A szerzőről kiderül, hogy az apja 1956-ban hagyta el Magyarországot, hogy ne kelljen kommunista rezsim alatt élnie, az anyja pedig 1976-ban ment el, amikor találkozott az apjával – ő éppen hazalátogatott, de nem maradtak itt, hanem elmentek együtt Norvégiába. Fiuk, a szerző, Norvégiában nőtt fel, de hazajött, mert Magyarországon akart tanulni. Megszerette Budapestet annak színes kultúrája, építészete, színházai miatt – az elmúlt években azonban a város depresszív hellyé vált, ahol mindent a politika határoz meg.

Bár Magyarország nem diktatúra, negyven évvel azután, hogy anyja távozott, ő is elhagyja Magyarországot, többek között azért, mert olyan helyen akar élni, ahol az embereket nem tárgyakként, hanem állampolgárokként kezelik, és ahol elsősorban a tehetség számít, nem pedig a politikai beágyazódások.

Emellett felsorol 7 személyes indokot is:

1. Alacsony fizetések rendkívül sok munka mellett – miközben Magyarország a hetedik helyen áll Európában a ledolgozott órák számát illetően, a fizetések nevetségesen alacsonyak, egy Big Mac árát – arányosan nézve – hamarabb keresi meg nagyjából bármely környező ország lakója, mint egy magyar.
2. Magas adók mellett az állami szolgáltatások minőségének silánysága – a magyar adómennyiség Európában nézve az egyik legmagasabb, csak Belgium, Ausztira, és Németország adóztat többet, ehhez képest le kell fizetni az állami egészségügyben az orvosokat, ha valaki normális ellátásban akar részesülni. A német viszonyokat ne is említsük, mert minek.
3. Az M3-as metró – nincsen légkondi, úgy néz ki, ahogy a borítóképen, ráadásul állandóan kigyullad.
4. A Nemzeti Dohányboltok – mert ezek szimbolizálják számára a legjobban a kormányzati rablást és a korrupciót.
5. Közpénzből finanszírozott politikai propaganda – a Brüsszelnek üzengető és a menekültellenes plakátok, amikkel a kormány állami pénzből versenyez a Jobbikkal a szavazatokért; a tanárok tüntetéseinek leszerelése azzal, hogy külföldi ügynökök.
6. Az uram-bátyám kapitalizmus – ennek Simicska az eklatáns példája: amíg jóban voltak Orbánnal, addig ő nyert minden közbeszerzést, most, hogy összevesztek, hirtelen Orbán családja körül bukkantak fel mindenhez értő figurák – például Tiborcz, és Dunaújváros közvilágításának esete.
7. Az ellenzéki pártok – Orbán illiberális demokráciájának pillérei – az ellenzéki pártok azzal, hogy részt vesznek a nyilvánvalóan a Fidesz szája íze szerint átírt választási törvények alapján kiírt választásokon, legitimálják a rendszert. Inkompetenciájuk vezet majd ahhoz, hogy a következő választásokon ugyanígy a jelenlegi kormánypártok fognak nyerni, és a közeljövőben nem változik a fentiek közül semmi.