Tényleg adót csaltak, vagy csak nem akarják leadni a sápot?
2016. november 17-én adta hírül a Hír Tv, később az Index és több más hírportál, hogy a NAV több mint hárommilliárd forintos költségvetési csalással gyanúsít egy elkövetői kört, amelynek tagjai autóversenyekhez fiktív reklámszerződéseket kötöttek.
A NAV későbbi közleménye szerint szponzorációnak álcázott adócsalással 3,2 milliárd forint kárt okozott a központi költségvetésnek. A gyanú szerint a havonta átutalt összegeket az elkövetők készpénzben felvették, és az összeg 95 %-át (!!) a szponzoroknak visszaosztották.
Akik valaha jártak már autóverseny közelébe, netán még versenyeztek is azok tudják, hogy mekkora pénzbe kerül egy-egy versenyen való részvétel. Ma már nem Wartburgokkal, Trabantokkal, dinnyés Ladákkal mérik össze a versenyzők képességeiket, hanem ezekhez képest többszörös teljesítményű modern, XXI. századi versenyautókkal. Mindenki számára egyértelmű, hogy a verseny Porschék, BMW-k, Mercik értékét, javítási, vagy fenntartási költségeit nem lehet összehasonlítani sem az utcai változatokéval, sem pedig a 15-20 évvel ezelőtti versenyautókéval.
Ebből rögtön adódik a kérdés, ha igaz a NAV állítása, akkor miként lehet versenyezni a reklámpénz 5 %-ból?
Az első probléma az idegen szavak használatával kezdődik (és itt nem az amerikai vízum mizériára, vagy az angol nyelvtudásra gondolunk). Szponzoráció – azaz támogatás, hozzájárulás. Ez nem lehet reklám, hiszen az egy szolgáltatás, vagyis értelmezhetetlen a reklámszerződésekkel történő szponzorációs adócsalás fogalma.
A második probléma az összeg és az állítólag visszaadott 95 %. Bármelyik autóverseny formát nézzük, magát a versenyzést a felkészülési, odajutási, nevezési, versenyzési, hazajutási és helyreállítási költség terheli. Akinek robbant már le valaha az autója az tudja, hogy mekkora tarifát kell fizetni az autószállításért és el tudja képzelni, hogy mekkora lenne a tarifa abban az esetben, ha pl. több napig igénybe kéne venni a szolgáltatást. Az is mindenkinek világos, hogy egy-egy versenyző több száz liter üzemanyagot elhasznál a versenyen, melyek nem az út közbeni MOL üzemanyag kutaknál kerülnek az autókba.
Itt érdemes egy kicsit megállni és számolni. Ha csak versenyenként 200 liter üzemanyaggal 10 db versenyzővel és évi 10 versennyel számolunk, akkor
- az elfüstölt üzemanyag (literenkénti 450 forintos áron) kb 9 millió forint.
- az elhasznált versenygumi 4 garnitúra esetén kb. 100 millió forint
- a versenyautó szállítása versenyre és vissza kb. 20 millió forint
- nevezési díjak az adott versenyre kb. 20 millió forint
- eddig ez összesen 149 millió forint egy évre.
Ha igaz a NAV állítása miszerint a 3 milliárd 5 %-a maradt a versenyzőknél, akkor az összegszerűen 150 millió forint, tehát 1 millió forintjuk maradt a többi költség fedezetére
- szállás, étkezés, oda-visszajutás (versenyzők + szerelőcsapat)
- sérülések, hibák, fődarabok javítására, cseréjére, fényezése
- a speciális olajak, kenőanyagok, szűrők rendszeres cseréje
- a versenyszerelő csapat költségeinek fedezete
- stb.
Mindez egy évre.
Biztos van még sok olyan tétel, ami itt nem is került feltüntetésre, de a számok így is magukért beszélnek.
Tehát hogyan lehet versenyezni a bevétel 5 %-ból? Sehogy, mert nem adja ki a matek!
Mindebből logikusan következik a kérdés, hogy vajon mi számolunk rosszul, vagy az a szerv, aki számszakilag ellenőrzi a bevallásokat? Az is felvetődik, hogy mitől kerül pl. a Forma 1 milliárdokba, mikor a versenyzők, csapatok idejönnek, a Hungaroring már igen rég adott (még ha szégyenteljesen lelakott is), ráadásul saját versenyzőnk nem is indul a futamokon. Ott vajon hova tűnnek a bevételek és a reklámpénzek?
Hozzátartozik még a történethez, hogy az állítólagos két irányítót a Merkúr Bevetési Egység kommandósai fogták el, ellentétben a rendőrgyilkos évek óta figyelt Györkös Istvánhoz (akiről tudták, hogy fegyverőrült) kivezényeltek két civil ruhás nyomozót, akik közül az egyik az életével fizetett a hivatásáért. Azért írtunk „állítólagos két irányítót”, mert az ártatlanság vélelme nem csak a kormány holdudvarába tartozó haveri körnek jár, hanem a meggyanúsított versenyzőknek is, főleg a matek tükrében.
Az ártatlanság vélelmének szem előtt tartásával azonban felvetődnek olyan kérdések, melyek valódi tényeken alapulnak és nem 3 hanem 30, egyes esetekben pedig 300 milliárd igazi adóforintokkal kapcsolatos.
Ilyen pl. a TAO pénzek felhasználása, az egyes multik által meg nem fizetett járulékok összege, vagy az adóparadicsomokba kisíbolt pénzek. A TAO felhasználása adótitok lett, a multikat a NAV nem vizsgálhatja, az Offshore cégekbe meg belelóg a politika keze-lába.
