• Kezdeményeznek, erősítenek, hitelesítenek, zaklatnak az internetes botok
• A politikai célra használt botok már ma, 2017-ben is képesek választási kampányokat eldönteni
• Az egymást erősítő álhíreknek beláthatatlan következményei lehetnek a politikában

Erről írtak most esszét az Oxfordi Egyetem professzorának vezetésével neves kutatók a Google támogatásával.

Először is érdemes tisztázni, mit értünk botokon: ezek olyan szoftverek, amelyek képesek utánozni az (online) emberi viselkedést. Egy politikai céllal használt csetbotot például programozhatnak úgy a gazdái, hogy támogató kommenteket írjon egy politikus posztjai alá, de például fenyegethetnek újságírókat dühös üzenetekkel, vagy lájkolhatnak, megoszthatnak és kommentelhetnek egy-egy bejegyzést annak érdekében, hogy az minél több emberhez eljusson.

Donald Trump amerikai elnök maga is elismerte, hogy a Twitter – Trump fő médiafelülete – nélkül nem nyerte volna meg a novemberi választást, azt pedig az Oxfordi Egyetem kutatói bizonyították, hogy különböző botok támogatása nélkül Trump aligha jutott volna el annyi választóhoz, amennyit végül elért. A jelenség egyre kiterjedtebb: van olyan kutatás, amely szerint 48 millió álfelhasználó – tehát emberként viselkedő szoftver – van jelen a Twitteren. Az amerikai elnökválasztást Facebookon az orosz kormányhoz köthető trollokból álló hadsereg befolyásolta, amelynek gazdái hajlandóak voltak százezer dollárt  is költeni hirdetésekre. Ez egyébként jelentéktelen összeg az amerikai kampányok során elköltött dollármilliókhoz képest, azonban ügyesen használva akár a végső eredményre is hatással lehet.

A botok és valós személyek közötti határ gyakran elmosódik. Vannak ugyanis olyan csetbotok, amelyek teljesen automatizálva, a programozást leszámítva minden emberi beavatkozás nélkül végzik dolgukat, más botok gondosan kiválasztott egyedi tartalmakat osztanak csak meg. A közös bennük csupán annyi, hogy mindannyian hamis felhasználók, akiknek az identitása nem egyezik a felhasználónevével és profiljával.  A funkciói alapján a kutatók négyféle botot különítettek el: a kezdeményezőket, tehát azokat, amelyek beszélgetéseket kezdeményeznek, és irányítani próbálják az online diskurzust; az úgynevezett erősítő botokat, amelyek megosztanak és terjesztenek bizonyos tartalmakat; a hitelesítő botokat, amelyek azért lájkolnak, osztanak meg vagy kommentelnek posztokat, hogy növeljék annak hitelességét. A legkártékonyabbak a zaklató botok, amelyek célja az egyes személyek vagy szervezetek elleni támadás.

Egyre többen foglalkoznak annak feltárásával, hogyan hat ez a folyamat a politikára, de a kérdést inkább úgy érdemes feltenni, hogy mire érdemes használni a bothadsereget. Több ezer bot segítségével például elhitethető, hogy egy témában közmegegyezés van – például mindenki be akar fogadni vagy épp senki sem akar látni bevándorlókat  az országban –, a valóságtól akár teljesen függetlenül. A legsikeresebb kampányok pedig azok, amelyek képesek elérni, hogy valódi, hús-vér emberek osszák és terjesszék tovább az eredetileg botok által generált vagy erősített tartalmat, ez ad ugyanis valódi hitelesítést az álhíreknek. Nem véletlen, hogy más-más eszközökkel, de Oroszország és Kína is egyre komolyabban veszi a politikai küzdelemnek ezt a formáját: míg az oroszok inkább a teljesen automatizált botokban hisznek, és hajlandók erre akár dollármilliókat is áldozni, a kínai kormány hús-vér emberekből álló trollhadsereget toborzott annak érdekében, hogy elterelje az állampolgárok figyelmét a társadalmi-politikai problémákról és katasztrófákról, a kormány eredményeire és sikereire irányítva azt.

Ha valaki azt gondolná, hogy ez igen veszélyes tendenciákat teremthet, nem jár tévúton: az olyan szoftverek megjelenésével, amelyek képesek szinte felismerhetetlen hamis videókat készíteni létező politikusok soha el nem mondott beszédeivel, a valóság és hazugság közti határ igen vékonnyá válhat. Ezen a videón például Barack Obama korábbi amerikai elnök szájára szerkesztettek általa el nem mondott szöveget. Képzeljük el, hogy valaki a választások előtt egy nappal szerkeszt egy miniszterelnök-jelöltről egy olyan videót, amelyen bűncselekményt ismer el, majd megtámogatja ezt néhány millió dollár hirdetéssel vagy egy jól megkonstruált bothadsereggel: egy ilyen álhír a jövőben választásokat dönthet el.

Nyilván nem véletlen, hogy egyre nagyobb a nyomás a különböző óriás technológiai vállalatokon, hogy információt osszanak meg a kormányokkal és kutatókkal, és hogy fellépjenek a botok ellen – például automatizált felhasználóként megjelölve őket –, vagy olyan, úgynevezett árnyéktiltásokat alkalmazzanak, amelyek nem törlik ugyan az automatizált felhasználókat a rendszerből, de tevékenységüket láthatatlanná teszik a hús-vér emberek számára. Persze a nagy techcégek küzdelme a botok ellen egy macska-egér harc, ugyanis a botok egyre bonyolultabbak és nehezebben észlelhetők lesznek.

Akárhogy is, a botokkal számolni kell majd minden fontosabb politikai kampány során. A jelentőségüket olyannyira nem szabad lebecsülni, hogy a világ technológiai központjának számító Szilícium-völgyben egyenesen az applikációk utáni nagy technikai ugrásként emlegetik a botokat. Ha pedig ez a technológia tömegek számára válik hozzáférhetővé, akkor egyértelmű lesz: a jövő választási kampányait azok nyerik majd, akik ügyesebben élnek a botok nyújtotta lehetőségekkel. És ha a demokratikus pártok és politikusok ódzkodnak a technológiai újításoktól, akkor ezek a győztesek nem ők lesznek.

tenygyar.hu