Köszönöm Boszniának, Afrikának a sok szenvedéssel járó tapasztalatot, Egyiptomnak, az Al-Azharnak a bölcseletet és Gödöllőnek a tudományt.

Amit nem tudtam sehol sem hasznosítani, az a szülői házból hozott értékrend. Sebaj, nekik is köszönöm, hatalmas befektetés volt részükről, ami azt eredményezte, hogy egész életemben lelkiismeret-furdalásom volt, hiszen sosem tudtam azoknak az értékeknek megfelelni. De szerintem ma már senki sem tud. Ez egészen addig tartott, amíg volt lelkiismeretem. Ma is van, de más formában.

Gyakorlatilag addig tartott Mihálffy Balázs, az úriember, amíg voltak olyan szempontjaim, hogy lakás, autó, karrier, mutogatni való másoknak, eltitkolni való mások elől. Ezektől a sors fokozatosan megfosztott. Igen, fájdalmas volt, mert egy ember, aki ezekhez szokott és neveltetésénél fogva is ezt az egzisztenciának nevezett valamit kellene elérni, nehezen mond le róla. De megtörtént. A bevezetőben felsorolt állomások hozzásegítettek az új állapotba való beleszokáshoz. Most már a világ minden kincséért nem cserélném fel jelenlegi helyzetemet azzal, ami volt. Amíg van valamid, csak irigyeid vannak. Már hosszú évek óta nincsenek irigyeim.

Ahogy bezárul mögöttünk az anyagi világ ajtaja, megnyílik egy másik. Tudom, azt várod, hogy áhítatos szavakkal írjam le Isten közelségét, a megvilágosodást és hasonlót, de magyar ember ilyen szavakból nem ért. Ha azt írom viszont, hogy ez egy olyan világ, ahonnan „mindent leszarhatsz”, akkor érted, ugye? Mert ha ebbe bekerülsz, elveszti jelentőségét, adóhivatal, földi törvény, Orbán, Gyurcsány és mindenki más, aki rekeszbe akar zárni. Ugyanis ez a fajta lét kiszabadít a rekeszekből. Ki az a vezető ezek után, aki képes olyan polgárok felett hatalmat gyakorolni, akik kiszabadultak a rekeszekből, mindent és mindenkit le tudnak szarni? Persze, hogy senki. Ki az a vezető, akinek, ha azt mondod, hogy dugd fel magadnak az előírásaidat, mert rám azok vonatkoznak, melyek érvényesek a Marsra, Jupiterre, az egész Univerzumra, melyek érvényesek voltak Arisztotelészre, Platónra és ezer másra, akkor örülne? Szándékosan nem említettem prófétákat. A szankciók sem hatnak, nem lehet rád ijeszteni, nincs súlya a jaj, vigyázz mert ennek következménye lesz, erre rá is mehetsz, kifejezéseknek.

Mert akkor legyintesz, megmosolygod és válaszolsz: sebaj, akkor folytatom az örökkévalóságban ugyanezt a testem nélkül. Aki mélyen éli meg a spiritualitást, annak ez a lét egy átmenet csupán. Ez hihetetlen egy Európában materializálódott felfogás számára, de ahogy megfosztanak a materiától, kialakul, hidd el. Először védekezésként menekülsz ebbe az állapotba, majd rájössz, hogy ennek létezik egy tudatos formája, az Iszlám. Ha kitanulod és rájössz bölcseletére, nem fog rajtad többé földi káprázat, megtévesztés.

A földi állapotokon belüli mikroközösségekre hozott rendtartás, ami lehet tradíció, emberek közti norma, törvény, amit évente változtatnak érthetetlen, betarthatatlan és szűk. Olyan, mintha egy állatkerti ketrecben levő majompopuláción belül kellene beleszokni egy ott kialakított hierarchiába, ami egy másik állatkertben más, a vadon élők rendjétől pedig teljesen eltér.

Nem lázadásra bíztatok senkit. Inkább önmaga felszabadítására. Tudom, földi törvénynek is lenniük kell. És olyanoknak, melyeket éppenséggel a többség akar. Még akkor is követnem kell, ha ez belső törvényeimmel nincs összhangban. De ahogy a rab lecsukja szemét cellájában és gondolatban szabad, számodra is a belső harmónia hoz felszabadulást, ha elvonatkoztatsz attól világától, melyekből hála istennek kisemmiztek. Így utólag látom, az a világ volt az igazi rabság.

A Korán ezt a gondolatot ennél sokkal szebben így írja le Mohamed (béke reá) életét és megpróbáltatásait példává emelve:

Nem tártuk ki tán kebled? (Korán 94:1)

A Próféta emberi természete letisztult, befogadó lett és emelkedetté vált. Alkalmas lett arra, hogy minden Teremtmény felett ő legyen a Kegyelem. Egy ilyen természet nem vesz tudomást a köznapi emberek alacsonyrendű motivációiról, amik előidézték megcsúfolását, üldözését.

És vettük le rólad terhed, (Korán 94:2)

Óriási kihívás, hogy egy ember egymaga küzdjön meg az őt körbevevő világ bűneivel. De Allah ehhez erőt, muníciót és kegyet ad. Leveszi a terhet és átalakítja azt örvendetes győzelemmé, könnyedséggé, melyet az ember az Egy Igaz Isten odaadó szolgálatában élvezhet.

Mi hátadat szegte? (Korán 94:3)

És emeltük (magasba) megbecsülésed? (Korán 94:4)

A Próféta erényeit, tiszta jellemét, emberek iránti szeretetét még életében is megbecsülés övezte. Neve az emberiség legnagyobb hősei közt marad fenn.

Mert bizony, viszontagsággal megkönnyebbülés jár, (Korán 94:5)

Ezt a verset kétszer mondja el, megerősítve a benne foglaltakat. Bármi vesződség, bonyodalom, törődés éri az embert, Allah megoldást nyújt. Kiutat, megkönnyebbülést biztosít, ami a boldogsághoz visz, feltéve, ha az Ő Tervét követjük, állhatatosak vagyunk és kitartunk hitünkben. A megoldás, vagy megkönnyebbülés nem csupán eljön a viszontagság után, hanem egymás feltételei. Megkönnyebbülés nem létezhet előzetes viszontagság nélkül és fordítva.

Bizony, viszontagsággal megkönnyebbülés jár. (Korán 94:6)

Ha megszabadultál, hát vesd újra bele magad (a törődésbe) , (Korán 94:7)

Miután hirdettél az embereknek, tanítottad őket Allah Üzenetére, megmutattad mi a helyes irány és mit kerüljenek el, buzdítottad őket a hitre, a munka itt nem ér véget. Aki Allahért dolgozik, az nem pihenhet meg.

És Uradra (mindig) vágyj. (Korán 94:8)