h i r d e t é s

Wittinghoff Tamás: "Van esély a változásra, de az a jelöltek minőségén múlik"

Olvasási idő
7perc
Eddig olvastam

Wittinghoff Tamás: "Van esély a változásra, de az a jelöltek minőségén múlik"

2019. augusztus 03. - 11:18

 

A nagyvárosokban megvan az esély a változtatásra, de hogy valóban sikerül-e, az a jelöltek minőségén múlik – véli a Budaörsöt 1991 óta vezető Wittinghoff Tamás.

Wittinghoff Tamás - Fotó: Kállai Márton / nepszava.hu

„Kizárásos alapon nem lehet más megállapításra jutni, mint arra, hogy a kormányzat kicsinyes hatalmi arroganciával büntetni akarja Budaörsöt” – mondta annak kapcsán, hogy két közmegbecsülésnek örvendő iskolaigazgatójuk pályázatát is visszadobta az Emmi. Mi Budaörs eredendő bűne: az elvonások ellen indított per, vagy a „szabadjára engedett” pedagógusok? Átgondoltam azóta, azt hiszem, kicsit öntelt voltam, amikor azt gondoltam, hogy ez kifejezetten nekünk szól. Azóta látjuk, hogy máshol is ugyanez történik: régóta jól működő iskolákban, a mindenki által támogatott igazgató nem kapja meg a kinevezését. Szóval ez nem annyira rólunk, mint inkább magáról a rendszerről szól. A demokrácia lényege az, hogy saját magáról mindenki maga rendelkezhet, és ennek így kellene lennie az egyéntől a különböző intézményeken át az önkormányzatokig. Ez az, amit egy évtizede szépen, fokozatosan számol fel a kormány. Ha a jogállamiságról és a demokrácia állásáról kezdünk beszélgetni, az a polgárt általában nem érdekli. De amikor a saját bőrén érzi, hogy mindezek hiányában mit lehet megtenni vele és a közvetlen környezetével, akkor meglepődik.

Úgy érti, nem az állam feladata iskolákat építeni és kifesteni a tantermeket még az évnyitó előtt?
Az oktatás ebből a szempontból igazi állatorvosi ló. Amit elronthattak, azt el is rontották. Először államosították a jól működő intézményeink fenntartást, kivéve a macerás épületek üzemeltetését. Azt ott hagyták az önkormányzatoknál, csináljanak vele, amit tudnak. Hallottam sok helyről, hogy visszatértek a régi szép idők, amikor a szülők a pedagógusokkal kalákában festették ki az iskolákat. Nálunk ez már évtizedek óta nem így volt, Budaörs nagyon sokat költött az intézményekre. Nálunk mindenhol megvolt minden szükséges tanterem, nem kellett konténerekben tanulni, volt tornaterem a mindennapos testneveléshez. Aztán a működtetési jogokat is elvonták, ugyanakkor a KLIK, most pedig a Klebelsberg Központ nem adja azokat a pénzeket, amelyekből emberi módon fenntarthatók volnának az épületek. Félreértés ne essék: én is egyetértek azzal, hogy az államnak van feladata az iskolák működtetésében ott, ahol az önkormányzatnak ehhez nincs ereje. De egy jól működő önkormányzatnál az államnak semmi keresnivalója az oktatási intézményekben.

Egy jól működő önkormányzat azt is megteheti, hogy pereskedjen az állammal? 
Ha igaza van, akkor feltétlenül. Különösen, ha az állam a jól működő önkormányzatokat azzal bünteti, hogy pénzt von el tőlük, szolidaritás címén. 2,1 milliárd forintról volt szó egyébként, ez a város költségvetésének egyhetede. A pert első fokon megnyertük, másodfokon elveszítettük. Végül az Alkotmánybíróságnál kötöttünk ki, amelyik nem vizsgálta az elvonás törvényességét, mindössze azt mondta ki, hogy az nem ütközik az európai uniós jogba. Most kíváncsian várjuk az uniós állásfoglalást, mert kizártnak tartjuk, hogy létezik olyan uniós jogszabály, amely megengedi, hogy a település saját bevételeit az állam elvonja, és azt semmivel se kompenzálja.

Budaörs rendszeres szereplője a híreknek: amikor a kormány a tanszabadságot veszélyeztető törvényt készül meghozni, valamelyik itteni tantestület biztosan ott van az ellenzők között. Több kezdeményezés, petíció indult ki a városból. Az itteni pedagógusok miért félnek kevésbé a lehetséges következményektől, mint máshol?
Ez egy olyan település, ahol komolyan vesszük az autonómiát. Az intézményit, a szervezetit és az egyénit is. Azok az iskolák, amelyek megszokták a szabad levegőt, a liberális gondolkodást, hogy létezik tanszabadság, hogy ha kitalálnak új dolgokat, azokat kipróbálhatják, nehezen fogadják el ennek az ellenkezőjét. És miért is tennék? Az Illyésben évek óta kiválóan működik az itt kikísérletezett nulladik nyelvi évfolyam. A végzősök már érettségire teljesítik az egyetemi diplomaszerzés feltételeit, ami az idegen nyelvi ismereteket illeti. Tavaly 4,9 körüli volt az emelt szintű érettségi eredménye. Ez nem jobb vagy baloldal kérdése; az iskoláinkban dolgoznak mindenféle világnézetű pedagógusok, de az eredményeikre, és arra, hogy itt szabad a levegő, egyformán büszkék.

Mostanában nem hangzik túl jól, ha egy intézmény büszke arra, hogy liberális.
Amit ma sokan szitokszóként használnak, az az iskolában voltaképpen annyit jelent, hogy a gyerekeknek mindenféle értéket meg kell mutatni, hogy maga választhasson közülük.

Az iskolákkal kapcsolatos hír volt a múlt héten, hogy egy sor intézményben egyszerűen nem tudják betölteni az igazgatói posztot, mert nincs aki vállalja a jelen körülmények között. Az állami nyomulás miatt ugyanez a folyamat játszódhat le az önkormányzatoknál is. Mi az, amitől mégis vonzó lehet a polgármesteri pálya?  
Válasszuk külön a Budaörshöz hasonló, tehetős, jól működő önkormányzatokat és a nagyon szegény kistelepüléseket. Utóbbiakban szinte lehetetlen a helyzet, a polgármester sokszor maga is beáll árkot tisztítani vagy gallyazni, mert a költségvetéséből máshogy nem futja. Budaörs kiváló adottságokkal rendelkező település volt, és évtizedeken keresztül mindig lehetett és most is lehet csinálni valami fontosat, érdekeset, értékeset.

Budaörs – köszönhetően elsősorban az itt megtelepedő nagyvállalatoknak, áruházaknak – évek óta az elsők között van az egy főre eső iparűzési adó bevétellel rendelkező települések listáján, vagyis meglehetősen gazdag város. Ez a tendencia meddig folytatható? Vannak még szabadon beépíthető területeik?
Tény, hogy egyetlen fillér állami támogatás nélkül is el tudjuk tartani magunkat. A korábbihoz hasonló nagy beruházásokra viszont már nincs üres területe Budaörsnek, ebből a szempontól „megteltünk”. A mi jövőnk reményeink szerint a magas hozzáadott értékű vállalkozásokban van, amelyek kisebb területen képesek nagyobb adóbevételt generálni.

Ön az egyik legrégebben hivatalban lévő polgármester: 1991-ben még SZDSZ-es színekben nyert, és azóta is a helyén van. Hogy sikerülhetett ez a mutatvány ebben a politikai légkörben?
Mondjuk úgy, hogy nekem hosszú időn keresztül megbocsájtották a pártkötődésemet, mára pedig sikerült elérnem, hogy ideológiai meggyőződéstől függetlenül is elfogadjanak a városban. Alapvetően hiszek az emberi szabadságban, az önrendelkezésben. Magamat leginkább konzervatív liberálisnak mondanám, bár ez ma nehezen magyarázható, és főleg nincs olyan politikai szerveződés, amelyre ez érvényes volna. 2010-ben néhányan azt javasoltuk az akkori ellenzéknek, hogy helyben támogassanak olyan civil jelölteket, amelyeknek – a megosztott pártokkal szemben – van esélyük az alakuló, monolitikus rendszer ellen sikeresen politizálni. Nem tették, látjuk, mi lett az eredménye. 2010 és 2014 között a Budaörs Fejlődéséért Egyesület négy mandátumot szerzett, én magam is az egyesület színeiben lettem akkor polgármester. Nem volt egyszerű a fideszes többségű testülettel együtt dolgozni, de megoldottuk. A választók viszont látták, mire mehetnénk, ha a város ügyeitől távol tarthatnánk az országos politika mocsarát, és 2014-ben minden ellenzéki párt beállt mögénk. A 10 választókerületből 10-et nyert az egyesület.

Ezzel azt akarja mondani, hogy ez reális alternatíva lehet bárhol az országban?
A nagyvárosokban megvan az esély a változtatásra, de hogy valóban sikerül-e, az a jelöltek minőségén múlik. 

Vagyis a kistelepülések elvesztek?
Nem ezt mondom. Ezeken a településeken is sok a valóban független polgármester, akik ugyanúgy vágynak a friss levegőre. A legkisebb, legszegényebb falvak helyzete sokkal nehezebb. Ott szinte mindenki a közfoglalkoztatástól függ. És a legborzasztóbb az, hogy ott, ahol a kormányokon átívelő szegénységben és egyre nagyobb szegénységben élnek emberek, ahol egyébként civil szervezetek segítenek a felszínen maradni, mégis a Fidesz nyer a választásokon. Itt nem is a kormánypárt a legnagyobb ellenfél, hanem a kiszolgáltatottság és az alattvalói mentalitás, vagyis az a paradoxon, hogy éppen azoknak kellene lázadniuk, akik helyzetüknél fogva erre a legkevésbé képesek.

Sokan épp azért félnek egy esetleges ellenzéki győzelemtől, mert tartanak a Fidesz bosszújától, attól, hogy büntetni fogja a „renitens” településeket. Ön az elmúlt évtizedekben sok kompromisszumot kötött az aktuális kormányokkal a város működése érdekében, mi a tapasztalata: milyen esélyei lehetnek mostanában egy ellenzéki településnek?
Nem vagyok túlzottan optimista. 2014-ben, még az önkormányzati választás előtt azt mondtam: a budaörsi társadalom sem homogén, ahogy az ország sem. És az eredménytől függetlenül felajánlottam az egyik alpolgármesteri posztot a Fidesz akkori frakcióvezetőjének, remélve, hogy ez korrekt együttműködést fog jelenteni. Amikor nyertünk, fel is kértem az illetőt, aki el is vállalta a posztot. Néhány hónappal később a saját pártja – hogy is fogalmazzak finoman? – távozásra bírta. Azóta független alpolgármester. Szóval nehéz olyanokkal együttműködni, akik csak a mindent vagy semmit elvet értik. Ebből is látszik, nagyon fontos, hogy minél több helyen győzzön ősszel az ellenzék. Ez szabad levegőt teremthet, és elhitetheti, hogy leváltható ez a gyalázatos rendszer.

Szerző: Kövesdi Péter / nepszava.hu


 

h i r d e t é s