Ketten maradtak talpon az ellenzéki előválasztás első fordulója után. Egy férfi és egy nő. A történet nem annyira romantikus, mint Claude Lelouch 1966-ban bemutatott Oscar-díjas filmjében. Karácsony Gergely visszalépése óta mégis csak nézünk, mint a moziban.
Mostanában Orbán Viktor a politikára mint művészetre tekint. A hatalom művésze elvenné a kultúra hatalmát.
Régi barátom felhívott kedden, hogy üdvözöljön a diktatúra első napján. Ma a harmadik napra ébredtünk, csütörtök van. Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb. De este a költő nem állhat ott az Oktogonon és nem láthatja, hogy kék, sárga, zöld, piros eső zuhog. Olvasói is otthon ülnek karanténban és arról elmélkednek, hogy nem három napig tart majd ez a királyság.
Brüsszelben már a nagypályások is kispályás meccseket játszanak. Az uniós politizálásban is az Orbán Viktortól megszokott képmutatás, megtévesztés, szószegés, szabálykerülő trükközés nyert teret. A "hátsó szobákban" kötött alkuk az illiberális demokrácia irányába tett lépések.
A mai helyzet egy köztes állapot tervgazdaság és piacgazdaság között, valójában neve sincs. A NER-től függő "nemzeti tőkések" támogatják a rendszert, a diktatúrás jellegével együtt. Népünk vezére élvezi a személyét és rendszerét érő támadásokat.
A neonácik európai mozgolódásáról Tamás Gáspár Miklós értesíti időnként a magyar közvéleményt, de őt nem szokás komolyan venni, mert már sokszor kiáltott farkast. Szélesebb körben alig ismert, hogy a német kereszténydemokratáknak mennyire kínos lett egy olyan partner, aki Goebbels kottájából játszik és alig különbözik a német szélsőjobb figuráitól.
