h i r d e t é s

Remény, vagy valami más?

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam
a- a+

Remény, vagy valami más?

2020. július 12. - 19:37

Az alábbi történet valós. Pakisztánban történt, évekkel ezelőtt.

Volt egy híres neurológus, akihez bejutni hónapokba telt. Nem csak az országban, hanem a térségben is elismert szaktekintély volt. Egy alkalommal gépre szállt. Amint a levegőben voltak, hatalmas vihar kerekedett. Felhők tornyosultak mindenfelé, a gép turbulenciába került, rázkódott és az egyik hajtómű megsérült. Végül egy távoli, kieső helyen sikerült kényszerleszállással földet érni. A doktort szorította az idő, hiszen várták a célállomáson. Érdeklődött, hogy mikor hozzák rendbe a gépet? Azt a választ kapta, hogy ez napokba is belekerül, jobban jár, ha intéz magának egy kocsit és azzal órák alatt a kívánt helyre érkezik.

A kocsi előállt, de az út felázott a sok esőtől és elakadtak a sárban. A doktor kiszállt és egy kunyhót látott az úttól nem messze, mindentől távol. Gondolta, bekéredzkedik, hogy elvégezhesse imáját. Egy idős asszony nyitott ajtót. Ő bevezette a doktort és a kunyhó egyik szegletében megmutatta neki az imára kijelölt részt. Az imát követően az orvos körbenézett és egy apró gyermeken akadt meg a szeme, aki betegnek tűnt. A doktor faggatta az asszonyt, hogy ki ez a gyerek? Ez egy árva, én vagyok a nagyanyja, mondta. Nagyon beteg, csak Allah a remény a gyógyulására. Rengeteget imádkoztam érte, kértem Allah segítségét. Csak egy doktor tudna rajta segíteni, de képtelenség hozzá eljutni. Amúgy meg, ha el is jutnánk hozzá, hat hónapot kellene rá várni. Hogy hívják azt az orvost, kérdezte a doktor? Dr. Ishan, válaszolta az asszony. A doktor szemében könnyek csillantak és elcsukló hangon közölte: én vagyok Dr. Ishan. Szubhanallah! Allah meghallgatta fohászodat. A gépem felszállt, de viharba ütközött. A hajtómű meghibásodott, kényszerleszállást hajtottunk végre, majd kocsiba szálltam és az is elakadt. Végül itt lukadtam ki a házadnál. Itt vagyok, várólista nélkül.

Ó, kik hisznek! Ha Allah pártfogói vagytok, Ő pártotokat fogja és megszilárdítja lábaitokat. (Korán 47:7)

Sokszor elveszítjük hitünket, pedig a fenti példa mutatja, hogy nem érdemes. Emberi számítások közt élünk, de a világ nem emberi számítások szerint működik. Hála Istennek, hogy így van! Az emberi tudat által kalkulálható térben tervezünk, gondolkodunk, de a dolgok nem ebben a térben rendeződnek el. Aki ezt tudja és nem veszti el hitét Istenben, az nem ebbe a térbe helyezi bizalmát még akkor sem, ha végül ember segít emberen. Tudnunk kell, hogy ez a segítség azért érkezik, mert Allah ezt így rendelte. Ő adott képességet a doktornak, Ő nyitotta meg számára szakmai kiteljesedésének kapuját, majd Ő irányította lépteit oda, ahova magától sohasem ment volna. Ahhoz, hogy a dolgok így működjenek, Allah önmagában nem elég. Mi, emberek is kellünk hozzá. Hiába tökéletes a rendszer, ha nincsenek benne fogaskerekek, melyek működésbe hozzák. Ők hárman, az asszony, a doktor és a beteg gyermek az Ő kegyelméből egymásra találtak és felfogták mi történt. A doktor nem úgy reagált, hogy bassza meg! Mi a szart keresek itt ebben a dzsungelben, távol mindentől, amikor már rég a konferencián lenne a helyem! Felfogta, hogy ő ott és akkor nem a híres professzor, akire hat hónapot kell várni, hanem egy fogaskerék a rendszerben Allah elrendelése által. Ha levetkőzzük magunkról felsőrendűségünket és alávetjük magunkat a rendszer működési elveinek, akkor hirtelenjében összeállnak a fogaskerekek és a gépezet működik. Ebben mindenkinek jut szerep.

…. Ne feledjétek a nemeslelkűséget köztetek. Allah Látója annak, amit tesztek. (Korán 2:237)

sorsa nem így alakul. Ha szervezetünkben bármely szervünk, vese, szív, tüdő stb. „feladná a reményt”, az végzetes lenne. Szerencsére a szívnek nincs tudata és nem számolja ki, hogy egy élet során hányszor kell megdobbannia megállás nélkül. Ha lenne, bizonyára már az elején reménytelennek tartaná és hozzá sem kezdene. Egy zenei művet hiába kottáz le a szerző, ha sosem adják elő. Az előadás módja sem mindegy. És elég, ha egy hegedűs félrehúz, vagy a zongorista feláll és otthagyja az előadást, a darab nem fog átjönni.
A sors kettős. Van egy elrendelt része és van, melyet mi, tudattal rendelkezők alakítunk. Életünk akkor teljes, ha e két részt harmóniában össze tudjuk illeszteni.

Címkék: