"A marketing a mindennapok részévé vált, s kilépése az üzleti szférából, sőt a gazdaság világából, megjelenése a társadalmi élet szinte minden területén és minden élethelyzetben, a marketing intézményesülését, totálissá válását eredményezte. Ezzel párhuzamosan a marketing fogalma végérvényesen átalakult. Módszertanának és szemléletének térhódítása elüzletiesítette a társadalom korábban ettől teljesen vagy szinte teljesen mentes alrendszereit is. A marketing szemlélet eluralkodásának következményeként alapvetően egy érdek- és nem érték vezérelte társadalom jött létre". (Nagy Bálint, 2014.)

1. Válságkommunikáció

A tihanyi üdülő eladásának előkészítése és a tranzakció lebonyolítása I. G. személyéhez köthető. Az üzleti tanácsadással is foglalkozó ügyvezető korábban nemzetközi cégeknél szerzett marketinges gyakorlatot. A MÚOSZ-ban meglátta a lehetőséget, hogy civil szervezetben hasznosítsa üzleti ismereteit. Törekvéseihez támogató partnerre talált H. M. elnökben. Céljaik eléréséhez ők ketten  az újságírók tihanyi üdülőjében lokalizálták a fenyegető és megoldandó válságot.

Az "értékesítési folyamat" 2019. novemberétől 2021. márciusig, a rendkívül jó adottságú ingatlan dobra verésétől a vételár megérkezéséig tartott. A projekt forgatókönyve kríziskommunikációban használt panelekre  épült. A küldötteknek tartott prezentáció és a tagság körében terjesztett információk fő üzenetet az volt, hogy "a tihanyi  üdülő veszteséget termelő 'rossz örökség', amit el kell adni, különben válságba sodorja a MÚOSZ-t".

Szokatlan módon az üdülőt, mint megvételre kínált "terméket", az elnök negatív kontextusban kommunikálta. Minden rosszat elmondott és leírt a tíz éve 700 millióért felújított épületcsoportról, a drága karbantartásról, a várható magas kiadásokról. Azt bizonygatta, hogy az amortizáció miatt a MÚOSZ-nak ráfizetéses a fenntartása.

A MÚOSZ vezetője szinte szándékosan rontotta a 19 szobás nyaraló értékét. Váratlanul úgy döntött, hogy 2020-ben spórolás céljából zárva tartja az üdülőt. Közben az ügyvezető "amerikai szakértője" erősen alulértékelte (500 M) az ingatlan piaci árát. Az összehangolt lépések meghozták a totális marketing első sikerét. A küldöttgyűlés felhatalmazta az elnökséget, hogy nyilvános pályázaton keressen vevőt.

Az üdülő eladását ellenző, kritizáló küldöttek, mialatt folyt a vevőkeresés, megpróbáltak kitörni a kríziskommunikáció csapdájából. Sorra bizonyították, hogy hamisak és egyoldalúak az üdültetés veszteségéről, a tagság érdektelenségéről, a megrepedt támfalról, a közművek elvágásáról, az öltöző nádtetejéről, a főnyomócső cseréjéről és a "válság" többi tényezőjéről hangoztatott kijelentések. Ha valamiről bebizonyították, hogy az veszélytelen vagy nem létező probléma, az eladást sulykoló kommunikáció  új témákat dobott be a küldöttek riogatására. A józan ész megcsúfolása – ismerős formában - mindenki szeme előtt zajlott.

2. Pályázók és vevőjelöltek

A pályázat bonyolítása gyanút keltett, hogy előbb volt vevő az ingatlanra, mint ahogy elindult az értékesítés. A médiában 2019. őszén jelent meg, hogy a CDHT Hotel Projekt Kft 2,9 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást kapott Tihanyban Habsburg József főherceg egykori rezidenciájának felújítására. Kastélyszálló és tréningközpont épül az újságíró üdülő szomszédságában. A hír megjelenését követően került a küldöttgyűlés napirendjére az üdülő eladása, amelynek egyik épülete Horthy Miklós egykori villája. Találgatásokra adott okot, hogy a főherceg és a kormányzó emlékezete mozgathatja az eseményeket.

Újabb kormányzati pénzosztáskor, 2020. májusában további 8,6 milliárdhoz jutott – a média szerint - az ismert oligarchákhoz köthető CDHT Hotel Projekt Kft. A nyár kellős közepén, a pandémia ellenére  a MÚOSZ elnöke 2020. július 18-ra összehívta a küldöttgyűlést. A pályázat első fordulóját egy 1030 milliós vételi ajánlat elvetésével a testület érvénytelenítette. Majd a félreinformált küldöttek 3/4-es többséggel könnyelműen kiiktatták az Alapszabályból, hogy a MÚOSZ "saját tulajdonban megőrizve hasznosítja a tulajdonában lévő ingatlanokat".

A pályázat idején az elnök elfelejtett megosztani a küldöttekkel egy figyelmet érdemlő információt. Csak utólag derült ki, hogy a kormányzati támogatásokat elnyerő CDHT Hotel Projekt Kft-nek ugyanaz a személy a képviselője, mint a MÚOSZ árverésén részt vett CD Service Kft-nek. A meghívásos liciten, mint vevő vehetett részt a kedves szomszéd, aki  korábban azzal fenyegetőzött, hogy elzárja a vízvezetéket.

Arra sem derült fény, hogy a másik pályázó cég tulajdonosa az a Mudura Sándor, aki apja oldalán érintett volt a brókerbotrányban, bizonyos tőzsdei és pénzmosási ügyekben folytatott nyomozásokban. A két pályázó kapcsolatára utal, hogy cégadatok alapján Mudura úr vállalkozása a pályázat időszakában az OTP-t választotta számlavezetőjének. A bank az üdülő eladásáról döntő testületi ülés előtt jelzálogot tett ügyfele cégének tulajdonosi pakettjére.

Az egyfordulósra sikeredett liciten a szomszédos telek gazdája átengedte a dobogó legfelső fokát ügyfelének, aki 900 milliós ajánlatával nyerte az árversenyt. A licit harmadik szereplője utólag külön vételi ajánlatot tett, amely mintegy 40-50 millióval meghaladta a nyertes által kínált árat. Az elnök azonban nem volt hajlandó tárgyalni sem a vételi, illetve bérlői ajánlatról, holott a pályázati kiírás nem tartalmazott semmiféle kötöttséget.

3. Ütközés az alapszabállyal

Az elnök "szakértői" felületesen tekintették át az Alapszabály előírásait. Nem vették észre, hogy a tagságnak járó kedvezményes üdültetést saját tulajdonú ingatlanban kell biztosítani, a vagyon olyan örökséget képez, amely megilleti a következő nemzedéket, a szervezet nem folytat befektetési tevékenységet. A pancser munka hiányosságainak felismerésével az eladás ellenzői megakasztották az értékesítést a 2020. november 28-i küldöttértekezleten.

A maga ásta gödörből az elnökség úgy próbált kimászni, hogy a 2021. január 9-én tartott újabb küldöttgyűlésen javaslatot tett az alapszabály módosítására, de az nem kapta meg a 3/4-es támogatást. Meghiúsult a kísérlet, nem sikerült kiiktatatni az ingatlan-bizniszt akadályozó előírásokat. Az elnök ennek ellenére – ülésvezető pozíciójában - szavazásra bocsátotta az üdülő eladását. 21-17-es arányban született döntés - a járvány miatt Zoom használatával tartott 9 órás ülésen.

A döntéshozatal körülményei arra utalnak, hogy az elnök és tanácsadói előzetes mérlegelés alapján követtek el jogsértést, szándékosan hagyták figyelmen kívül az Alapszabály előírásait. Arra építettek – a vevővel egyetértésben -, hogy a szavazás után kész helyzetet állítanak elő. Aláírják az adásvételi szerződést, nem törődnek a testületben elszenvedett kudarccal. Oszt' jó napot! Március elején a vevő átutalta az ingatlan vételárát, de a pénz számlán parkol, mert nem lehet befektetni.

Közben a felügyelő bíróság törvényességi eljárásban vizsgálja az eladásról szabály-ellenesen hozott határozat érvényességét. Úgy tűnik, az elnök nincs tudatában, hogy a Ptk. vonatkozó előírásai szerint az elnökségi tagokkal egyetemben anyagi felelősséggel tartozik az adásvételi szerződés érvénytelenségéből fakadó károkozás esetén. 

4. Tanulságok, következtetések

Az eset azt mutatja, hogy sikeres lehet kommunikációval hivatásszerűen foglalkozó újságírók körében is a totális marketing. Különösen akkor, ha a szakmai közösség első számú vezetője a projekt kulcsszereplője és céljai szerint hajlítja a valóságot.

Az elnök funkcióba kerülése után azt a meggyőződését hangoztatta, hogy "a MÚOSZ nem engedheti meg magának, hogy az elődeinktől megörökölt ingatlanvagyon fenntarthatósága bárkiben is megkérdőjeleződjön". Kijelentette, hogy "semmilyen közösséget nem szeretne (nem is fog) vállalni azokkal, akik másféle hasznosítást terveznek". Később ezzel ellenkezően  teljes erővel az eladás mellett érvelt, hamis állításoktól, manipulációktól sem riadt vissza. Nagy igyekezetében még  a MÚOSZ éves beszámolóiban közölt adatok hitelességét is megkérdőjelezte.  

Az értékesítés idején felértékelődött a szervezet belső nyilvánossága. Az elnök a maga számára sajátította ki a MÚOSZ honlapját, külön levelezést folytatott a tagsággal. Az egyoldalú tájékoztatás miatt a tagok széles körének nem állt módjában megismerni az elnök javaslatát elutasító álláspontokat.

Elsikkadt a vitában, hogy eredetileg az üdülő hasznosításáról, alternatív megoldások kereséséről volt szó. Senki sem mérlegelte, hogy milyen következményei lehetnek, ha a MÚOSZ-ban megszűnik az 1920-as évektől biztosított kedvezményes üdülés lehetősége. Kiesik egy szolgáltatás, amelyet 2013-17. között éves átlagban 720 újságíró és hozzátartozója vett igénybe. Szerzett jogát veszíti el a tagság és cserébe nem kap semmit.

A tranzakciót elsősorban olyan küldöttek helyeselték, akik saját üdülővel rendelkeznek vagy szívesebben nyaralnak külföldön. Néhány küldött csak hallomásból ismeri a tihanyi ingatlant. Mások viszont sokat tudnak róla, mivel  2007-11. között a vagyon "átstrukturálása" körül serénykedtek.

Az eladást pártolók elgondolása szerint az üdülő vételárának befektetéséből és a székház bérbeadásából biztos bevétele lehet a szervezetnek. A társadalmi elnök, a negyed állásban foglalkoztatott ügyvezető és a küldöttek szűk csoportja rugalmasan rendelkezhet a mintegy másfél milliárd forint értékű vagyonnal. Mellékes körülmény, hogy gazdálkodásában a MÚOSZ befektető társasággá válik, amelyben a tagság csak fölösleges költséget jelent.

Éves beszámolók adatai alapján az előző ciklusban az üdülő évi 2-2.5 millió forint eredménnyel működött. Ténylegesen nem az üdültetés iránti igények, hanem az üzemeltető gondnok lecserélése, a hozzáértés nélkül bevezetett "üzleti modell" miatt lett 2019-ben veszteséges. Nincs olyan költségelemzés, amely igazolná, hogy hosszú távon a tihanyi üdülő működésképtelen. Jogos kérdésként merül föl, hogy az elnökség a tihanyi üdülő helyet miért nem a funkcióját veszített fővárosi székház eladását javasolta, amelyet évente csak 150-160 tag vesz igénybe.

A tagság körében kedvelt tihanyi bázis körüli "kavarás" bizalmi válságot és megosztottságot váltott ki a MÚOSZ vezető testületeiben és a tagság körében. Megválasztásakor senki sem kért és kapott felhatalmazást ilyen tranzakció lebonyolítására. Tisztázatlan, hogy felelősen gondolkodó küldöttek tulajdonképpen mit akartak elérni az üdülő eladásával, milyen szervezeti stratégia alapján kívánják befektetni a vételárat és miért vállaltak fel alapszabályba ütköző, jogszerűtlen döntéseket.

Az értékesítés úgy is interpretálható, hogy az elnök mellé felsorakozott küldöttek éltek a törvényi szabályozás adta lehetőséggel, miszerint civil szervezet kiadásainak ésszerűségét és célszerűségét a választott testület (küldöttgyűlés) dönti el. A pénzköltésnek és a vagyon felélésének – okos adminisztrációval - nincs jogszabályi korlátja. Utólag hihetetlenül hangzik, de az 2019. nyarán elfogadott és érvényben lévő Stratégia alapvetése szerint "a tihanyi ingatlan eladására, a MÚOSZ javainak felélésére nem kerülhet sor".

Semmi sem utal arra, hogy hatalmi nyomásra kellett eladni az újságírók üdülőjét. További elemzést kíván, hogy milyen tényezők, hatások erősödtek fel a szervezeten belül, amelyek lehetővé tették, hogy többségbe kerültek az egyesület céljait, tevékenységét a maguk érdekei szerint átalakító, a saját hasznukat kereső vezetők és tisztségviselők.

A fönt idézett Nagy Bálint, akinek utóda volt I.G. az egyik cégnél, egy interjúban kijelentette: "A jövő marketingeseinek tisztában kell lenniük azzal, hogy ők korunk papjai, a marketing pedig nem más, mint egy mentális hadviselés". Úgy tűnik, a MÚOSZ ilyen hadviselés vesztese lett a tihanyi csatatéren.