Úgy tűnik, hogy 1954 óta egy egyre csak népszerűbb és népszerűbb a máig a legtöbb elektromos gitár mintájaként a toppon lévő Fender Stratocaster, melynek szilárd helyét valamennyi zenészgeneráció csak erősíti Jimi Hendrixétől John Mayeréig.

Bár a gitárosok többsége szóban azért küzd a sznobizmus és még inkább a konformizmus ellen, alapvetően mégiscsak kétfajta gitáros létezik: az egyik, aki a szintén legendás Gibson cég modelljeit tartja igazán jónak, az ellentétes tábor azonban a Fenderre esküszik.

Közöttük is külön világot képviselnek a Les Paul és a Stratocaster rajongók, akik között talán a legnagyobb az ellentét. Mindez természetesen nem jelent igazán nagy problémát a gyártók számára, hiszen a legnagyobbak jelen esetben nem konkurenciái egymásnak, jobban félnek ők a távol-keleti, olcsó tömeggyártástól. Oly annyira, hogy már ők is csinálják...

Leo Fender az 1940-es években már nagyban kísérletezett a tömör testű elektromos gitár prototípusának elkészítésével, mely az első, kissé mókás, palacsintasütőre emlékeztető darab megalkotását követően nemsokára megszületett a Fender poadcaster modelljeiben, s a gitárokat a fullertoni cég nem sokára Telecasterre keresztelte. A típust olyan nevek tették halhatatlanná, mint Muddy Wateres, majd később, Waters után nem véletlenül Keith Richards, a Rolling Stones gitárosa.

No de kanyarodjunk vissza a Stratocasterhez!

Bill Carson country zenész és Leo Fender kollégája, Freddie Tavares addig-addig ültek a Telecater felett, amíg megszületett a következő modell, mely lényegében már a megjelenést követő első években megpecsételte az elektromos gitárokról kialakult gondolkodást. A Telecasternél kényelmesebb, még finomabb ívekkel ellátott, három hangszedős (pick-up), jellegzetes test-és  fejformájú gitár Dick Dale kezében kezdett igazán élni, bár korábban Buddy Holly sem használt mást.

Bő egy évtizeddel később aztán jött egy fekete srác, úgy hívták, hogy Jimi Hendrix...

A többi már történelem.

Részben Hendrix hatására később Eric Clapton is áttért a Gibson modellekről a Fender Stratocasterre (egyébként Clapton már nagy név volt, amikor Hendrix berobbant a zenei köztudatba), s bár a gyár a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején küzdött saját ördögeivel, ma mégis olyan a Fender márkanév a gitárok világában, akár a Stradivari a vonósok területén.

Ezt bizonyítja a Stratocaster más modellekkel össze nem téveszthető hangja mellett az is, hogy egyes darabok időnként annyi pénzért kerülnek eladásra, mint egy-egy Stradivari hegedű.

Hendrix egyik 1968-as gitárja például 2 millió dollárért kelt el egy aukción.

(Fotó: lazytechguys.com)