h i r d e t é s
Mégpedig nem másért, mint a demokratikusan megválasztott vezetőiket ért rágalomhadjáratokért.
Nehéz irigység nélkül gondolni arra, ha valakinek akkor is jól megy, amikor hatalmasat bukik. Mellár Tamás, vagy Csizi Péter esete bizonyságul szolgálhat minden kétkedőnek arra vonatkozólag, hogy nem számít, mennyire szúrsz el valamit, ha fideszes vagy, akkor is jól megfizetnek.
Mit gondoljon az ember egy olyan országban, ahol ellenzéki képviselőket hurcolnak meg, akik – ha megkésve is – teljesíteni kívánják jelölésükkel vállalt kötelességüket és képviselni próbálják szavazóikat? Vagy ahol azt sulykolják az emberbe, hogy azzal jár igazán jól, ha keveset (értsd létminimum alatt) keres?
Nem mintha ne lenne már nagyon unalmas Arthur Finkelstein agyon játszott régi lemeze, de azért mégiscsak van valami megmosolyogtató Deutsch Tamás a küszöbön álló EP-választást illető véleményében. Amennyire tudjuk, EP-képviselőként mindössze arra volt képessége, hogy saját ötlet hiányában mások rágalmazásával és meglehetősen otromba beszólásokkal örvendeztesse meg hasonlóan primitív rajongóit.
Nem mintha lenne egyéb választásunk, Orosz barátainkat ugyanis nem úgy ismertük meg, mint akik csak úgy elengednek bármiféle tartozást nekünk. Igaz Paks II. addig igazán biztonságos, amíg el nem indítják. Ha valamiért egy gombafelhő képe ugrik be olvasóinknak, az sem a véletlen műve.
Milyen következményekkel kell számolni egy olyan országban, ahol az embert, aki nem az aktuális kormányt támogatja, hovatovább ellenségnek kiáltják ki? Tankönyvi példának is beillő útmutatót készített Pintér Sándor, hogyan kezeljék le a Fidesz számára nemkívánatossá vált, kormánykritikus elemeket.
Vannak esetek, amikor nincs jó opció. Aki felelősségteljes életet kíván élni, annak nem sok idő kell, míg rájön, hogy nincs olyan döntés, ami mindenkinek egyformán kedvez. Valaki mindig kevésbé jár jól, mint mások. De mi a helyzet azokkal, akiknek egyetlen célja a hatalom a pénz, a befolyás megőrzése bármi áron? Nekik természetesen nem jelent gondot minden körülmények közt a lehető legrosszabb döntést hozni.
Kicsit sem feltűnő arra nézve, hogy amennyiben a Fidesz bírálóiról van szó, minden rögtön gyorsított tárgyalásban zajlik. És miközben mi mindent elkövetünk, hogy Makedóniánál kihúzzuk a gyufát, a világ értelmesebbik, fele döbbenten pislog nem értve, hogyan engedheti meg magának a magyar miniszterelnök, hogy nemcsak saját, torz törvényeit, de a nemzetközi törvényeket is gátlástalanul megsértse.
Mondjuk mi egyébre számíthattak, Polt Péter birodalmában. Még ha vannak is olyan ügyészek, akik pontosan értelmezve a törvényt belátják, hogy az MTVA épületében történtek során nem az ellenzék követett el bűncselekményt, hanem azok a biztonsági őrök akik, hatáskörükön messze túllépve erőszakoskodtak velük szemben, szinte biztos, hogy egyértelmű parancsba adták, hogy ez a döntés szóba sem jöhet most.
Manapság kormánybarát körökben, a habzó szájú, uszító propagandistákat divatos publicista jelzővel illetni. Márpedig Bayer Zsolt esetében a legritkább esetben sem jut eszünkbe az, hogy a művelt író, újságíró, vagy épp az, hogy publicista lenne. A kocsis sokkal inkább. Kártékony hatása, amivel olvasóit hergeli a szakma szégyenévé tette személyét.
Az világosan látszik, hogy nem bölcs dolog füstölővel tüntetésre menni. Ártalmatlan eszköz dacára könnyedén összetéveszthető veszélyes pirotechnikai eszközökkel is. Ez tiszta sor. Bárki, aki a rendezvényszervezésben megfordult, elmondhatja, hogy különbség van aközött, ha egy gyerekzsúron használjuk látványelemként és aközött, ha egy pattanásig feszült helyzetben kimerült, nem ritkán ellenséges rendőröknek kell különbséget tenniük egy megtévesztő dekor eszköz és egy valóban veszélyes füstbomba között.
És az első dolog, amit olvashatunk a hír kapcsán: „Halottról jót, vagy semmit”.
Ha valakinek, hát Bencsik Andrásnak tudnia kell, milyen is egy szakadt lotyó. Kanszajhás pályafutása során mindenkinek lefeküdt, akitől pénzt remélt. Persze csak átvitt értelemben, de ez sem változtathat annak tényén, hogy Bencsik maga már régen elérte és túl is lépett az útszéli ribanc kategóriáján.
Vannak olyan emberek, akik csak agg korukra jutnak el oda, hogy lenézzenek ama bizonyos szakadékba. És Orbán Viktor esetében már most egy aggastyánról beszélünk. Egy megtépázott lélek, egy eltorzult elme, amelyet már csak a mindent uralni kívánó ösztön képes egyben tartani.
Ez nem meglepő, Magyarországon soha nem volt komoly, érdemi következménye a rágalmazásnak. Ami egyébként a BTK alá tartozó bűncselekmény. Kivéve persze, ha azt a Fidesz kegyeiben járó személyek követték el, akkor hirtelen mellékessé válik a törvény. A Polt-féle banda ezeket rendre eltussolja.
Elképzelhetetlen másként értelmezni a Magyar Tudományos Akadémiára ezekben a pillanatokban is nehezedő kormányzati nyomást. Ebben csak annyi a meglepő, hogy ehhez kilenc évet kellett várnunk a kormányváltást követően. Persze az MTA addig sem zavart túl sok vizet, ugyan miért érdekelné bármely politikust a tudomány elitjének véleménye?
Vannak emberek, akik ócska modorukkal festenek céltáblát homlokukra. És bár Bayer Zsolt mindig is szeretett keménykedni, legalábbis a szájkarate ingoványos, többnyire neki kedvező mezején. Merthogy Bayer is csak akkor bátor, ha ellenfele nincs jelen, vagy egy lincshangulatú Békemenet első sorában áll.
George Birnbaum és Arthur Finkelstein neve lényegében összefonódott az alapvető etikát teljességgel nélkülöző, a prostitúcióhoz nagyon hasonló üzleti politikával. Nem csoda hát ha a Fidesz kapva kapott az alkalmon és őket kérte fel gyűlöletkampányaik kidolgozására. Köztudomású, hogy önmagában tehetségtelen politikus, mint amilyen Orbán Viktor is, csak úgy tud a csúcson maradni, ha híveinek ad ellenséget.
