A Nemzeti Hurrikánközpont előrejelzői több mint 50 éven át a Saffir-Simpson hurrikánszél-skálát (SSHWS) használták a hurrikánok erősségének osztályozására. Ez a skála, amely az 1-es és 5-ös kategóriába sorolja a hurrikánokat, egyetlen mérőszámon alapul: a maximális tartós szélsebességen.

Ez nem mindig volt így. 2012-ig az SSHWS a központi nyomást és a viharhullámot is figyelembe vette, de az NHC ezeket a tényezőket kizárta, hogy csökkentse a nyilvános zavart. A baj az, hogy az emelkedő globális hőmérséklet nemcsak a szélsebességet, hanem több hurrikánveszélyt is súlyosbít . Az elmúlt években a kivételesen heves viharok, mint például a Milton, a Patricia és a Haiyan tájfun, vitát váltottak ki arról, hogy itt az ideje-e létrehozni a 6-os kategóriát.

Giz kérdéséhez több szakértőt is megkérdeztünk, hogy ők melyik oldalon állnak ebben a vitában. Míg egyesek nyitottabbak az ötletre, mint mások, mindannyian egyetértettek abban, hogy a 6-os kategóriájú hurrikánok hozzáadása az SSHWS-hez nem a megoldás – annak ellenére, hogy számos korábbi hurrikán meghaladta az 5-ös kategóriájú szélsebességet . Ehelyett egyesek azzal érvelnek, hogy a melegedő világban a hurrikánkockázatok kommunikálása a skála teljes újragondolását igényelheti, míg mások úgy vélik, hogy a meglévő rendszert változatlanul kell hagyni.

Jennifer Collins

A Dél-Floridai Egyetem Földtudományi Karának professzora, aki társszerzőként dolgozott ki egy alternatívát az SSHWS-re.
A jelenlegi SSHWS – ahogy a neve is sugallja – kizárólag a szél alapján működik. Ezzel a skálával kapcsolatban a 6-os kategóriára vonatkozó véleményem az, hogy nincs rá szükség, ha egy 5-ös kategória ezen a skálán már amúgy is teljes pusztuláshoz vezetne. Erről sok vita folyt a tudományos közösségben körülbelül egy évtizeddel ezelőtt, és úgy vélem, ez az általános konszenzus.
Az újonnan javasolt skálánk , a Trópusi Ciklon Súlyossági Skála (TCSS), úgy tekinti, hogy a szél általában csak a halálos áldozatok 10%-át teszi ki. A viharhullám nagyjából 50%-ot, az eső pedig körülbelül 30%-ot. Skálánk mindhárom hurrikánveszélyt magában foglalja, mindegyikhez 1 és 5 közötti kategóriát rendelve. Ezután egy összesített kategóriát ad, amely soha nem lehet alacsonyabb, mint a veszélyekhez adott legmagasabb kategória.
Például a 2018-as Florence hurrikán partraszálláskor 1-es kategóriába, viharhullám 4-es kategóriába, esőzés 5-ös kategóriába tartozna. Tehát az összesített pontszáma 5-ös lenne. Ha figyelembe vesszük az áradásokat és az emberéletek elvesztését, úgy vélem, azok, akik túlélték, egyetértenek abban, hogy az 1-es kategóriába sorolás – amit az SSHWH is megtett – nem tükrözi megfelelően az általuk tapasztalt egyéb veszélyeket. Korábbi evakuálási kutatásom szerint az emberek alábecsülik egy alacsonyabb kategóriájú hurrikán, vagy akár egy trópusi vihar kockázatát, amikor az evakuálási döntésüket mérlegelik.
A javasolt TCSS két vagy több veszély magas potenciális kockázatát is tükrözi. Egy veszélyt magas kockázatúnak tekintünk, ha a kategóriája 3-as vagy magasabb besorolású (megfelel az SSHWS-ben szereplő nagyobb hurrikán definíciójának). Ha legalább két magas kockázatú veszély azonos kategóriába tartozik, a harmadik pedig alacsonyabb kategóriába, az a hurrikán összesített kategóriáját 1-gyel megemeli. Tehát egy trópusi ciklon, amely mind a szél, mind a viharlökés tekintetében 3-as kategóriába tartozik, de a csapadék tekintetében 1-es kategóriába, 4-es kategóriába sorolandó.
Így egy magas kockázatú trópusi ciklon két forgatókönyv esetén sorolható be a TCSS 6-os kategóriájába. Vagy legalább kettő 5-ös kategóriába tartozik, vagy kettő 4-es kategóriába, és egy 5-ös kategóriába. Ez a figyelmeztetés a lakosság számára egy többszörös extrém veszélyekkel járó hurrikánról szól.

Brian McNoldy

A Miami Egyetem Rosenstiel Tenger-, Légkör- és Földtudományi Karának vezető kutatója, aki 1996 óta követi nyomon és publikál a trópusi atlanti aktivitásról.

Általános véleményem az, hogy a 6-os kategória hozzáadása nem szükséges, és nem növelné a jelenlegi információkészletet.
1980 óta az 5-ös kategóriájú hurrikánok a globálisan elnevezett viharok mindössze 5%-át tették ki. Az Atlanti-óceánon ez az arány konkrétan 4%. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ennek a kis számú viharnak a még kisebb kategóriákba való felosztása bármilyen előnnyel járna.
A valaha feljegyzett legintenzívebb atlanti hurrikán az 1980-as Allen hurrikán volt, amelynek maximális tartós szélsebessége elérte a 306 kilométer/órát. Azóta egyik sem érte el ezt a szintet. Ha például a 6-os kategóriába tartozó hurrikánok küszöbértéke legalább 300 kilométer/órás szél, ahogyan azt a jelen tanulmány is javasolja , akkor a mai napig egyetlen atlanti hurrikán sem felelne meg a kritériumnak.
Továbbá, ezen kis számok még kisebb számokra bontása nem változtat a kockázatkommunikáción. A Nemzeti Hurrikánközpont a következőképpen írja le egy partra csapó 5-ös kategóriájú hurrikán utóhatásait: „Katasztrofális károk keletkeznek: A keretes házak nagy százaléka megsemmisül, a tető teljesen leszakad és a falak leomlanak. A kidőlt fák és a villanyoszlopok elszigetelik a lakóövezeteket. Az áramkimaradások hetekig, akár hónapokig is eltarthatnak. A terület nagy része hetekig vagy hónapokig lakhatatlan lesz.”
Milyen további kockázatkommunikációval járna egy 6-os kategóriájú anyag, ha partra érne?

Liz Ritchie-Tyo

A Monash Egyetem Föld-, Légkör- és Környezettudományi Karának professzora, aki egyben az egyetem ARC 21. századi időjárással foglalkozó kiválósági központjának igazgatóhelyettese is.

A válasz „nem”.
Az SSHWS-t az Egyesült Államokban fejlesztette ki egy hurrikánspecialista és egy szélmérnök, hogy a partraszálláskor keletkező károk szintjére maximális tartós szélküszöbértékeket határozzanak meg. Ha egy hurrikán az SSHWS szerint 5-ös kategóriába tartozik, az katasztrofális károkat jelent. Így egy új „6-os kategóriába” való besorolás egyszerűen nem logikus a fenyegetettségi szintek kommunikációja szempontjából.
Minden trópusi ciklonmedencére vonatkozó hurrikán-osztályozási rendszer a maximális tartós szélsebességen alapul. Legyen szó akár az Atlanti-óceán északi részén és a Csendes-óceán északi részének keleti részén található SSHWS-ről, akár a Csendes-óceán északi részének nyugati részén, az Indiai-óceánon és a Csendes-óceán déli részén található egyéb léptékekről, a fő gondolat ugyanaz: amint egy hurrikán eléri a legmagasabb kategóriát, katasztrofális károk valószínűek, ha a hurrikán partra csap.
A jelenlegi osztályozási rendszerek fő korlátja nem az, hogy nem mennek elég magasra ahhoz, hogy megfelelően kommunikálják a fenyegetést, hanem az, hogy kizárólag a szél küszöbértékén alapulnak, amely nem veszi figyelembe a partraszálló hurrikánnal kapcsolatos összes lehetséges veszélyt.
Amire igazán szükségünk van, az egy új, „többtényezős” kategorizációs rendszer, amely képes kommunikálni a többszörös veszélyforrások, nevezetesen a szél, a viharhullám, a csapadék, az árvíz és a földcsuszamlások fenyegetését. A partszakasz helyétől függően a különböző veszélyek lesznek fontosabbak. A partvonalak mentén a szél, a hullámok és a viharhullám rendkívül fontos, míg a heves esőzések okozta árvizek és sárcsuszamlások a szárazföld belsejében még fontosabbak.
Ráadásul a maximális tartós szélsebesség nem ragadja meg a hullámokat és viharlöketet létrehozó vihar erejű szelek légtömegét. Minél nagyobb ezeknek a káros szeleknek a területe, annál nagyobb a viharlöket potenciális hatása. Hasonlóképpen, a maximális szélintenzitás nincs közvetlen összefüggésben a heves esőzéssel. Bár igaz, hogy a 4-es és 5-ös kategóriájú hurrikánok heves esőzést okoznak, az 1-es kategóriájú hurrikánok is okozhatnak heves esőzést.
Ezért egy többtényezős kategorizációs rendszer, amely képes kommunikálni a különböző veszélyek kockázatát, hasznosabb lenne, mint egy további kategória hozzáadása a jelenlegi skálához.

Daniel Brown, az NHC hurrikánspecialista részlegének vezetője

NHC hurrikánspecialista részlegvezető. Ebben a szerepkörben azt az egységet felügyeli, amely trópusi ciklon-előrejelzéseket és figyelmeztetéseket ad ki az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán keleti északi részének hurrikánmedencéire.

Jelenleg a NOAA-n belül nincsenek folyamatban erőfeszítések az SSHWS módosítására vagy egy új 6-os kategória hozzáadására.
A viharkategóriák csak a szélveszélyt közlik. Amikor a Nemzeti Hurrikánközpont figyelmezteti a nyilvánosságot a trópusi rendszerekkel kapcsolatos veszélyekre, a veszélyek széles skáláját ismerteti, beleértve a viharhullámot, a szelet, a csapadékot, a tornádókat és a szakadár áramlatokat.
Nem hangsúlyozzuk túl a szélveszélyt azzal, hogy túlságosan kiemeljük a kategóriát, mivel a trópusi ciklonok okozta halálesetek többségét vízveszély okozza. Az Egyesült Államokban a trópusi ciklonok közvetlen haláleseteinek körülbelül 90%-át a viharhullámok, a csapadék és a belvízi áradások, valamint a veszélyes hullámverés okozza.
Továbbá a Saffir-Simpson skála 5. kategóriája már a lehető legsúlyosabb károkat is magában foglalja, amelyeket „katasztrofális kárként” jelölnek. Függetlenül attól, hogy a viharok erősödnek-e, a károk nem lehetnek „katasztrofálisnál” súlyosabbak.

Mark Bourassa

Meteorológia professzor a Florida Állami Egyetem Óceán-Légkör Előrejelző Tanulmányok Központjában, szakértelemmel a levegő/tenger kölcsönhatásai, a felszíni víz hullámai, a trópusi zavarok azonosítása és a trópusi ciklonok lehetséges előfutárai terén.
Fel lehetne hozni azt az érvet, hogy a jobb méretarányú szerkesztés és a pontosabb mérések lehetővé tennék számunkra, hogy a viharokat az 5-ös kategóriánál erősebbnek minősítsük, de vajon ez bármilyen más okból hasznos lenne a részletesebb nyilvántartás vezetésén kívül?
Bármely nagyobb hurrikánt annyira aggasztónak tartok, hogy kétlem, hogy egy új kategória bármilyen hatással lenne a lakosság reakcióira. Akik nem hajlandók vagy nem tudnak evakuálni egy 3-as vagy 4-es kategóriájú vihar esetén, azok általában egy erősebb vihar esetén sem fognak vagy nem tudnak evakuálni.
Vannak más típusú információk is, amelyeket az előrejelzők megpróbálnak világosan kommunikálni, és ez hasznosabb, mint egy új viharkategória meghatározása. A viharhullám-előrejelzési térképek jó példái a hurrikánveszélyek kommunikációjának hatékony fejlesztéseinek.
Remélem, hogy egyértelmű üzeneteket látok majd arról, hogy milyen valószínűséggel érik el a különböző szélsebességek azt a területet, ahol élek és dolgozom. Szívesen fogadnék több információt a várható belvízi áradásokról is. Ez az információ sokkal hasznosabb lenne mind a lakosság, mind a katasztrófavédelem számára, mint az 5-ös és 6-os kategóriájú viharok megkülönböztetése.
Ennek ellenére az érveim a 6-os kategória létrehozása ellen nem különösebben igazságosak, mivel egy ilyen megnevezés célja inkább a nyilvántartás, mintsem a sok további információ szolgáltatása. Nincs ok arra, hogy ne foglalkozhatnánk mindezen lehetőségekkel, de mivel a Mexikói-öböl partvidékén élek, szeretnék jobb valószínűségi térképeket látni a főbb hurrikánveszélyekről.

(Gizmodo)

Címlapkép: 2024. október 8-án reggel egy űrhajós a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) ezt a fotót készítette a Milton hurrikánról, amint 4-es kategóriájú viharként tombolt a Mexikói-öböl felett © ISS Crew Earth Observations Facility és a Earth Science and Remote Sensing Unit, Johnson Space Center