Szeret fogadni? Nézze meg ezt a sportfogadás weboldalt!
h i r d e t é s
Természetes reakció, ugyan melyik diktatúrában – vagy ahogy ma Orbán nevezi, kereszténydemokráciában – divatos az, hogy az ember munkájáért tisztességes bért kapjon? Hova vezetne az, ha túlóra nélkül is megkereshetné az ember a betevőt? Még a végén szabadidejében hasznos tevékenységekre, netán gondolkodásra vetemedne. Még a végén rájövünk, hogy valami rohadtul nem stimmel ebben az országban.
Mindamellett, hogy a józan szemlélőnek valószínűleg felfordul a gyomra a hírt hallva, nem mondhatjuk, hogy a dolog akárcsak a legcsekélyebb mértékben is meglepő volna. Ahogy az ELIOS-ügyet, úgy Orbán luxusgépes szállíttatását is lenyeli az úgy nevezett igazságszolgáltatásunk.
Egész pontosan azt nem hajlandó elárulni, hogy ő adott-e engedélyt a két év letöltendő börtönre ítélt macedón politikus, Nikola Gruevszki behozatalára az országba. Nyilván a háta közepére kívánja a kérdést, hiszen kezd feltorlódni a sok gyanús körülmény Pintér körül.
Orbán Prágában. És nem röhögte el magát.
Elég nagy port tud kavarni, ha ellenzéki politikusoktól egyetlen ügy kapcsán nagyszámban vonják meg a szót. Nem csupán azért, mert ezzel a demokrácia látszata megdőlhet – ez itthon nem is kérdés – hanem azért is, mert sejthetővé válik, hogy a kormány önkényesen és fékét vesztve igyekszik döntést hozni. Ami pedig felveti azt a gyanút, hogy saját érdekeit helyezik ország elé.
Megy ám a terelés veszettül.
Elérkezett a várva várt pillanat, őarcátlansága minden hajthatatlansága dacára kénytelen volt bocsánatot kérni az Eötvös Károly Intézettől, amiért hamisítással rágalmazta meg őket. Ám az öltönybe bújt agresszív kismalac egészen addig nem volt erre hajlandó, amíg végrehajtást nem rendeltek el az ügyben.
A hétfői nap a reménytelen vállalkozások jegyében telt. Aki azt hitte, hogy szárazon beérhet munkahelyére és onnan haza, tévedett. Nem kevésbé nagy bakot lőtt az a szerencsétlen sem, aki nyugodt közlekedésben bízott, a jelek szerint az utakról semmilyen szigorú szabályozás nem képes kiszorítani az idiótákat, akiknek egyetlen céljuk a lehető legnagyobb kárt okozni.
Persze hogy szomorú, annál kevesebb uniós lóvéra teheti rá mocskos mancsát. Igaz, ez a pénz nem őt és haveri körét illeti meg, hanem a magyar népet, de ez vajmi keveset számít. Ahogy az is mellékes, hogy egy kivénhedt, komoly mentális zavarokkal küzdő politikus hogyan értelmezi a döntést.
Ebben mondjuk nincs semmi meglepő, Kövér mindig szerette kozmetikázni nemcsak a történelmet, de saját múltját is. Megteheti, hiszen senkitől nem kell tartania. Különben sem először lódított ordas nagyot. Az egyetlen különbség, hogy ezúttal nem a mi pofánkba hazudott.
Mi a közös Silvio Berlusconiben és Nikola Gruevszkiben? Az is igaz, hogy mindketten elítélt bűnözők, de ezúttal kérdésünk – ahogy azt a címből is kitalálhatták, nem erre irányult. Természetesen mindketten kiváló barátságot ápolnak azzal az Orbán Viktorral, aki valami kifürkészhetetlen okból máig sem esett át nemzetbiztonsági átvilágításon.
Miközben az ország azzal kénytelen foglalkozni, hogy a magyar kormány egy nemzetközileg körözött bűnözőt csempészett át a magyar határon – ezt neked Szijjártó Péter – sőt, a politikai menekültstátuszt is megadták neki, belföldi ügyeink is szolgálnak némi ínyencséggel. Tudvalevő, hogy Magyarországon az alkohol, a rák-, a szívbetegségek és természetesen a Fidesz mellett a közlekedés jelenti életünkre a legnagyobb veszélyt.
Ami persze vajmi keveset számít annak tükrében, hogy ezt sem a macedón kormány, sem az Európai Unió nem így látja. Miért lehet annyira fontos egy köztörvényes, nemzetközileg körözött bűnözőben, hogy még a kiadatását is megtagadja a magyar kormány?
Hogy ez hogyan történhetett meg, nem tudjuk. De tekintve azt, hogy a magyar kormány tevőlegesen segített Magyarország területére egy letöltendő börtönre ítélt, korrupt politikust, nem enged sok jóra következtetni. A következmények pedig beláthatatlanok.
Nem tudhatjuk biztosan, hogy Tarlós István fejében mi zajlik le. Mert eddig kifejtett gondolataiból csak arra tudunk következtetni, hogy tomboló vihar dúl a hatalommánia véste ráncok mögött. Sok mindennel megörvendeztette a főpolgármester hallgatóságát, jellemzően flegma modorában előadott öntömjénző bölcseleteivel.
Minden ellenkező jel dacára sem biztos, hogy viccnek szánta akcióját a Párbeszéd. Mivel a Fidesz nyolc éve kategorikusan utasít el bárminemű együttműködést a valódi ellenzékével – véletlenül sem értve ide a Jobbikot, vagy az LMP-t – aligha valószínű, hogy akár válaszra méltatják a felszólítást.
Szokatlanul sűrű hetet zártunk, már ami a kormány tevékenységét illeti. Az utóbbi pár hétben alig akadt tett bármi említésre méltó dolgot nemzeti érzelmű kormányunk. Leszámítva persze a demokrácia módszeres leépítését, de az ilyen hírek rendszerint nem ütik meg az emberek ingerküszöbét.
Van a nagyzási hóbortnak is egy határa, de pszichózis hatása alatt – pláne, ha azt elmulasztják kezelni – e vonalat könnyen szem elől téveszti az ember. Egyúttal részben megválaszolható az a kérdés is, hogy miért nem esett át Orbán Viktor nemzetbiztonsági átvilágításon. Mert annak szerves része a pszichológiai teszt is.
Logikusan felvetett kérdés, elvégre a belépésre minden jogosultsága megvan a küldöttségnek. Ehhez képest nemcsak a Röszkénél, de a Tompa mellett létesített zónáknál is megtagadták a hatóságok a belépést. Ezt nem más, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete adta közre.
Orbán menedéket ígért a bukott macedón miniszterelnöknek
