h i r d e t é s
Híven tanúsítja a Fidesz érzéketlen barbár voltát az a hír, hogy az Orbán Viktor miniszterelnöki irodájává „előléptetett” Karmelita kolostor egy pótolhatatlan művészeti alkotásnak minősülő falfestményét is tönkretették. Tették mindezt annak a nem túl magasztos célnak érdekében, hogy Orbán boltozatos alfelét a várban helyezzék el.
Sztrájkbizottságot alapított a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is. Ezzel pedig újabb lépéssel került a kormány ahhoz, hogy megízlelje az általa semmibe vett nép haragját. A PDSZ egyúttal további szervezetek csatlakozását is reméli. Ahogy pedig a helyzet áll, erre minden esélyük meg is van.
Ezzel pedig nem kis konfliktus elébe néz a magyar rendvédelem. Eddig ugyanis a rendőrség pontosan úgy viselkedett, ahogy azt a Fidesz tőle elvárta. A nevükben is tiltakozókat lelkifurdalás nélkül igyekeztek minden eszközzel meggátolni céljukban. Ami ugyan felér esküjük elárulásával, de ez jelen írásunk tükrében tők mellékes.
Egész pontosan azokról a pártokról van szó, amelyek több millió forintos kampánytámogatást nyeltek le, de nem érték el az 1%-ot a választásokon. A kezdetek óta sejthető volt, hogy a kutya nem fogja tudni ellenőrizni, mire költik ezeket a súlyos összegeket. Azt pedig csak a hülyék gondolhatták komolyan, hogy lesz majd olyan párt, amelyik csakúgy visszafizeti a könnyen jött lóvét.
A független sajtó meglehetősen foghíjasan képviseltethette magát a miniszterelnök sajtótájékoztatónak gúnyolt igehirdetésén. Minden szektavezér rémálma az, ha szavait pontosan értelmező emberek jelennek meg agymosó műsorán. Ám mégsem tilthatta ki a teljes ellenzéki sajtót, az mégis túl feltűnő lett volna.
Egész pontosan azt találta mondani, hogy az üzlet és a politika elválasztva működik ma Magyarországon. És nem röhögte el magát. A papírforma szerint zajlott a miniszterelnök „hagyományteremtő” sajtótájékoztatója a Kormányinfón. Némi extrával természetesen.
A tavalyi év végén hiába vártuk, hogy előtolja képét gorillái mögül, sikerült elkennie a dolgot. Volt is miért sunnyognia, december hónap lényegében nem is szólt másról, mint az ellenzék heves tiltakozásáról a rabszolgatörvény ellen. Kormányhű propagandista legyen a talpán, aki ilyen körülmények közt alá tudjon kérdezni a miniszterelnöknek. Az azért elég feltűnő lenne, ha csak Bayer Zsolt tesz fel kérdéseket.
Avagy gazdasági matek a kormány prostituáltjainak. Bizony, rájár a rúd a Gundelre, hiszen nevük lényegében egybeforrni látszik a széles nyelvcsapásokkal, amit a Fidesz kegyeltjeivel szemben megkövetel. Azzal hogy menza néven lényegében tizedáron gondoskodnak a Karmelita kolostorban januártól elszállásolt „sertéstelepének” ellátásáról.
Nem mondhatjuk, hogy a hatóságok tétlenkednének. Bár folyamatosan tájékoztatják őket, hogy a tüntetéssorozat értük is szól – az 5 pontból álló követelés egyike éppen az ő érdekük lenne – mégsem érzik úgy, hogy ideje volna elgondolkodniuk, kiket is kéne szolgálniuk és védeniük.
És nem is akárhogyan. Mintha Móricz egyik regényében estünk volna foglyul. A neves Gundel vitte el Orbán új irodájának étkeztetésére kiírt pályázatát. Ezzel önmagában – azt leszámítva, hogy még egy valóban pragmatikus cég sem vállal ekkora kockázatot – nem lenne semmi baj. Különösen a jelen helyzetben egy olyan nem szerencsés, tekintve, hogy ezzel lényegében vásárra vitte a bőrét.
Ha arra számítottak az MTVA épületében törvénytelenül eljáró biztonságiak, hogy megúszhatják következmények nélkül a történteket – köztük a Varju Lászlóval szemben tanúsított, elfogadhatatlan magatartásukat – akkor csúfosan tévedtek. A köztévé épületében történtekről már a kezdetekben tudni lehetett, hogy nem teljesen úgy működik, ahogy azt a biztonsági szolgálat, magát az ügyben Illetékesnek nevező tagja állította.
Több mint tízezer ember gyűlt össze hosszú vonulást követően a Kossuth téren tegnap este. Ahogy ígérték, 2019-ben sem állnak le a tiltakozásokkal. Bár 2010 után csak óvatosan merünk ilyen kijelentést tenni, nagyon úgy tűnik, hogy az ellenzéki politikusok ígérete, miszerint ellenállnak Orbán és csürhéje törvénytelen tevékenységének, meghozta az addig hiába vágyott tömbösödést.
Miért is tett volna másképpen a Fidesz által rövid pórázon tartott Nemzeti Választási Bizottság ismeretében? Nem bonyolult dologról van szó. Azt eddig is pontosan lehetett tudni, hogy a rabszolgatörvény ellen a magyar jog biztosította lehetőséggel nem sokra mehetünk. Ha nem így lenne, akkor az ellenzéki politikusok tiltakozására a minimum, hogy az Országgyűlés elnökének visszakoznia kellett volna.
A hír bármennyire tűnik viccnek, komoly. Legalábbis annak próbálja eladni a nagyvezír. Szinte halljuk, ahogy az új irodájában küzdenek a kitörni készülő hahota ellen. Persze nyilván nem is az a cél, hogy valóban felvegyék a harcot bármiféle vitathatóesetben, azzal ugyanis élből le kéne tartóztatni a kormánypárt túlnyomó részét.
A brazil elnök elfogadta Orbán meghívását
Amivel önmagában nem lenne semmi gond, ha nem volna néhány keresetlen „ha” e dolog mögött. Az, hogy Orbán nem a fagyban tölti az év utolsó óráit még nem is botrányos. Igaz, érthetetlen, hiszen állítása szerint úgy szereti Magyarországot. Ugyanakkor kiválóan jellemzi hozzáállását a dolgokhoz.
Mondjuk nem is várhatunk egyebet a se nem fiatal, se nem demokrata kormányzat Miniszterelnökséget vezető miniszterétől. Számára munkaköri kötelezettség – ha nem létkérdés – hogy az Orbán által terjesztett kánont ismételgesse. Hangozzék az bármilyen hülyén is.
Ami elég szomorú, ha azt vesszük alapul, hogy a civilizált kommunikációra kormányunk – ha éppen nem szarik rá magasról – csak lekezelő reakciót képes adni. Igaz, a Fidesz az utóbbi időkben annyira el volt szállva magától, hogy már lényegében a látszatra sem igazán adott, így e két körülmény ismeretében aligha csodálkozhatunk azon, hogy tüntetéshullám söpör végig az országon.
És mindezt pont akkor, amikor Orbán terebélyes tompora egy hatalmas lépéssel került közelebb ahhoz, hogy jóvátehetetlenül lenyomatot hagyjon az áhított trónuson. Más kérdés, hogy egyre többen szeretnénk, ha ama bizonyos trónus tüzesen izzana, amikor ráül. Mindez azonban mellékes, hiszen az intézkedés célja épp úgy előre látható volt, mint az, hogy a kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy megakadályozzon bármi tiltakozást.
A történelemhamisítás, mint kötelező kelléke van jelen az egyes szektajellegű szervezetekben. Ugyanezen szervezetek sajátja az is, hogy a józan szemléletet a leghalálosabb bűnök között tartja számon. Különös pikantériája a dolognak, hogy ezzel leírtuk a Fidesz működését is.
És úgy visszapattant róla, hogy azóta se láttuk. Egész pontosan úgy fogalmazott egy, az Orbán módszereit fasiszta jelzővel illető cikk kapcsán, hogy a lap ostobaságokat hoz le. Ezzel a kijelentéssel van azonban egy kisebb probléma. Illetve alig van Kovács Zoltánnal kapcsolatban olyan dolog, amivel ne akadna valami kifogásolnivaló.
Az aranyvasárnap sem múlhatott el olyan bejelentés nélkül, amitől az ünnepi menü legízletesebb falata is megakad az ember torkán. És bár a magyar kultúra szerves része a politikához való megehetősen passzív hozzáállás (és tudjuk jól, hogy ez csak részleges vonás), nehéz figyelmen kívül hagyni, ha milliárdok szöknek ki az államkasszából.
