h i r d e t é s

Verssel üzentek Orbánnak a háza előtt a diákok, kemény költeményt került az aszfaltra

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam
a- a+

Verssel üzentek Orbánnak a háza előtt a diákok, kemény költeményt került az aszfaltra

2019. április 11. - 11:31

Mikorra fog vajon eltűnni? - írja a nyugatifeny.hu.

Forrás: nepszava.hu

Egy Weöres Sándor-verssel üzentek a diákok a miniszterelnöknek a költészet napján

– vette észre a Népszava.

Egy éve Arany János A walesi bárdok című versét írták föl színes krétákkal az aszfaltra Orbán Viktor Cinege utcai háza előtt, most Weöres Sándor Merülő Saturnus című verse került az útra.

Annyi változás volt, hogy a Cinege utcába most csak a vers címe került, a többi már a Kútvölgyi úton folytatódik, az olvasás irányát nyilakkal adták meg. A T. S. Eliot emlékének szentelt vers

a zsarnokság átvészelésének egyik lehetséges módozatáról és az értelmiség felelősségéről szól.

A lap szerint a rendőrök megjelentek fél 9 körül a helyszínen, töprengve nézték egy ideig, majd beavatkozás nélkül továbbmentek.

Weöres Sándor: Merülő Saturnus

/T. S. Eliot emlékének/

Elvették nyájamat. Bánjam-e? Többé semmi dolgom,
nincs felelősség, menhelyen könnyű az aggnak élete.
Legelőbb a papot kergették el, az agancsos félrebeszélőt
deszkájáról, ahonnan égbe röppent naponta — bolond! —
és okosabb papokat válogattak; később a királyt, a védő
végtelent, és kardos királyokat fogadtak; aztán a bölcset,
hiszen van tudósunk elegendő; végül a költőt,
minek számlálja ujjait gagyogva? tódulnak helyébe
a kivánalmak célszerű dalnokai megbízás szerint.

Így állok, arccal falnak fordítva, törött pásztorbotommal.
Csordám a vályunál tolong: mennyi vidám vadonatúj
nagyszerűség úszkál benne! Orr orr mellett, orr az orrot
kitúrja — bánjam-e? — már nem hivatásom,
agyarat döfnek belém, ha látom: mi lesz a roppant
szaporulatból, a kapart anyaméhből, falánk
bódulatban, gyorsuló iramban, a gyilkos sugarakból,
a kapuba rakott robbanásból —
Mint ha sínén a vonat
rohan a szakadékba melynek túlsó partja nincs —
bánjam-e? — lehet, megállítják a végső percben;
vagy a szakadék felett is pálya visz, csak vak vagyok;
talán a meredély szélén szárnyat bont, felröpül:
ők tudják, nem én. Bajuk, ha ők se tudják.
Nekem már mindegy: pásztorbotom eltört,
könnyű szalmán heverni évezredek
fáradalmát kipihenni. Nem látnak, fejük a vályuban,
én is csak farukat s lobogó füleiket látom.

nyugatifeny.hu