Nos, naiv szemlélőként azt hisszük, hogy ennek a megközelítésnek ma vannak centrumai, ahonnan ilyen spirituális, vagy világi tudás kisugározhat. Én ilyennel manapság nem találkoztam. Itt a manapság szón van a hangsúly.
Régebben volt ilyen megközelítés, sőt, az volt a megkövetelt, az általános. Ma viszont a sekélyes, de intenzíven beömlő szófosás a követelmény.Munkásságom pár művét ingyen és bérmentve elküldtem 40 Iszlám centrumba és szintén 40 világi tudományos műhelybe. Ez utóbbiak egyetemek voltak, melyeket a 2019-es besorolás szerint a világ 10 top egyetemeként tartanak számon.
Se vallási, se világi tudományos oldalon nem méltattak válaszra. Illetve nem igaz, elismerésben részesített Reuven Rivlin, Izrael Állam elnöke és Ferenc pápa. De az Iszlám világból senki.
Világi oldalon egyetlen levelet kaptam, amit elolvasva megértettem, hogy mi ez a csönd, miért nem fogadnak be tőlem semmit. Hiteltelenségről nem lehet szó, hiszen akkor se Rivlin elnök úr, se Ferenc pápa nem írtak volna elismerő sorokat és nem archiválták volna műveimet saját könyvtáraikba.
Gondolom mindkét helyen átolvastatták dolgaimat szakértőikkel, hiszen nagy blamázs lenne részükről, ha egy színvonaltalan, gagyi dologhoz adják nevüket.
Akkor mi a magyarázat? A világi oldalon kapott egyetlen levél Cambridge-ből jött. Ugye nem kell mondanom, hogy milyen magaslatokat tölt be Cambridge? Nos, a következőket írták: „programunk csak az egyetemmel kapcsolatban álló tudósok munkáit fogadja el, elsősorban a Cambridge-ben végzett kutatásokból származó publikációkat.

Ez nagyon szíven ütött. Tehát nem azon vannak, hogy tágítsák a kört, melyen keresztül tudás érkezik, hanem ellenkezőleg, szűkítsék azt. Magyarán csak az általuk akkreditált tudásra lehet azt mondani, hogy tudás. Ezt a látószöget, amin belül a tudás hozzájuk érkezik, pedig ők állítják be. Ők minősítik és ítélik meg tudásnak azt, amit maguk számára annak tartanak, minden más, ami a világon van, be sem fér ezen a nyíláson, így senkinek fogalma sincs arról, hogy milyen egyéb felfogások, vélekedések vannak. És ha mégis tudható róluk valami, akkor is csak a Cambridge által auditált tudósok szubjektív megítélésén keresztül. Nem az irodalom megszűrése ellen vagyok. Természetes, hogy egy szűrő feltételrendszerének meg kell felelni, ne kerüljön be tudománytalan, felszínes anyag. De miért ne kerülhetnek be egy Cambridge által nem auditált szerző műve?

Mi van az Iszlám Centrumokkal? Ugyanez. Ők sem az Iszlám egészének látását engedik be magukhoz, hanem csak azt a dolgozatot, ami az adott centrum által vallott irányzat, szekta szűk véleménye! Ha más irányzat anyaga is szerepel, azt kellő kriticizmus mellett lehet a gyűjteményben. Ezért nem az Iszlám tudása erősödik generációról generációra, hanem egyfajta felfogás terjed, ami egyre szűkülő csövön képez „gondolkodókat”, akik nem csoda, hogy soha nem értenek egyet.

Megemlítek egy kivételt is. Ez az Országos Széchenyi Könyvtár, akik évek óta archiválják műveimet. Ezúton fejezem ki köszönetemet és tiszteletemet nekik.

Szóval a tudás valóban hatalom, de nem mindegy, hogy milyen tudás és az milyen bölcsőből származik. Ma a tudás nem hatalom, hiszen nincs hatása a hatalomra, hanem fordítva. A hatalomnak van egyedül hatása a tudásra.