A populizmus párhuzamai közt olyan nevek merültek fel, mint az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump, a francia szélsőjobboldali Marine Le Pen, a brit függetlenségi párt, Nigel Farange, vagy a lengyel Jaroslaw Kaczynsky.

Mindezeket és Orbán Viktort is radikális politikusoknak nevezte és lássuk be, ezzel nem egyáltalán nem túlzott.

A világban mindenütt nyilvánvaló tényekre a magyar kormány előszeretettel reagál sértődötten a tevékenységét kritikával illető hangokra. Most Kovács Zoltán, szóvivő érezte szükségét véleményt nyilvánítani.

A Napi.hu idézte az így született blogbejegyzést:

„Kovács Zoltán szerint Applebaum - hasonlóan a bolsevikokhoz, akiket teljes joggal elítél - eltorzított tényekkel támasztja alá véleményét. Valójában az Orbán-kormány vezette be a legalacsonyabb vállalati nyereségadót az EU-ban, ellenőrzés alatt tartja a költségvetési hiányt, azaz az állami kiadásokat és az államadósságot, illetve az elmúlt nyolc évben rekord-alacsony munkanélküliség alakult ki Magyarországon. Családtámogatási programja számos eredményt hozott és a déli határkerítés a nulla közelébe szorította le az országba érkező illegális bevándorlók számát - írja Kovács.

Mik ezek, ha nem egy valódi jobboldali gazdaság- és társadalompolitika sikerei? A kormányszóvivő felhívja a figyelmet arra is, hogy a Washington Post publicistája néhány hónappal ezelőtt még azzal vádolta Orbán Viktort, hogy bátorítja a fasizmust. Ehhez képest elég nagy fordulatnak tűnik, hogy most meg neobolseviknak minősíti.”

Van abban valami elbűvölő, ahogy Kovács olyan dolgokat vág Applebaum fejéhez, amiket éppen a szerző fogalmazott meg a magyar kormánnyal szemben. Épp csak az összeszedettség és tárgyszerűség nem azonos mértékű.

A magát lelkesen antikommunistának bélyegző, módszereiben a korábbi rendszert idéző Orbán ismeretében kicsit olyan érzésünk van, mintha Kovács a már idejében sem bevált óvodás módszerhez fordulna érvelésében:

„Mégy hogy én, amikor ő!”

Ne legyünk azonban túl szigorúak az egyébként történész végzettségű Kováccsal szemben, nagyon nehéz dolga van hiszen végzettségéből adódóan tisztában kötelező lennie azzal, hogy amiket és ahogy állít, teljességgel helytelen.

Igaz a politológia tudománya különbséget tesz az egyes szélsőségek között is, azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy ezek a szélsőségek nagyon is kompatibilisek tudnak lenni egymással.

Melyik a valószínűbb vajon, egy demokratikus állam magasan képzett újságírójának szakvéleménye, vagy egy szélsőségeit levetkezni képtelen ország vezetésének vádaskodása?