A cafetéria rendszer megszüntetése nem rossz lépés, ha helyette a munkabér közterheit csökkenti a kormány - írja a 168ora.hu. Erre több megoldás is lehetséges, a kérdés az, mit tartanak igazán fontosnak Orbánék.

Aligha lepett meg bárkit is, hogy az európai bíróság elmarasztalta a magyar kormányt a cafetéria rendszer államosítása miatt. Ez már előre látható volt akkor is, amikor egyik napról a másikra kiszorították az ilyen jellegű utalványok forgalmazásából a külföldi cégeket, és bevezették a monopóliumot élvező Erzsébet és Szép kártyákat.

A kormányzati kommunikációval szemben az uniós döntés nem a cafetéria ellen született, hanem a versenyt kizáró, diszkriminatív lépés ellen, amely ellentétes a közös szabályokkal. Orbánéknak tehát módjukban állna az állami monopólium megszüntetésével fenntartani az eredeti rendszert, ez azonban olyan visszalépés lenne, amely nem jellemző rájuk. Inkább azt a megoldást választják, hogy az egészet megszüntetik, úgy, ahogy van.

Ez még jó irányú döntés is lehet, attól függően, hogy mi következik utána. A cafetéria tulajdonképpen kényszermegoldás volt arra, hogy a jövedelmek egy részét kivonják a rendkívül magas közterhek alól. Rengeteg hibája van kezdve attól, hogy igen bonyolult, költséges és bürokratikus, egészen addig, hogy cégenként külön alku kérdése, jár-e és ha igen, mi és mekkora összegig, hol, mit fogadnak el stb..

Ráadásul folyamatosan változott a cafetéria, egyre áttekinthetetlenebbé vált, minél mekkora összeghatárig adómentes vagy kedvezményes, ez az elterjedtségét is kedvezőtlenül befolyásolta. A Fidesz-komány államosítási lépése némileg egyszerűsítette a rendszert, de a problémák lényege maradt, emellett nyilvánvalóan ellenkezett az uniós joggal.

Most viszont lehetőség nyílik arra, hogy a helyébe egy egyszerű és áttekinthető, minél nagyobb kör számára kedvező megoldás lépjen. Olyan, amely az alapgondra, a túl magas közterhek közvetlen csökkentésére és igazságosabbá tételére irányul, minden külön adminisztratív hókusz-pókusz nélkül. Orbánék eddig nem éppen ezt tették: bevezették ugyan az egykulcsos adót, de annak fedezetét az adójóváírás megszüntetésével teremtették meg, így jött létre az a sajátos hungarikum, hogy a világon egyedülálló módon nálunk egy több milliós fizetés kisebb arányban adózik, mint a minimálbér /a nyugdíjjárulék-plafon miatt/. Emellett a cafetéria elemek közterheit is folyamatosan növelték, ahelyett, hogy a munkabérek járulékait csökkentették volna.

Érdekes adalék ehhez, hogy a cafetéria megszűnésének bejelentésekor Orbán azt a meghökkentő kijelentést tette: a kormány nagy eredménye, hogy a munkavégzés terhei nálunk a legalacsonyabbak egyike. Csoda, hogy nem szakadt le a plafon, mert közismert, hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz: a fejlett országokat tömörítő OECD-n belül a németekkel együtt nálunk a legmagasabb az úgyneveztt adóék, azaz annak aránya, hogy 100 egységnyi munkaköltségből mennyi megy el adóba. Nálunk ez 49 százalék felett van, míg az OECD-tagok átlaga 34 százalék!

Nincs olyan hazai vagy külföldi gazdasági elemzés, amely ennek hátrányaira, a fejlődést és a versenyképességet hátráltató hatására ne hívná fel a figyelmet. Érthetetlen tehát, miért mondta ennek az ellenkezőjét Orbán: vagy hazudott egy nagyot, vagy fogalma sincs a realitásokról. Józan ésszel hihetetlen, hogy egy ország kormányfője ennyire ne legyen tisztában az egyik alapvető tényadattal, hazájának valós gazdasági viszonyaival.

Ez abból a szempontból is lényeges, mivel akarják majd helyettesíteni a cafetériát? A nettó jövedelemtartalmát aligha merik elvenni, azaz olyasmivel kellene pótolni, ami legalább hasonló kedvezményeket nyújt. Az eddigi kormányzati megnyilatkozásokból nem lehet kikövetkezetni, mi lesz, egyelőre össze-vissza találgatás folyik, vélhetően vagy még nem tudják, mit akarnak, vagy szokás szerint ködösítenek.

Minden bizonnyal az előbbiről van szó, azaz a vezér megint rögtönzött valamit, és ahhoz próbálják majd a kabátot hozzávarrni. Egy biztos: az egyedüli jó megoldás a munkavégzésre nehezedő hatalmas közteher valamilyen egységes szempont szerinti csökkentése. A fő kérdés az, hogy ezt a cafetéria eddigi nagyságrendjében akarják meglépni, vagy a költségvetés esetleg nagyobb bevételkiesést is elvállal. Ez utóbbinak ellentmondani látszik, hogy a nullszaldós büdzsé állítólag a középtávú cél, amihez már így is ezermilliárdos egyenlegjavítás kellene, ebbe aligha fér bele egy általános bérteher lefaragás.

Még így is számos opció marad. A legésszerűbb az lenne, ha a kedvezményes adózást az alacsonyabb jövedelmek egy részéhez kötnék, így némileg ellensúlyoznák az adójóváírás megszüntetésének igazságtalanságát. Sok múlik azon, milyen egyéb feltételt akarnak szabni, mert a szigorítással, például béremeléshez való kötéssel sokan rosszul járnának. Nem mindegy az sem, minden foglalkoztatóra vonatkozó rendszer lesz-e, vagy cégenként dönthetnek, élnek-e vele.

Reméljük, hogy a júliusra tervezett változásig az eddigi kormányzati gyakorlattal ellentétben alaposan megfontolt, előkészített és az érdekeltekkel valóban egyeztetett döntés születik. Amely nem utolsósorban ténylegesen csökkenti a terheket, ezzel a vállalkozásokat is segíti és a munkát végzők jövedelmi helyzetét sem rontja, netán javítja. A feladat nem egyszerű, de megoldható, minden attól függ, milyen szempontok érvényesülnek majd: a munka világának valós érdekei vagy esetleg valamilyen teljesen más hatalmi érdek.

168ora.hu