A kétharmados Fidesz-többség most azonban könnyedén elfogadtathatja a javaslatot. Bár a kormány történelmi hagyományokra hivatkozik, a kommunizmus idején is létezett a tisztség, ha nem is túl sokáig. 

„Hajlandóak-e magukon is spórolni a fideszes ispánok?” – Lukács Zoltán, az MSZP képviselője még 2012-ben adott be interpellációt a parlamenthez ezzel a címmel. Felszólalásában azt mondta a kormánymegbízottakról: „ők döntenek többgyermekes családapák, családanyák sorsáról, azt mondják nekik, hogy azért kell őket elküldeni, mert spórolni kell. Ők mondják azt, hogy spórolni kell a 100-150 ezer forintos fizetéseken, mikor ők több százezer forintért ülnek ott, ahol ülnek.”

A KDNP-s Rétvári Bence válaszában azt mondta: „akkor egy történelmi tényt is tegyünk helyre. A magyar közjogi hagyományban valóban voltak ispánok és főispánok, de ha már mindenképpen párhuzamot akar vonni, akkor a mostani kormánymegbízottak inkább a főispánnak felelnek meg.”

A parlamenti jegyzőkönyv egy fideszes közbeszólást is megemlít Rétvári beszéde alatt. Egy meg nem nevezett képviselő annyit tett hozzá a politikus válaszához:

Tehát magyar történelmi hagyományokból elégtelen.

De kik voltak a főispánok, és mennyire változott a szerepük az évek során? A kilencvenes években az MDF akarta visszahozni a tisztség nevét, amit ekkor Szabó Miklós SZDSZ-es történész az „úri önkény szimbólumának” nevezett.

Most viszont úgy tűnik, tényleg a mindennapjaink részét képezheti ez a megszólítás.

Benyújtotta a kormány a jövő évi költségvetést megalapozó törvénymódosító javaslatcsomagját, amely a 2023-as büdzséhez egy lazán kapcsolódó, szimbolikusnak szánt intézkedést is tartalmaz: újjáélesztik a főispáni tisztséget, amely az újkori magyar közigazgatásban, 1870-től a törvényhatóság első tisztviselőjét illette.

Ógörög teljhatalom vagy szláv uraság?

Az ispán szó már az első évezredben megszületett, a XIII. századra pedig már hivatalosan is ez a cím illette meg a magyar úri nemzetségek vezetőit. A leggyakoribb elmélet szerint a szláv „zsupán” szóból származik, ami urat vagy elöljárót jelentett. Körmendi Ferenc 2006-os tanulmánya azonban kétségbe vonja ezt: szerinte „az ógörög nyelvben az isz jelentése erő, hatalom, a pán értelme pedig teljes, így az iszpán magyar jelentése egyértelműen teljhatalom.” Szerinte a szót III. Béla király hozhatta be Magyarországra Bizáncból, ahol nevelkedett. A szót ekkor Bizáncban már biztos ismerték, és a III. Béla „uralkodása utáni időből való az első levél, melyben az Ispán mint személynév megjelenik. Tudjuk, ő alakította át a megyerendszert is, amikor a megyék számát majd kétszeresére növelte.”

Mi volt az ispánok szerepe a középkorban? Körmendi azt írja: „az ispán a magyar államigazgatásban a király teljhatalommal felruházott képviselője volt egy megyében, minden más személy az ispán alatt állt. Aki az ispánt megsértette vagy megtámadta, az a királyt sértette vagy támadta meg.”

Valóban: az ispánokat a király nevezte ki, ők voltak a vármegye első emberei. Ezen kívül akadtak „speciális” ispánok is, akik a királyi udvartartásért, a nemzetiségekért, vagy a pénzügyekért feleltek. A megyésispánokhoz ment az Árpád-korban a várbirtok jövedelmének egyharmada, a közigazgatás mellett pedig bírói hatalmat is gyakoroltak.

Az újkorban azonban a pozíció kettészakadt: ispánok helyett főispánok és alispánok lettek. Előbbit még mindig a király vagy a kormány nevezte ki, míg utóbbit a vármegye népe választotta. Az ispánok teljhatalma is megszűnt: a törvényhatóságban az alispán kapott nagyobb szerepet.

A főispán a király rendeleteinek végrehajtását ellenőrizte, és az uralkodó érdekeit képviselte. A bírói és a katonai feladatok is elkerültek a kezéből az alispánhoz.

Ez a szerep valóban inkább rímel a kormánymegbízottakéra, az ő tisztségüket egy 2011-es törvénnyel hozta létre az Orbán-kormány. Ekkor több államigazgatási szervet központosítottak a kormányhivatalokban, és ezek élére nevezték ki az új tisztségviselőket. Az idei évben itt leépítés várható majd: a kormány 30 milliárd forintot akar spórolni a közszférában.

Ég veled főispán! (Vagy viszontlátásra?)

A főispáni tisztségnek az 1950-ben bevezetett tanácsrendszer vetett véget, de az örökös főispánság használatát már 1947-ben betiltották. Ez a törvény több, a feudális időkből származó megnevezést is törölt a jogrendből: ekkor szűnt meg a vitéz megszólítás, valamint a főméltóságú, nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes címeket is kisöpörték.

Pedig egy ideig még a 1947-es kékcédulás választáson hatalmat szerző kommunisták is neveztek ki ispánokat: emlékezetes például, hogy 1948-ban az ország első női főispánját, a paraszti háttérrel rendelkező Berki Mihályné Szakács Magdolnát tették Zemplén megye élére.

A nép ellenségei nem gyenge nővel, hanem a demokrácia élén haladó Magyar Dolgozók Pártjában osztályöntudatossá lett asszonnyal fognak találkozni. Ennek a pártnak továbbra is hű katonája leszek, és kommunista becsülettel fogok dolgozni.

– mondta kinevezésekor az ország alighanem első és utolsó kommunista női főispánjainak egyike, akiről még a korabeli híradók is beszámoltak:

Tehát kommunista főispán mindenképp volt, de mi a helyzet a második világháború idejével, voltak-e nemzetiszocialista főispánok? A német megszállás alatt, 1944-ben Edmund Veesenmayer birodalmi biztos tisztogatásokba kezdett azért, hogy ahogyan Jaross Andor kollaboráns belügyminiszter fogalmazott, „főispánná csak nemzetiszocialista vagy az eszmével szimpatizáló egyént neveztessek ki”. 

A főispánság tisztsége a rendszerváltás után ismét előtérbe került. 1990-ben a kormányzó MDF indítványozta, hogy vezessék be újra a tisztséget. Az SZDSZ akkor ezt élesen ellenezte, többek között a Horthy-korszak áthallásaira hivatkozva.

Koródi Mária képviselő arról beszélt a parlamentben:

A főispáni intézmény kapcsán én nem akarok itt semmiféle elnevezési vitába bonyolódni. Azt jósolom, hogy a köznyelv majd komisszárra fogja magyarosítani. Ez jellemzi, de nem érinti a tartalmai lényeget. Az nyilvánvaló, és a törvényben sem titkolt, hogy a főispán a kormány bizalmi embere. Olyan személy, aki önmagában megtestesíti a megyei első titkár, a megyei tanácselnök és a megyei vb-titkár összes jól ismert „erényét”.

Míg az MDF részéről Csengey Dénes képviselő azt mondta: „senki sem bizonyította be, hogy a kormánymegbízott főispán – ezt az intézményt érte a legtöbb támadás – bármiben is összevethető volna a Horthy közigazgatási rendszer főispáni hivatalával, miközben a kormányzó párt szónokai közül Józsa Fábián szemléletesen megmutatta, hogy milyen lényeges különbségek vannak a Horthy-korszak főispánjának hatásköre és a tervezet főispánjának hatásköre között, hogyha a nevük véletlenül egybe is esik.”

Nem csak az ispánság térhet most vissza

Ez a törvény akkor nem ment át, most viszont újraéledt az ötlet. Igaz, annyiban más a helyzet, hogy ma nincs szó a közigazgatás szervezetének módosításáról, inkább csak szimbolikus lépésről beszélhetünk, ami a kormány szerint „lehetőséget teremt arra, hogy a mai magyar közigazgatás több szállal kötődjön a kommunizmus előtti magyar államigazgatás fogalmi készletéhez és ezáltal az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is tovább éljenek”.

A most benyújtott törvényjavaslat más változásokról is szól: a főispánok visszahozatala és a vármegyék visszavezetésén túl összevonná az európai parlamenti és az önkormányzati választások dátumait is. Emellett a vagyonnyilatkozatok rendszerét is átalakítja a kormány. (rtl.hu)