Venezuela, a világ tizedik legnagyobb olajtermelője, amely nem mellesleg kőolajtartalékai alapján is az élvonalba tartozik, a csőd szélén tántorog.

Az infláció elszabadult, az egyoldalú olajexportra épülő gazdaság a zuhanó árak miatt padlót fogott. A központi árszabályozás miatt még az alapvető élelmiszerekből is hiány van, a sorban állások a mindennapok részeivé váltak. Az elnök az ellenzéket és a nagyvállalatokat hibáztatja. Az elégedetlenség folyamatosan nő, Maduro népszerűsége a mélyponton. Az év végén parlamenti választások lesznek, a kérdés, hogy addig kihúzza-e az ország.  

Nagy várakozás előzte meg Nicolas Maduro elnök parlamenti évértékelő beszédét. A három órás szónoklat a megszokott retorikai fordulatokat tartalmazta Maduro, mint hogy korábban is a hatalma ellen összeesküvőket, a nagyvállalatokat, az ellenzéket és az Egyesült Államokat vádolta a gazdasági bajokért. De amíg pár hete még azt nyilatkozta, hogy a tüntetések és a „gazdasági háború ellenére” a mutatók javultak, addig mostani beszédében már elismerte, hogy 2,8 százalékkal csökkent a kibocsátás és az infláció is 60 százalék felett alakul.

Maduro a gazdasági problémák ellenére további kiadásnövelő intézkedéseket jelentett be, a bérek, a nyugdíjak és ösztöndíjak emelését és a szegények számára 400 ezer új lakást ígért. Az elnök beismerte, hogy torz a jelenlegi üzemanyag támogatási rendszert és az árak emelését is kilátásba helyezte, igaz nagyon óvatosan fogalmazott. „Keresztre feszíthetnek, megölhetnek, de az üzemanyagárak torzak. Az idő elérkezett, hogy még ebben az évben megcsináljuk. Vállalom a felelősséget és a bírálatokat” - fogalmazott.

A pénzromlást a kormány lépései sem tudták letörni. Pedig találékonyságban nincs hiány Caracasban: az árak befagyasztása és a külföldi cégek által megkeresett pénz kivitelének tilalma mellett olyan sajátos intézkedéseket is hoztak az utóbbi hónapokban, mint a vásárlásnál kötelező ujjlenyomat-azonosítás, vagy az, hogy sötétedés után lezárták a kolumbiai határt, így próbálva megakadályozni a két ország közötti csempészetet.

A központi támogatások miatt a világon Venezuelában az egyik legolcsóbb a benzin ára, literenként 2 centbe, nagyjából 5-6 forintba kerül. Elemzők szerint az ország évente 12 milliárd dollárt költ állami támogatásra, ami hosszabb távon fenntarthatatlan. A szubvenciók mérséklésével azonban óvatosan kell bánni, 1989-ben halálos áldozatokat is követelt egy a benzináremelés elleni tömegmegmozduláson.

Az elnök változtatásokat jelentett be az árfolyamrendszerben, lényegében újabb leértékelést jelentett be. A rendszert sokan a gazdasági bajok egyik forrásának tekintik. Venezuelában 2003 óta állami felügyelet alatt van a devizapiac, csak az államtól lehet dollárt vásárolni. A hivatalos átváltási árfolyamon nem változtatnak, ez 6,30 bolívar marad, ez az alapvető élelmiszerekre és gyógyszerekre terjed ki. Összehasonlításképp, a feketepiacon egy dollárért több mint 100 bolívárt adnak. Magánszemélyek és a vállalatok aukciókon vehettek már eddig is dollárt a hivatalos árfolyam közel kétszereséért. Egy harmadik átváltási árfolyamot is meghatároztak, amellyel a feketepiac korlátázását remélik. Elemzők azonban továbbra is túlértékeltnek tartják a nemzeti fizetőeszközt és gyorsuló inflációra, valamint egyes alapélelmiszerek hiányának folytatódására számítanak

A bolívári szocializmus hanyatlása

Venezuela a dél-amerikai térség legnagyobb olajtermelője. Exportjának 95 százalékát az olaj teszi ki, így a költségvetési bevételek szinte teljes egészben az fekete arany kereskedelméből származik.

A költségvetés tervezésekor 100 dolláros olajárakkal számoltak, az olajárak viszont 2014 közepe óta a felére csökkentek. Venezuela azon kevés országok közé tartozik, amely a tartósan magas olajárak idején sem tudott jelentős devizatartalékokat felhalmozni, sőt a költségvetési hiány és az államadósság is emelkedett, utóbbi 100 milliárd dollár fölé. A The Economist elemzése szerint idén 10 milliárd dollár kifizetése terheli a költségvetést, amely ismét jelentős hiánnyal zárhat A költségvetés tervezésekor 100 dolláros olajárakkal számoltak.

De nem csak az árzuhanás okoz problémát, hanem a termelés visszaesése. A 90-es években a napi kitermelés 3,3 millió hordó volt, ami 2,6 millióra esett. Hugo Chavez elnök alatt ideje alatt a külföldi cégeket elüldözték, államosították az olajszektort. Az évek során elmaradtak a befektetések, a pénzt inkább szociális kiadásokra költötték, de a bolívári szocializmus megszilárdítása is nyelte a forrásokat és most a rendszer recseg-ropog, elemzők szerint változás nélkül hamarosan az összeomlás fenyegeti.

A csődkockázat valószínűsége Venezuelában a legmagasabb a londoni S&P Capital IQ listája alapján. A jövő évi kilátások sem túl rózsásak. Az IMF hét százalékos visszaeséssel számol. 

Az egész ország sorban áll

Az ország gazdasági helyzete már szociális válsággal fenyeget. Már az alapvető élelmiszerekből is egyre nagyobb hiány van. Az emberek órákat állnak sorba tejért, kenyérért, nem is beszélve a mindennapi élethez szükséges olyan termékekről, mint a gyógyszerek vagy a pelenkákhoz. Sokan a közösségi médián keresztül, az interneten jutnak hozzá ezekhez a termékekhez.

Helyi beszámolók szerint megjelentek a „bérsorbanállok”, akik a vagyonosabb polgárok helyett vállaljak a megpróbáltatásokat. A kormány lépéseket tett a sorbánállások korlátozására. Valahol betiltották az éjjeli sorban állást, máshol számokat kapnak a kezükre az emberek. Az állami kézben lévő boltok sokszor a vevők személyi igazolvány számaik alapján válogatják ki, hogy ki, mikor vásárolhat. Ha érkezik áru, de sokszor fél órán belül is elfogynak a keresett termékek, így kezdődhet minden újból. A kormány tavaly az elektronikai és ruházati termékekre is kiterjesztette a központi árazást.

A határmenti vidékeken az emberek csempészetből próbálnak megélni. Elsősorban az üzemanyagok árkülönbségéből profitálnak, de a többi alapvető élelmiszerrel is csencselnek, már ha egyáltalán hozzájutnak, akkor azt Kolumbiában, vagy Brazíliában adják el. Bár a mindennapok részéve vált a hiánygazdaság, az állami médiából ebből keveset tudhatnak az emberek. Még 2013 végén az utolsó független televízió adót a Globovisión is a kormányhoz közeli üzletemberek kezébe került. A gazdaság mélyrepülése azonban az elnök népszerűségét is megtépázta. Amíg 2013 végén népszerűségi indexe még 60 százalékon állt, jelenleg mélyponton, 22 százalékra apadt.

Az elmúlt év a gazdasági problémák mélyülése mellett fordulatot jelentett abban az értelemben is, hogy az elnök növekvő lakosság elégedetlenséggel is szembe kellett nézni. A korrupció, a romló közbiztonság és az elhibázott gazdaságpolitika ellen tömegtüntetések kezdődtek 2014 februárjában. A többtucatnyi halottat és több száz sebesültet követelő, hónapokon át tartó demonstrációk beszüntetése céljából a kormány párbeszédet kezdett az ellenzékkel, amelynek jó esélye van arra, hogy megnyerje az év végi parlamenti választásokat. 

Kína dobhat mentőövet

A venezuelai olaj fő vásárlója Kína, így nem volt meglepő, hogy Maduro év elején a legnagyobb olajtermelő országokat érintő két hetes útja során Pekingbe is ellátogatott. Vendéglátóitól újabb hiteleket szeretett volna kérni, illetve meggyőzni az olajtermelő országokat, hogy működjenek együtt az olaj áresésének megfékezésében, de ebben nem sikerült eredményt elérni. Egyedül Pekingben kapott ígéretet 20 milliárd dolláros pénzügyi támogatásra. Ennek részeként elsősorban lakásépítési, technológiai fejlesztési, energiaipari és infrastruktúra fejlesztési projektetek fognak finanszírozni.

Kína 2007 óta 45 milliárd dollárt hitelt biztosított Caracasnak, ebből 30 milliárd dollárt olajban fizettek vissza. Kína pénzügyi segítsége nélkül az ország már akár 2015 végén csődbe mehet – nyilatkozták a CNBC gazdasági hírcsatornának elemzők. A dél-amerikai ország csődje nem érdeke Pekingnek, de ha pénzügyi mentőövet kell dobni az országnak, akkor annak meg fogják kérni az árát – vélik.

magyarhirlap.hu

{flike}
{jcomments on}