Még láttam az 1980-as években jó magyar focit, szurkoltam Egérkének, Darnyinak, a vízilabda válogatottnak, minden címerest mezt viselő sportolónknak. A hajnali olimpiai közvetítéseket soha nem hagytam volna ki, boldog voltam mikor a magyar himnuszt hallgattam. 

Az utóbbi hét évben valami megváltozott. Mióta Orbán a sportot stratégiai ágazatnak tekinti, az örömöm is más. Utálom, mikor a labdarúgó mérkőzéseken bevágják -spontán persze - sleppje gyűrűjében a miniszterelnököt. A legszívesebben földhöz vágtam volna a televíziót, amikor a riói olimpiai közvetítéseket félóránként szakították meg az egyperces, "gyűlölet " híradók. Öt hírből, négy migráncsozott. Maga volt a borzalom. 

Amennyiben tehetem, a közszolgálatinak csúfolt adókat nem nézem. Ami ott folyik, az vérlázító, méltatlan egy európai országhoz. Közpénzből--a mi pénzünkből--öntik ránk a Fidesz propagandát. Talán nem vagyok egyedül, aki a pokolba kívánja Orbánt, Habonyostul, a teljes léhűtő klienseivel. Legalább szurkolni és örülni hagynának bennünket politikamentesen.

A kormányfő sportot szeretőnek mondja magát. Lehet, így van. Azonban úgy gondolom, hogy az ókori Róma politikusainak a példáját próbálja követni: cirkuszt a népnek, ha már kenyér nincs. 

A szakági szövetségek többségét elfoglalta a Fidesz. Olyanok ülnek a vezetői székekben, akik zömének előtte semmi kapcsolata nem volt az adott sportággal. A sport ma, a politika szolgálólánya. A kormányfő és elvbarátai sütkéreznek a neves sportolók fényében, fotóztatják magukat, úgy tesznek, mintha a saját zsebükből tennék a sportba a milliárdokat. Talán legbelül azt is hiszik, a siker részben az övék. 

Pénteken egy gigantikus, 3,7 milliárd forintba kerülő nyitóünnepséggel megkezdődött a budapesti úszó világbajnokság. A költségek a csillagos eget verik, ma már 170 milliárdról beszélnek.

A magyar úszók a világ legjobbjai közé tartoznak. A világbajnokságon közülük többen felállhatnak a dobogó legtetejére. Szerencsére az eseményeket nem kizárólag a magyar sportcsatornán lehet követni. Az Eurosport megvette a közvetítés jogát, így minden versenyszámot közvetít, habonyi egypercesek nélkül. Nem kétséges, melyik adóra kapcsolok. 

A mai hatalom vezéreinek ajánlom a figyelmébe Coubertin báró, az újkori olimpiák atyjának a sorait:

"A béke vagy te, Sport!
a népeket egymáshoz fűző szép szalag:
és testvérré lesznek mind általad,
önuralomban, rendben és erőben."

A sportnak egy nemzet együvé tartozását kellene segítenie. Ez csak akkor lehetséges, ha arról szól, ami: a nemes versengésről. Az ókori olimpiák alatt hallgattak a fegyverek. Lehetne, hogy az úszó vb közvetítései idején, ne a kedves vezető dicséretét ömlesszék rá azokra a szurkolókra, akik csak a "közszolgálatin" tudják a világbajnokságot nézni?