Mindez a lakásállomány alakulására is rányomta a bélyegét, miután az elnéptelenedő térségekben szinte egyáltalán nem épültek új lakások. Mi történt a népességgel és a lakásállománnyal az elmúlt bő egy évtizedben?

Magyarország népessége az 1980-as évek eleje óta folyamatosan csökken és ebben az elmúlt egy évtized sem hozott változást. Míg 2011-ben 9,938 millió fő volt a lakosságszám, addig 2022-ben 9,604 millió fő volt ugyanez. A legutóbbi két népszámlálás közötti időszakban mind a születések, mind a halálozások száma ingadozott. A születési statisztikában a 2011-es év jelentette a mélypontot, amikor a teljes termékenységi arányszám 1,23 volt, majd onnan emelkedett az 1,5 körüli szintre. Ez azonban még mindig kevés a népesség természetes reprodukciójához, ahhoz ugyanis el kellene érni a 2,1-es szintet.

Az elmúlt 11 évben több olyan térsége is volt az országnak, ahol nemcsak az alacsony természetes szaporodás, de az elvándorlás miatt is átlagon felül csökkent a népesség. Arányaiban nézve Kelet-Magyarországot és a Dél-Dunántúlt jobban sújtja a folyamat, mint Közép-Magyarországot és az Észak-Dunántúlt, miután utóbbi két térség a belső vándorlás célpontjainak számít.

Évtizedek óra tartó tendencia, hogy a vidéki térségekből - különösen Kelet-Magyarországról - Budapestre és környékére áramlik a népesség, míg azonban a Nyugat-Dunántúlon ezt ellensúlyozni tudja az Ausztriában munkát vállalók letelepedése, addig a keleti országrészekben ez jelentős népességveszteségként csapódik le.

Az ország népessége a legutóbbi népszámlálás óta 3 százalékkal csökkent, de Békésben 12, Tolnában és Borsodban pedig 10-10 százalékos volt a népességfogyás, utóbbi abszolút értékben is rekorder, 67 ezer fős népességveszteséggel. Mindössze két olyan megye van, ahol nőni tudott a népesség, Győr-Moson-Sopronban 4, Pest megyében pedig 10 százalékkal, mindkettő az erős belföldi és kisebb mértékű nemzetközi vándorlásnak köszönhetően.

Lassan bővülő lakásállomány

Nem véletlen, hogy a lakásfejlesztők is azokra a területekre koncentrálnak, ahol a népesség növekszik és a fiatalok aránya is magasabb. A legintenzívebb fejlesztési aktivitás Pest megyét, Győr-Moson-Sopron megyét és a hosszú balatoni partszakasz lakásépítéseinek köszönhetően Somogy megyét jellemezte. Békés megyét viszont a lakásfejlesztők is nagy ívben elkerülték, az egyetlen megyénk volt, ahol 11 év alatt zsugorodott a lakásállomány.

A lakásállomány változása a 2011-es népszámlálás óta (%) - Forrás: KSH

Természetesen a demográfiai átrendeződés ellenére országon belül továbbra is Budapestnek a legnagyobb a népessége, a városon belül jelenleg 1,682 millió ember él (feltehetően ennél magasabb lehet a tartósan városon belül tartózkodók aránya), míg Pest megye népessége a tavalyi évre elérte az 1,339 millió főt.

Budapesten és Pest megyében mostanra hivatalosan is több mint 3 millió ember él.

Laksűrűség

A fenti ábra már utal arra, hogy a laksűrűségben, vagyis az egy lakásra jutó népességben is változásokat hozott az elmúlt 11 év. Míg 2011-ben Budapest volt az egyetlen, ahol egy lakásra kevesebb mint 2 ember jutott, addig 2022-re a főváros mellett 4 további megyére - Somogy, Békés, Csongrád-Csanád és Zala - is jellemző ez.

Egy lakóingatlanban a legtöbben most Pest megyében élnek, ott 2,6 ennek aránya, míg Szabolcs-szatmár-bereg 2,4 lakóval a második helyre került.

Előbbi leginkább annak köszönhető, hogy a fővárosi agglomerációt jellemzően a kisgyermekes családok választják lakóhelynek, így amíg a gyerekek a szülőkkel élnek, addig ez növeli az egy lakásra jutó lakónépességet. Szabolcs megye esetén viszont az átlagnál valamivel magasabb természetes szaporodás mellett inkább a kevés új lakásfejlesztés lehet a magyarázat.

Lakásállomány megújulása

Az elmúlt évtizedben inkább a csökkenő népesség, mint a sok új lakás járult hozzá ahhoz, hogy mára egy lakásra nagyjából 2,1 fő jut csak Magyarországon. Ez jelentősen kevesebb, mint a fél évszázaddal ezelőtti 3, vagy a száz évvel ezelőtti közel 5 fős érték, sőt, például az Egyesült Álllamokban ma is 2,33 körül alakul ennek aránya.

A lakásállomány volumene tehát mostanra elegendő ahhoz, hogy kiszolgálja az országban élő népesség mennyiségi igényeit, a problémát a lakásállomány megújulásának sebessége, azaz minősége jelenti. Az ezredforduló első évtizedében éves átlagban közel 34 ezer lakás épült Magyarországon, az előző népszámlálás óta eltelt időszakban viszont ez a szám kevesebb mint 15 ezerre csökkent. Bár az utóbbi években beálltunk egy 20 ezer körüli szintre, ez még mindig kevés a lakásállomány érdemi megújulásához, különösen amiatt, mert ez a 20 ezer lakás is nagyon koncentráltan épül és a meglévő állomány korszerűsítése is lassú üzemben zajlik.

A lakásépítések koncentráltsága nem véletlen, a munkaerőpiac és a gazdaság átalakulása a világon mindenhol a falvakból a városok felé tereli a népességet, ami Magyarországon Budapest túlsúlyának köszönhetően hatványozottan igaz. Bár a vidéki városok ipari fejlesztései ezt ellensúlyozhatják, a községek esetében valószínű további jelentős népességfogyásra kell számítanunk, kivéve azokon a településeken, ahonnan a jó közlekedési kapcsolatoknak köszönhetően munkalehetőségek széles köre érhető el. A következő évtizedekben emiatt leginkább arra lehet számítani, hogy az országban az osztrák határ mentén, valamint a Balaton-Budapest tengelyen kezd el egyre inkább koncentrálódni a népesség, miközben az ország többi része a nagyobb központok kivételével tovább veszít népességéből. (Portfolio)