Véletlen kerültem a képek által dokumentált Orbáni falanszterhez, amelynél  cudarabb kisugárzású helyet keveset láttam életemben.

Az egész településrész egy szóval jellemezhető, LÉLEKTELEN!

Nem érdekel mennyibe került, mint az sem, hogy mennyit loptak el, de az igen, hogy egy kormány által finanszírozott telepben annyi fantázia sem legyen, mint Csutka kutyám fejében, az már igen.

Minden van, a tűzcsaptól a közvilágításig, jó minőségű úttól a játszótérig, minden derékszögben, talán még a szemét is.

Ordít a személytelenség, a lélektelenség, az egész megjelenése sugározza azt a szerencsétlenséget, amiért létre lett hozva.

Az egész telepen csak a villanyoszlopok és a tűzcsapok biztosítanak árnyékot, egyetlen fa, bokor vagy valami más nem található. Egyetlen kerten sem látszik a művelés nyoma, csak az, hogy itt az emberek behúzódva élik meg bánatos, adott esetben bukott életüket. Az egész létesítményen ránézésre látszik, hogy egy hibás koncepció torzszüleménye.

Jobban hasonlít a hatvanas évek szegregált cigánytelepeire, mint a kétezres évek beintegráló telepére.

Ebből a pénzből nyugodtan lehetett volna építeni egy lakótelepet, emeltes házakkal, közösségi térrel, valahol Budapest szélén, egy busz végállomásánál.

Erről a helyről csak autóval lehet normális életet élni, miközben az itt lakóknak a minimál létre van jövedelmük.

Egy óra alatt egy kismamát láttam és egy kutya ugatást hallottam, a pusztán, a pusztaságban.