"Magyarország, te szent nagy békesség
melled élettől dagad.
Van kenyered, van vized elég,
mégis éhezik sok szegény fiad."

/Choli Daróczi József/

Már jóval egy órával a kezdés előtt legalább ötvenen álltak a sorban, és folyamatosan jöttek az ételre várók. A hó vége bizony sok kisnyugdíjas, több gyermekes család számára okoz megoldhatatlan feladatot, hogy a kevéske pénzből a hónap utolsó napjaiban meleg ételt tegyenek az asztalra. Van, amikor még kenyérre sem igen futja.

Gyakorlatilag arra kényszerülnek itt Debrecenben is nagyon sokan, hogy lessék, hol osztanak ingyen ételt a civilek. Ebben az évben talán most volt a legtöbb vendégünk. A Morzsaparti végén, úgy becsültük, hogy mintegy 160 felnőtt és gyermek hétvégéjét könnyítettük meg. Sokan vittek ételt otthon betegeskedő férjnek, feleségnek, családtagnak is.

Lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk többféle étellel kedveskedni a vendégeinknek. Volt paprikás csirke, savanyúság, édesség, rengeteg péksütemény, banán, alma és természetesen friss kenyér. A végén még repetát is tudtunk adni, így a családosok is legalább 2-3 napi élelemmel tudtak hazamenni.

Valószínűleg a magas inflációnak tudható be, hogy a vendégkör teljesen megváltozott. Látszik az elmúlt hónapok történései újabb emberek egzisztenciáját roppantotta meg. Soha ennyi kisnyugdíjas nem állt a sorba ételért, számuk egyre nő. Megdöbbentő volt hallani mikor egy idősebb hölgy kifakadt : " Szégyen, hogy 79 éves koromban ételért kell sorban állnom". Majd könnyezve tette hozzá, soha nem gondolta, hogy élete vége felé oda jut, hogy az alig 100 ezer forintos nyugdíjából nem tudja magát fenntartani. " Nekem a csirke farhát is luxus, húst csak ilyenkor eszem, hála önöknek" --mondta.

Egy másik idősebb vendégünk mielőtt elment megköszönte az ételt, és szomorúan mondta: " hálás vagyok Istennek, hogy Önök vannak. El sem hiszik, de így legalább hétfőn ki tudom váltani a gyógyszereimet."

Legalább negyven kisebb- nagyobb gyermek jött szüleivel a Morzsapartira, ennél szomorúbb látványt nem nagyon tudunk elképzelni. Úgy hisszük, mindannyiunk felelőssége, hogy Magyarországon, a 21. században egyetlen éhező gyermek sem legyen. Ez a szám azonban növekszik, nagyon sok gyermek bizony hétvégén éhesen fekszik le, ha nincs valahol ingyenes ételosztás.

Talán egyszer megérjük, hogy lesz majd olyan állami vezető, aki tényleg sámlit fog, és kiül a szegényekhez, és meghallgatja legalább őket. Szomorú, hogy a társadalom peremén élők zöme számára már a remény is elveszett, esélyük sincs arra, hogy életük kicsit jobb legyen.

Mivel jövő héten Gyermeknap, így mi is igyekeztünk ajándékokkal kedveskedni a szüleikkel érkező gyermekeknek. Kiosztottunk rengeteg könyvet, játékot, majd labdákat és kerékpárt sorsoltunk ki. A legszebb ajándék számunkra a gyerkőcök fülig érő szája, hiszen senki sem ment haza üres kézzel.

Tisztelettel köszönjük mindazoknak a támogatását, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a Morzsaparti vendégei gazdagon felpakolva mehettek haza.

Az egyesület asszonyai főzték a finom fő ételt; köszönjük a Diti Pékségnek és a Lipóti Pékségnek a rendszeres segítségét. Hálásak vagyunk Zsoltinak az almáért-, K.né Marikának a banánért-, Vikinek a kókusz golyókért-, Anikónak a plüss nyusziért-, a Jusztin házaspárnak a sok plüss játékért és az édességért. Erikától kaptuk a labdákat, V. Tibortól pedig a gázpalackot és a kerékpárt. Köszönjük a debreceni Alternatív Közösségek Egyesületének az adományát.

Az egyesület "egyen" pólójával Viki és Misi lepett meg bennünket.

A debreceni Morzsaparti csapat legközelebb július 23.-án hívja meg vendégségbe a cívis városban élő nehéz sorsú embereket. (A júniusi Morzsaparti az egyesület tagjainak elfoglaltsága miatt elmarad.)

Kérünk, minden jóérzésű honfitársunkat támogassa, segítse munkánkat.

Az ország nehéz helyzetben van, nagyon sokak már felélték az utolsó tartalékaikat, a szegények, még szegényebbek lettek. A kilátástalanság napról, napra nő, mind többen szorulnak a társadalom peremére, élnek a "láthatatlan" Magyarországon.

Hisszük, hogy mind több debreceni honfitársunk szíve nyílik meg, és egyre nagyobb számban lesznek azok, akik segítik az egyesület munkáját. Meggyőződésünk, hogy az emberi jóságra és szeretetre talán még soha nem volt olyan szükség szeretett hazánkban, mint napjainkban. A gyűlölködés, a kirekesztés nem vezet sehova. Higgyünk a szeretet és az emberi jóság erejében.

Mutassuk meg az emberi szeretetet és jóságot nem lehet legyőzni. Segítsünk abban, hogy egyre többen higgyenek abban, hogy azért mert szegények, ugyanolyan emberek, mint azok, akiknek az élet napos oldalán jutott hely. Fogjuk meg a segítséget kérő kezeket, örüljünk, hogy adhatunk.

Egy kis melegségre és emberségre minden felebarátunknak szüksége van.

Napjainkban különösen fontosnak gondoljuk XVI. Benedek pápa üzenetét:

"Egy társadalom emberiességnek legfőbb mércéje az, hogy hogyan bánik a szegénnyel, az időssel, a beteggel, a gyöngével"

Lipcsei Andrea
az egyesület vezetője