Szemen szedve
Tudtam én, hogy kutya világ jön, ha Orbán nyer! (Ami sajnos borítékolható volt, csak a mértéke nem.) Elsőként a renitens pedagógusok hátán csattan az ostor.
Szépen fagyasztották a pedagógusok illetményemelésének ügyét, fél éve hülyítve-kábítva a szakszervezeteket, majd megtiltva a sztrájkot.
Ügyesen húzták az időt! Direkt beinteni nem lehet, mégis csak egy halom szavazó, szerte az országban.
Egyetlen fegyverrel nem bírtak zöld ágra vergődni: a polgári engedetlenséggel, mely fegyver a joghézagot használta ki: nincs megtiltva (sőt/mert egyáltalán szabályozva sem).
Azzal se mentek sokra, ámbár, ahogy nézzük!
Mert az Index testületileg leköszönt szerkesztősége és FreeSZFE néven tovább ügyködő volt SZFE-oktatók és hallgatók fellépése mellett ez volt a harmadik olyan kollektív megmozdulás, amiben ötnél több embert sikerült csatlakozásra bírni. Azt se a szakszervezetek érték el, önszerveződés volt.
Az más kérdés, hogy egyik akció se volt képes szolidaritásra bírni a publikumot, kivéve a harmadik esetben rengeteg szülőt és diákot.
Ami örvendetes!
De, például nem tudok róla, hogy a színiskolások- és oktatók fölemelték volna a hangjukat a pedagógusok mellett – és, annak idején viszont.
Csak a mozdonyvezetők szolidaritottak.
(És ez a magyar átok! Ezért nincs nálunk egy tüntetésen több, mint jobb esetben pár ezer, általában pár száz, vagy pár tucat ember.
Míg akár még a szerbek, a grúzok, a bolgárok is! Hogy a hagyományos megmozduló nemzeteket, a franciákat, a lengyeleket ne is említsem!
Sztrájk, pláne általános sztrájk? A Holdon!
De hát, ez egy másik történet.)
Mindenesetre Orbán a választásokig időhúzásra rendezkedett be, a szakszervezetek meg a választások miatt "az új kormány megalakulásáig" (május vége, kezit csókolom, után hipp-hopp itt a szünet, jól kitaláltátok!) felfüggesztették az egyébként kifulladófélben lévő sztrájkot, mely a szabályozás miatt vadsztrájk volt, azzal a külön csemegével, hogy a sztrájkolóknak egész nap bent kellett lenniük az iskolában, ahelyett, hogy egy bazi nagy lakatot tettek volna a kapura, és hazamennek!
(Ha ab ovo törvénytelen a sztrájk, minek bíbelődnek a még elégséges szolgáltatás című szemfényvesztéssel, melynek köre, mértéke a soha véget nem érő vita eszköze a kormány kezében, kérdem én, tisztelt szakszervezetek, amúgy mellékesen.
A szakszervezetek egyébként nagy francok: a féléves időhúzás kapóra jött nekik, mert arról értekezhettek, hogy milyen harciasan védik az érdekeket!
Az alibi egyeztetések után egyszer se álltak fel, hogy eddig, és ne tovább! Alakítottak egy sztrájkbizottságot, oszt jó napot.
De hát, tudható, hogy leginkább egymás leküzdésével vannak elfoglalva, akár az MSZP és a DK.
A minisztérium elé a PSZ által szervezett élőláncról előző nap este kegyeskedtek tájékoztatni a PDSZ-t, nehogy mán!
Voltak is, vagy negyvenen! És a PSZ elnöke ott hisztériázott, amikor a PDSZ molinóit is fel akarták mutatni. Hogy hát, ez a mi szervezésünk!)
Na, de haladjunk!
A választások előtt három perccel Orbán bejelentette a harminc százalékos (pontosabban háromszor tíz százalékos) béremelési javaslatot.
Részletek, határidő sehol.
Ahogy szokás: Orbán bejelenti, aztán hosszú, néma csend, majd elsikkad az egész.
A pedagógusok esetében pont úgy, ahogy 2015-ben. Amiből lett tíz százalékos "szakmai ágazati pótlék", ami nem számít bele sem a táppénz-, sem .a nyugdíjalapba és bármikor visszavonható!
(Ugyanígy jártak el az egészségügyi szakdolgozókkal, a rezidens orvosokkal usw.)
A "javaslat" a választásokkal tárgytalanná vált.
Most, így, ki-ki nyugalomban, akkor fog Orbán bért emelni a pedagógusoknak, amikor a vránai perjel körtáncot jár a lánya esküvőjén!
Minek? Ki kényszeríti rá?
Mindenek előtt három napi illetményt levontak a sztrájkoló tanároktól egy négyórás sztrájk miatt, amikor, mint mondtam, egyébként bent voltak az iskolában.
És tegnap olyasmi történt, ami az öreg paraszttal a viccben: hát erre számítottam, fiam! Erre is számítottam! Na, erre aztán nem számítottam!
Avagy, a pofátlanság csúcsa! (Ámbár ezek a fideszesek nagy csúcs-döntögetők! Hányszor mondjuk, hogy ennél lejjebb már nincs, ezt már nem fogja eltűrni a nép! Aztán mégis még lejjebb mennek, a nép meg tűri, sőt: tapsikol örömében!)
Na, szóval megszólal a világhírű, a kormánytól teljesen, talpig független Állami Számvevőszék!
(Melynek pár betűcserével klasszikus népi elnevezését nem bírja el a nyomdafesték, pedig helytálló! Szám helyett sz.., vevő helyett vető!)
Hogy aszongya! "Megállapítottuk, hogy a pedagógusok a havi fizetésükből még félre is tudnak tenni!" Értsd! Minek akarnak béremelést?
Na bazdmeg! (Bocsánat, Főszerkesztő Úr, ez ennél szebben egyszerűen nem megy!)
Szóval egyetlen nemes és hazafias cselekedetük lehet a pedagógusoknak! Ajánlják fel a "havi megtakarításukat", vagy legalább annak egy részét a miniszterelnök úrnak, akinek a vagyonbevallása szerint egy fillér megtakarítása sincs!
Egy kódis miniszterelnök? Ilyen szégyenben nem maradhatunk!