Szeret fogadni? Nézze meg ezt a sportfogadás weboldalt!
h i r d e t é s
Bizony, meg is kell fizetni az egyenruhás bérgorillákat, különösen akkor, ha teljesen törvénytelenül járnak el. Ez tűnik legalábbis a legvalószínűbb oknak, amiért a kormány ekkora összeget hajlandó átjátszani egy egyébként meglehetősen vitatott biztonsági protokollt követ – ha egyáltalán beszélhetünk bármilyen protokollról esetükben.
Nagy kár, mondhatnánk, akkor talán még menthető lenne. Azonban, mint azt a magyar nép a saját bőrén volt kénytelen megtanulni, A miniszterelnök, annyira elvakult immár a hatalom hajszolása közepette, hogy akkor sem tudna megváltozni, ha feltett szándéka volna. Természetesen ez szóba sem jöhet.
Amivel egyben beismeri korábbi hazugságát is, miszerint Magyarország jogállam lenne. Különös dolog, hogy a legvadabb állításokat is szemrebbenés nélkül képes kiejteni száján a gyér külügyér. Kár, hogy ennyiben ki is merül minden tehetsége. Nincs ebben semmi, a valódi (értsd független) média mindig szálka volt a posztszoc pártok szemében.
Egy jobb világban bestsellert ihlető történet címe is lehetne. Addig azonban meg kell elégednünk egy újabb „olcsó” cikkel. Mert ugye a kormány ugyan igyekszik hangsúlyozni, hogy mindent megtesz az egészségügy rendbetételéért, a problémákról nem nagyon mer beszélni. Ami nem is csoda, annak tükrében, hogy a nem kormányzati források meglehetősen gyászos képet festenek az elfekvőnek is inkább hasonlító kórházakról, a személyzet hiányáról.
Ami mondjuk Európa civilizáltabb részére eddig is igaz volt, de nekik nincs más választásuk, mint eltűrni az EU agresszív kismalacát. Mert ugye tudjuk jól, hogy nem a néppárt rúgott valagba minket, hanem így örülünk a döntésnek. Mindenesetre e jellegzetesen magyaros magatartásnak a híre valahogy eljutott Angolába is.
Ma már nemcsak igazságos királyok, de párthű gazemberek is inkognitóban igyekeznek elkerülni a nemkívánatos figyelmet. Nem is csoda, hiszen – ha vissza is szorultak az igazság lelkes keresői – máig vannak kínos kérdéseket feltenni kész emberek. Talán ez indokolja Németh hirtelen támadt félénkségét.
Nemrégiben röppent fel a hír, hogy kormányközeli mancsok kívánják rátenni a kezüket a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre.
Van abban valami szimbolikus jelentőségű, amikor egy, a rendszerváltás előtti módszereket gyakorló lapot az új generáció egy zsenge tagja kényszeríti térdre. Bár ma már megint csak nincs jelentősége az olyan hívságoknak, mint a hitelesség. De mindez jelen írásunk alanyának nem várt sikerének tükrében lényegtelennek tűnik.
Palkovics László neve összeforrni látszik a kormány hatalommániája jegyében elkövetett rombolással. Nem számít, mibe kerül a teljes hatalom megszerzése és megőrzése, nincs olyan ár, amit ne tenne meg ezért. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ezek szerint már nem volt elég e törekvéshez emberünknek.
Törvényesen? Már ha a Fidesz törvényalkotás címén elkövetett ámokfutását annak nevezhetjük. Mert azt egészen biztosan tudjuk, hogy ez a magánakció nemhogy erkölcsileg vitatható, de olyan messze áll bárminemű erkölcstől, hogy amennyiben a kereszténység, amit a Fidesz-KDNP úgy védelmez fárosz volna, ők egész biztosan nem látnák azt korunk sötét éjszakájában.
Az emberi elme nagyszerű dolgokra képes. Légyenek azok csodásak, vagy borzalmasak. Most amikor Orbánék olyan pofára ejtést éltek át, amihez hasonlóra még nem volt példa nemzetközi szinten. Ezt pedig nagyon nehezen lehet úgy eladni a dolgot, mint nagy, faltörő győzelmet.
Újabb ülést zárt a Tudományos Akadémia tegnap. Egyre jobban fogy a levegő körülöttük, hát teljesen érthető, ha reagálni próbálnak. A Palkovics ülepe alá szerkesztett Innovációs és Technológiai Minisztérium parazita jellegű működése komoly egzisztenciális problémákat vetett fel.
A családok XI. Világkongresszusa meglehetősen illusztris társaságot csördített össze először Magyarországon. Olyanokat, akiket a jobb érzésű ember aligha szeretne vacsorára vendégül látni. Talán nem véletlenül nevezi a szervezetet a 444 amerikai és orosz fundamentalisták gyűjtőhelyének.
Némileg elbizonytalanító a magyar kormánynak nevezett csürhe magatartása az Európai Néppárttal szemben. Azt gondolná az ember, hogy akinek mint Orbánnak olyan fontos a Moszkvával való jó kapcsolat, nem kockáztatná parkoló pályára állítani magát az Európai Parlamenten belül.
A kijelentés többszörösen is fonák és mint arra számíthattunk, természetesen csak akkor lehet valami szexista, ha az a mi (most éppen) érzékeny lelkű miniszterelnökünkről szól. Igaz, hogy a nemzet dingidungija egy fatönk érzelmi szintjén mocorog, ami nem is csoda a vélhetően átélt súlyos bántalmazások tükrében. Ez pedig a pályaalkalmasságát kérdőjelezi meg. Mindez itt Abszurdisztánban természetesen tök mellékes. Mert csak.
Ezek után csak annyi a kérdés, hogy vajon tényleg csak névleges pozíciót tölt be a bolond Kásler néven is ismert teremtmény? Ahogy az várható volt, ebben a játszmában az a legszebb, hogy lényegében utolérhető benne a Magyarországon honos hatalmi hierarchia.
Igaz, azt máig nem sikerült érdemileg elmagyaráznia sem neki, sem imádott vezérének, hogy kik ezek a sosem látott „bevándorláspártiak”. Mindenesetre ismét tanújelét adta annak, hogy mennyire nem akar vállalni semmilyen felelősséget saját szélsőjobboldali nézeteiért. Amiket egyébként habzó szájjal hangoztat.
Minek utána kellemetlen patthelyzet alakult ki az Európai Néppárt és Orbán között, nem lehetett egyszerű dolga Manfred Webernek, hogy meggyőzze a magyar miniszterelnököt, hogy visszakozzon. Bárhogy is, Orbán Viktor nagyon is tisztában van azzal, hogy lépéskényszerben van. Azonban önként semmiképp nem fog kilépni a pártcsaládból.
Van akinek nagyon megéri a történelmet hamisítani. Míg sokan csak azért tagadnak nyilvánvaló összefüggéseket történelmünk során, hogy azzal pillanatnyi előnyre tegyenek szert vitapartnereikkel szemben, vannak olyanok, akik ebből szép summát tudnak húzni.
Ennél kevés erősebb eufémiát hallhattunk a történelem során. De nem is ez a lényeg. Az egész találkozó sokak reményeit rombolhatta le annak kapcsán, hogy végre Orbán megkapja a jól megérdemelt nyaklevest.
