Az eseménysorozat a pesti tüntetésekkel kezdődött, ahol rengetegen csatlakoztak a 12 pont kihirdetéseire. Az Erdély visszacsatolására vonatkozó követelést, vagyis a török hódoltság utáni fejedelemség felszámolását és a régió egyesítését Magyarországgal (unio) az utolsó, 12. pont rögzítette.

1848 tavaszán forradalmi hullám söpört végig Európán, melyet a liberalizmus és a nacionalizmus eszméje táplált. A „népek tavaszát” a február végi párizsi forradalom nyitotta, melyben a népakarat lemondatta Lajos Fülöp királyt, és kikiáltotta a köztársaságot. Ezt követte az észak-olasz és a német forradalom. Március 13-án a felkeléshullám elérte Bécset, ahol megbuktatták a gyűlölt Metternich kancellárt. A bécsi forradalom hírére a pesti ifjak is megmozdulást terveztek. A cél a Habsburg-uralom megdöntése és egy független, alkotmányos berendezkedésű Magyarország kivívása volt.

Március 15-én lépett akcióba a forradalmi ifjúságot tömörítő Ellenzéki Kör, amelynek vezetői főként radikális fiatal értelmiségiek – Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál – voltak. Az akcióterv szerint a szervezők (Petőfi és kb. tíz társa) a Pilvax kávéházból indulva először az Egyetem térre vonultak, ahol magukhoz szólították az orvosi kar, a politechnikum és a jogi fakultás diákjait, majd Landerer Lajos nyomdáját elfoglalva, a cenzúrát megkerülve kinyomtatták a tizenkét pontot és Petőfi forradalomra buzdító költeményét, a Nemzeti dalt. Irinyi János személyesen osztotta szét a két röplapot. A tizenkét ponton kisebb változtatásokat eszközöltek, például az utolsó pontot kiegészítették: „Unió Erdéllyel”.

Délután 3-ra a forradalmárok a Nemzeti Múzeum kertjébe szerveztek gyűlést, melyen – a szemerkélő eső dacára – már tízezer polgár vett részt. (A mozgósítás sikeréhez a jó időzítés is hozzájárult: aznap ugyanis vásárt rendeztek Pesten, ezért a szokásosnál nagyobb volt a tömeg.) A közismert történettel szemben Petőfi valójában nem szavalta el a Nemzeti dalt a múzeum lépcsőjén, de a vers többször is elhangzott aznap különböző helyszíneken. A múzeumkertből a tömeg a pesti városi tanácshoz indult, melynek tagjait rábírták, hogy csatlakozzanak a követeléseikhez.

A nép ezután Budára indult a Helytartótanácshoz, hogy a sajtóvétség és izgatás bűnével elítélt Táncsics Mihály szabadon bocsátását követeljék. A hatalmas sokaságtól megriadt tanács teljesítette a felkelők akaratát, elfogadta a tizenkét pontot és eltörölte a cenzúrát. A Táncsicsot kísérő diadalmas tömeg Pestre vonult, ahol a Nemzeti Színházban a nép kívánságára Katona József darabját, a Bánk bánt játszották. A díszelőadást azonban félbeszakította a bevonuló éljenző tömeg. Más európai forradalmakkal szemben a pesti felkelést nem próbálták erőszakos úton leverni.

Minden évben megemlékezünk Fotó: NurPhoto / Getty Images Hungary Forrás: divany.hu

A győztes forradalom híre a pozsonyi országgyűlést is elérte, ahol Kossuth Lajos két héttel korábban azonnali reformokat tartalmazó feliratot készített, mely tartalmilag nagyjából megegyezett a tizenkét ponttal. Az alsóház már másnap elfogadta Kossuth felirati javaslatát, a kormányzat és a felsőház viszont inkább az időt húzta. A pesti forradalom hírére azonban ők is megszavazták a feliratot, amit másnap az országgyűlés küldöttsége hajón vitt Bécsbe. Április elején Batthyány Lajos miniszterelnök vezetésével megalakult az első felelős magyar kormány. Az utolsó rendi országgyűlésen hozott ún. áprilisi törvények Magyarországot alkotmányos királysággá nyilvánították, eltörölték a jobbágyságot és a feudális kiváltságokat, lerakták a polgári átalakulás alapjait. Nyárra azonban kiderült, hogy Bécsben csak az időhúzás miatt mondtak igent az áprilisi törvényekre, valójában minden oldalról fúrták a magyar kormány munkáját.

Habár a megalakult egységkormányban minden politikai eszme hívei képviseltették magukat, korántsem volt mindenki ugyanazon az állásponton. Széchenyi István, aki óvatos reformpolitikájával egyre inkább elszigetelődött, mivel az ellenzék nagy része ekkoriban már csak a radikális megoldásban hitt, őrültségnek nevezte Kossuth márciusi beadványát. Titkárának azt mondta, Kossuthnak „kijárna már egy alapos seggberúgás”. Sőt mi több, Széchenyi – válaszként Kossuth reformjavaslataira – a bécsi udvar elé járult, ahol ókori római mintára azt kérte, hatalmazzák fel őt Magyarország vezetésére fél évig tartó dictatori tisztséggel. A fél év alatt ő rendet tenne, és feloszlatná a politikai klubokat, beleértve az Ellenzéki Kört.

Bécsben szerencsére nem voltak elragadtatva ettől az ötlettől. Széchenyi maga is hamar lemondott a diktátorságról, és minden erejével győzködni kezdte az udvart, hogy engedjenek az ellenzéki követeléseknek és alkotmányos úton vezessék be őket, különben nagy baj lehet. Március 15-én azonban Széchenyi véleménye megfordult: éltetni kezdte Kossuth reformjait. Mint mondta, Kossuth ügyes politikai manővereivel elérte, hogy a forradalom fenyegetésének hatására elérjék a céljaikat, anélkül, hogy valódi forradalom robbant volna ki. Batthyány kérésére Széchenyi elvállalta a közlekedésügyi miniszteri tárcát. Kinevezését a radikálisok elfogadhatatlannak tartották. Szeptemberben azonban, a bukás előszelét érezve, Széchenyi addig is labilis elméje végleg megbomlott. Az országgyűlést otthagyva Bécsbe utazott, ahol orvosa elmegyógyintézetbe utalta.

Az 1848-as forradalmi események, illetve az azt követő szabadságharc természetesen rengeteg irodalmi műben és filmben megjelent az elmúlt több mint százötven évben. A legismertebb Jókai Mór regénye, A kőszívű ember fiai és a Várkonyi Zoltán rendezte 1965-ös, nagyszabású filmváltozat. A forradalomban részt vevő Jókai húsz évvel az események után, a kiegyezés utáni időszakban írta a művet, és egyértelműen a nemzeti függetlenség mellett áll ki benne. Illyés Gyula Petőfi és Bem apó kapcsolatát előtérbe helyező Két férfi című regényén alapul a Rákosi-korszak szuperprodukciójaként született 1953-as Föltámadott a tenger, melyben megelevenedik a vásznon a pesti forradalom, majd a szabadságharc csatái.

A Pilvax kávéház, forradalmi események színhelye. Preiszler József színezett tollrajza Fotó: Wikimedia Commons Forrás: divany.hu

Petőfi életéről és forradalmi tetteiről már 1922-ben készült filmfeldolgozás, de az sajnos elveszett. A korabeli kritikák, beszámolók alapján a Deésy Alfréd rendezte némafilm igazán látványos, több tízezer statisztát felvonultató produkció volt, melyben a korszak legnagyobb sztárjai szerepeltek: Szendrey Júliát például Bajor Gizi alakította. Több mint fél évszázaddal később, 1977-ben Horváth Ádám, a Szomszédok későbbi alkotója rendezett hatrészes tévésorozatot a költő életéről. A szériában a fiatal József Imre alakította Petőfit (akire a mai közönség inkább Nicolas Cage vagy a Vészhelyzet Greene doktorának magyar hangjaként emlékszik).

Jóval kevésbé hagyományos feldolgozás Kardos Ferenc filmje, a Petőfi ’73. A költő születésének százötvenedik évfordulóján készült alkotásban a rendező a pápai Petőfi Sándor Gimnázium diákjaival játszatta el az 1848–49-es eseményeket, a pesti forradalom kitörésétől a segesvári ütközetig. A szabadságharc legismertebb filmes ábrázolásai közé tartozik Sára Sándor 80 huszárja (1978) és Lugossy László filmje, a világosi fegyverletételt követő időszakban játszódó Szirmok, virágok, koszorúk (1984). A levert szabadságharc utáni időt idézi fel Kárpáti György Mór tavaly bemutatott filmje, a Guerilla, melynek hősei egy erdőben, gerilla harcmodorra berendezkedve harcolnak az osztrák megszállók ellen, nem tudván, hogy a forradalom ügye elveszett.

divany.hu