Az ellenzéki politikai szereplőknek közös megoldásban kell gondolkozniuk, ha sikeresek akarnak lenni a 2022-es választásokon, de ez a gondolkozás számukra - természetes okokból: politikai-ideológiai eltéréseik miatt - nehézkes, és minél tovább tart, minél erőltetettebb, annál kellemetlenebb - derül ki Török Gábor politológus blogbejegyzéséből. A politikatudós úgy látja, hogy a mai ellenzéki kínálatban a "régi" és az "új" szereplők közötti törésvonal osztja két részre az ellenzék pártok szavazóit.

Az egyik oldalon az MSZP, a DK és az SZDSZ-utód liberálisok sorakoznak, míg a másik oldalon a Jobbik, az LMP és a Momentum. Nyilván nem tiszta az elválás: a Párbeszéd például mindkét táborhoz találhat utat, ahogy a Momentum egyes szereplőitől sem idegen az újeszdéeszesség - fogalmaz a szakértő. Összességében azonban a két tábor mégis elhatárolható, mert megvannak azok a csomósodási pontok, amelyekben nyilvánvaló, hogy ki hová tartozik.

Ha ez igaz, akkor az ellenzéki politika természetes megjelenése 2022-ben inkább lehet egy két-, semmit egy egyfejű formáció. Ez két közös listát jelent, két miniszterelnök-jelöltet és két külön kampányt, politikát.

Egyetlen dologban kell csak megállapodniuk: a 106 egyéni választókerület elosztásában, ami - hasonlóan mondjuk az 1998 előtti Fidesz-MDF paktumhoz - nem feltétlenül identitáskérdés, sokkal inkább praktikus megállapodás, alkalmazkodás a választási rendszer elvárásaihoz.

napi.hu