h i r d e t é s

Van egy érzület Ramadánnal és a hittel kapcsolatban, amit próbálok elmagyarázni kívülállóknak

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Van egy érzület Ramadánnal és a hittel kapcsolatban, amit próbálok elmagyarázni kívülállóknak

2020. május 02. - 16:09

 

Ez a cikk nem csak muszlimoknak szól. Ugyanis a külvilág nem érti mi az a lelkület, ami minket ilyen erősen köt a böjthöz. Hogy lehet az, hogy sokan visszautasítják ebben az időszakban az injekciót, infúziót, gyógyszereket, holott lenne lehetőségük később bepótolni az indokkal kieső napokat. Mi ez? Fanatizmus? Nem értjük talán a modern idők szavát? Miért nem hagyjuk a múlt kényelmetlen örökségét felendőbe veszni? Miért erőltetjük ennyire a Ramadánt! Hiszen csak nyűg!

Nos, így gondolják azok, akikből hiányzik egy érzület. És lehet, hogy éppen ez az érzület pótolja ezerszeresen a kieső gyógykezeléseket, infúziókat.
Az Istenhez kötődés muszlimoknál (feltéve, ha tudatos hívőkről van szó), többet jelent európai értelemben vett vallásosságnál. Ez nem csak hit, hanem egy harc megvívása is. Hogy kivel?
Levezetem:

Menjünk vissza az Ókorba és vizsgáljunk meg egy évezredet Nagy Sándor (i.e. 356-323) és a bizánci Hérakleiosz (610-641) császár között. Ebben az időszakban a nyugat, tehát görög és római gondolkodás rengeteget átvett a keleti népek kultúrájából. Ez visszafelé is igaz volt. A hellenizmus gyakorlatilag multikultúrán alapult, ami azt jelentette, hogy a lejegyzett szöveg minden esetben görög volt, de a tartalom nem. Ebben az ezer évben a kulturális egymásra hatás alapvető fontossággal bírt.

Innen kérem, hogy kedves keresztény olvasóim ne sértődjenek meg. Muszlim nézőpontból helyezem ide ezt az értékelést, jó, ha ők is tudják, mi van a fejünkben és nem csak őket kell hallanunk, hogy mi van az ő fejükben az Iszlámról.
Tehát egyöntetű az a muszlim vélemény, hogy a kereszténység barbár népeken tudott teret nyerni. A 8. századtól kezdve a muszlimok a keresztényeket, sötét, műveletlen, barbár tömegnek tekintették, akiktől nem volt mit tanulni, tehát kulturális hatás abból az irányból szóba sem jöhetett. Erről tanúskodik Uszama Ibn Munkidz (1095-1188) emír feljegyzése is, aki a keresztényeket így jellemezte:

„Vadállatok, ( بهائم baha’im), akikkel csak harccal lehet szót érteni.”

Ez a megítélés tartotta magát egészem Napóleonig, amikor ő Egyiptom földjére tette a lábát (1798). Ne feledjük, hogy addigra Európa elért a felvilágosodás korába. De ez sem változtatott Európa „keresztény” megítélésén Muszlim szempontból. Hogy miért nem? Azért, mert Napóleonnal nem egy Európai kultúra megtermékenyítő hatása érkezett. Iszlám szempontból ezt nem tekinthetjük kultúrának, hanem tudományos-technikai változásnak, ami mögött nem volt spirituális érték. Tehát egy lelketlen tudományos-technikai erőfölény tette be a lábát, amit jókora sereg támogatott. Magát Napóleont is meglepte az ideológiai-kulturális helyzet, amit Egyiptomban tapasztalt. Az ő korától kezdve nem az ideológiai-kulturális értékek átvételéről, hanem az Iszlám lejáratásáról, tanításainak elfelejtetéséről beszélünk. Az ide importált „szekularizáció” és „modernizáció” a muszlimok értékítéletében saját vallási értékeik megsemmisítését célozták. Ennek egyik eszköze volt az orientalisztika tudományának létrehozása. Az európai felsőrendűség elleni harc egyik eszköze volt az Iszlám és az Iszlám értékeihez való ragaszkodás, beleértve a lelkületet. Olyan gondolkodók álltak e harc élére, mint Dzsamal Aldin Alafghani (1853-1897), Mohammed Abduh (1849-1905), Mahmoud Shaltout (1893-1963) és sokan mások.

Az általános vélemény muszlim körökben az, hogy az Európa által képviselt „keresztény” értékek csak tudományos-műszaki és katonai értelemben arattak győzelmet, lelki értelemben nem. Lelki síkon ma is folyik egy felszín alatti küzdelem és ennek egy része a Ramadán. Ha ezt érjük, akkor ennek szellemében olvassuk el ezt a Hadiszt, és értelmezzük magunkban, mit jelenthetnek számunkra, muszlimok számára e sorok (több variációban is közlöm, a pontosság kedvéért):

Abu Hureira tudósítása:
Allah Prófétája (béke reá) így szólt: „A Mindenható és Magasságos Allah így szólt: Ádám gyermekének minden tette érte való, kivéve a böjt. Az Értem van és megjutalmazom érte. A böjt egy pajzs. Ha közületek valaki böjtöl, nem szabad trágár szavakat használnia, nem emelheti fel hangját és ha valaki becsmérli, vagy veszekedni próbál vele, azt kell mondania: Böjtölök. Arra mondom, Kinek Színe előtt Mohammed lelke áll, hogy a böjtöt végző lehelete Allahnak édesebb, mint a pézsma illata. Aki böjtöl, két örömöt él át: akkor, amikor a böjtöt megszakítja és akkor, amikor örvendezik, mert böjtje folytán találkozik Urával."

Al-Bukhari és Muszlim

Al-Bukhari tudósításában Allah Prófétája (béke reá) így szólt: „(Aki böjtöt végez) az Én kedvemért tartózkodik ételektől, italoktól, valamint a szexuális örömöktől. A böjt Nekem szól és Én megadom annak jutalmát. Minden jó cselekedetért tízszeres jutalom jár."
Muszlim tudósításában Allah Prófétája (béke reá) így szólt: „Az ember minden (jó) cselekedetének jutalma tízszeres-hétszázszoros. Allah (SWT) így szólt: A böjt jutalma különbözik más jó cselekedetek jutalmától, mert a böjt Értem van és csak Én Egyedül jutalmazom azt. Aki böjtöt végez csak az Én kedvemért tartózkodik ételtől és italtól. A böjtnek két örömteli hozománya van: az egyik a böjt megtörése, a másik az Úrral való találkozás. Bizonyos, hogy a böjtöt végző lehelete jobban esik Allahnak, mint a pézsma illata."


 

h i r d e t é s