Pénteken sok ezer fős tüntetés volt Budapesten a tanárok helyzetének javítása érdekében. A tömeg a Hősök terétől a Belügyminisztériumig vonult, ahol többek közt elégették a tankerületek által a tanároknak küldött figyelmeztető leveleket is.

Rákos elvtárs boldog lett volna...

Az eseményről kivételesen a kormányzati propaganda is megemlékezett, bár nem meglepő módon a Fidesz szófordulataival igyekeztek hitelteleníteni azt. És bejegyzést tett közzé a tüntetésről Deák Dániel főállású propagandista is, aki szerint "sikertelen a mai baloldali tüntetés"..."Azért lett sikertelen, mert a magyarok a tanárokat támogatják, nem pedig a tüntetéseket szervező és most is csak a politikai hasznot leső baloldalt".

A bejegyzés pedig úgy tűnik eljutott Deák volt osztályfőnökéhez, Farkas Zoltánhoz, aki a mai napig az Ady Endre Gimnáziumban tanít. A történelem és földrajz szakos tanár saját állítása szerint hat évig volt Deák osztályfőnöke és leginkább azt sajnálja, hogy "hat év alatt nem tudtam annyit elérni, hogy egy diákom megtanulja: mindig és mindenkor hitelesnek kell lenni, igazat kell mondani! Akkor is, ha nem lesz belőle hasznom!" (hvg.hu)

Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük Farkas Zoltán nyílt levelét:

"Kedves Dani!

2004 szeptemberében kezdte tanulmányait a harmadik osztályom, melynek egyik tagja te voltál.

Lehet már elfelejtetted, de az első történelem órákon arról beszélgettünk, hogy mi is a történettudomány feladata. Ha egy mondatban kellene erre válaszolni (és mindig így tanítom azóta is), akkor az így hangzik: a történettudomány feladata a múlt hiteles bemutatása. Hogyan lehet ezt megtenni? Úgy, hogy igyekezni kell mindent körüljárni, tájékozódni, több forrásból keresni az igazság magvait. És önmagamnak is hitelesnek kell maradnom.

Nemrég értem haza az általad „sikertelen baloldali tüntetésnek” nevezett megmozdulásról, ahol együtt sétáltam végig egy véget nem érő tömegben a Hősök terétől a Széchenyi térig. Bizony, voltak a bal, meg a jobb oldalamon is sokan: tanár kollégák, értelmes fiatalok, szülők, sőt kicsi gyermekek is édesanyjuk karján.

A Deák tér (minő véletlen!) magasságában értem utol a kölcseys diákok hatalmas kifeszített lepedőjét. Dani! Azok a gyerekek méltóságteljesen, szomorúan vonultak, a kirúgott, megalázott tanáraikért, magukért, hogy legyen jövőjük ebben az országban.

Ott mentem mellettük, 53 évesen, ősz fejjel, magam se gondoltam pár héttel ezelőttig (amíg a végtelenségig nem alázták meg a kölcseys kollégáimat), hogy megint el fogok menni tüntetni, mint 1988-89-ben, a demokráciáért, azért, hogy a hatalom ne porig alázza, de megbecsülje ennek az országnak az értelmiségét.

Felemelő volt látni a gyerekeket, a fiataljainkat. Nem voltak ők sem bal-, sem jobboldaliak. Emberek voltak a javából. Akik kulturáltan, fegyelmezetten, végtelen tisztelettel a tanáraik iránt egy igazabb Magyarországért álltak ki és nem azon gondolkodtak, hogy péntek este hová menjenek bulizni. Jóval kevesebben voltak, ahogy írod? Nem! Tele volt az Andrássy út, az Akadémia előtti tér. Ha az igazat akarnád, ha hiteles akarnál lenni, tudnád és le mernéd írni!

Szégyellem magam, mert ezek szerint hat év alatt nem tudtam annyit elérni, hogy egy diákom megtanulja: mindig és mindenkor hitelesnek kell lenni, igazat kell mondani! Akkor is, ha nem lesz belőle hasznom!

Farkas Zoltán

hat évig osztályfőnököd, történelem és földrajz tanárod"