására 1830 júliusában forradalom tört ki Franciaországban.

A köztársasági fordulatot megelőzendő, és a monarchia megtartása érdekében X. Károly augusztus 2.-án lemondott. Így, jogilag, Lajos Antal lépett trónra XIX. Lajosként. Az apja győzködte őt is a lemondásra, mire, állítólag, azért könyörgött, had lehessen legalább egy órát király! A jelenlévők azonban tiltakoztak: „Ön? Semmiképp!” Húsz perc győzködés után végül lemondott unokaöccse, Henri d’Artois herceg, Chambord grófja javára, aki V. Henrik néven „lépett” trónra, de mindössze ötnapnyi „uralkodás” után őt is lemondatták. Ugyan a lemondó nyilatkozatok ellentétben álltak a királyság alaptörvényeivel, a nemzetgyűlés tagjait ez nem nagyon érdekelte. Megválasztották a Bourbonok Orléans-i ágából származó Lajos Fülöpöt uralkodónak. A monarchia így fennmaradt – a Bourbonok uralma azonban véget ért.

Végjátékként mindkét bukott király sürgősen emigrált, Ausztriában telepedett le, és ott is halt meg. (X. Károly 1836-ban, fia, XIX. Lajos 1844-ben.) Híveik azonban halálukig őket ismerték el törvényes francia uralkodónak.