h i r d e t é s
Miközben a VOLT Fesztiválon, harmincéves árnyékát nyomatják a köztes időkben, lánykája pedig úgy masírozik drága táskájával a helyszínen, mintha máris az övé lenne, vannak akiknek azért feltűnik, hogy ez a szabadság mégsem az, ami mindenkinek alanyi szinten kijár, sokkal inkább, egy külföldi támogatásokból felfuttatott már dinasztiára készülő család extrém gazdagodása.
Mint azt már valószínűleg minden olvasónk pontosan tudja, véget ért az ellenzéki főpolgármester előválasztás, melynek eredményeképpen Karácsony Gergely mögé sorakozik fel az ellenzék. Ez az eredmény – Kálmán Olga robbanásszerű teljesítménye tükrében is – várható volt. Ennek dacára a Fidesz is fellélegezni látszik.
Azt hinné az ember, hogy a kormányzatban legalább annyi emberi érzés még valahol mélyen maradt, hogy az ifjakat legalább addig megkíméli saját propagandának nevezett műsorától, amíg azok főállású adózók nem lesznek. De ugye az agymosást nem lehet elég korán kezdeni. Ehhez pedig adott minden eszköz és személyzet.
Petőfi Pató Pál ura kel életre, amikor a Fidesz klímavédelmi ügyekben nyilatkozik. Miközben Indiában a nagyon enyhe monszunidőszak egyre súlyosbodó vízhiánnyal fenyeget – jelenleg öt millió ember néz szembe ennek rémével – addig ennek tükrében Gulyás Gergely kijelentése olyan pofátlanság, amit nehéz csak úgy szó nélkül hagyni.
Miközben az ellenzéki polgármester-jelöltek előválasztása a jelek szerint mozgósítani tudta a főváros ellenzéki választókat, annak dacára is, hogy valódi választás idején minden bizonnyal megkísérli majd a kormány elkenni az eredményeket. Annak dacára is, hogy Tarlós István főpolgármesterként nem sokat tudott hozzátenni Budapest működéséhez. És a Fidesz ahelyett, hogy arra alkalmasabb jelöltet állítana, ragaszkodik (nem olyan) jól bevált flegma katonájához.
Miközben a világ értelemmel megvert része, még az Orbán elvbarátja által lerontani vágyott Egyesült Államok felismerte a klímaváltozás veszélyét, itthon és Európa keleti blokk országaiban még mindig az az általános nézet, hogy nem számít mi lesz később, ha az veszélyeztetheti a ma lenyúlható pénzeket.
És mi őszintén reménykedünk abban, hogy a lesz legalább egy aggódó pszichoterapeuta – legalább ott –, aki komolyan veszi téveszmés ámokfutás tüneteit, és segítséget küld a komoly zavarokkal küzdő magyar miniszterelnök-helyettesnek. Nem mintha Semjén Zsolt ne lenne biztos abban, hogy ótvaros szövege minden alapot nélkülöz és körülbelül annyira meggyőző, mint az, hogy a magyarok a Szíriuszról jöttek.
Szép is az, amikor egy amúgy minden gátlástól mentes, viszonylagos képességű – csak a szó legtágabb értelmében vett – „aranyifjúban” felbuzog az önérzet. Karácsony Gergely adójavaslatának értelmében minden 500 millió forint feletti értéket képviselő ingatlanra adót vetnének ki, amelyből szociális bérlakásokat létesítenek.
Pereszlényi Erika neve ismeretlenül csengett fülemben, amikor felbukkant böngészőm hírtengerének tajtékos hullámai közt a kiállításáról szóló cikk. Az Index pazar betekintést biztosított a Tükörmánia nevet viselő tárlatba, amelynek a Chili Művelődési Központ szolgált helyszínéül.
Azt hittük van legalább egy politikus a Fidesz bűnszervezetében, aki tudja, mikor kell lelépni. Lázár János – egyéb érdemek hiányában – azzal tudott javítani renoméján, hogy szimpla egyszerűséggel visszavonult az ország üzletszerű kifosztásától. Nem mintha hiányával csökkent volna az egy főre jutó korrupt politikusok száma. Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszterként, ha lehet, Lázárnál is idegesítőbb módon igyekszik a választók pofájába hazudni.
Nem hajlandó kiadni a létminimum adatait a Statisztikai Hivatal
Ami azért is fura, mert ahogy belügyminiszternek nevezett torz kreatúra, Pintér Sándor is, ő is kifejezte részvétét pénteken megszokott igehirdetése alkalmával. Igaz, a rá jellemző otromba módot ezúttal sem sikerült levetkeznie. Ami természetesen csak annak nem tűnik fel, aki elég hülye ahhoz, hogy megengedje Orbánnak, hogy a pofájába hazudjon. Sajnos, ahogy arra az utóbbi napokban is rávilágítottak többen is, van egy ilyen rossz és szűnni nem akaró szokása.
A rendszerváltás kezdetének nevezett esemény 30. évfordulója alkalmából csendes ünnepséget tartottak több helyszínen is. Az esemény több szempontból is figyelemre tarthat számot. Első körben azt kell belátnunk, hogy nem ok nélkül maradt különösebb hírverés nélkül Nagy Imre újratemetésének évfordulója.
Az újságírás megtanítja művelőjét részvétlenné válni. Az általános közutálat, az értelmetlen vádaskodások, és a minősíthetetlen fizetés gyorsan cinikussá és keserűvé teszi az embert. És bár minden alkalom ugyanúgy kezdődik el, egy fehér lap várja, hogy nem ritkán szennyes dolgokkal értéket adjunk neki, a megjelenést követő napon már csak egy pár kilobájtnyi érdektelen adattá aljasul. A nyomtatott sajtó esetében úgy is fogalmazhatunk, hogy ami ma hírérték, abba holnap már a szemetet csomagolják.
Kár, hogy ezt a Hableány katasztrófája kapcsán volt képes kiejteni az arcán. Azt gondolná az ember, hogy még egy olyan arrogáns politikusban – mint amilyen Orbán is – legalább az kínos esetekben feléled a részvét. Persze aki ismeri Orbán Viktort és nem egy szektás barlangban töltötte élete eddigi részét, az tudja, hogy a miniszterelnökben annyi az együttérzés, mint Medvesajtban a brummogás.
Mint arról nemrégiben mi is beszámoltunk, ismét nem kívánt reflektorfénybe került a bukott és börtönre ítélt macedón miniszterelnök, Nikola Gruevszki. Balszerencséjére éppen egy olyan lakásban volt eleddig ismeretlen jellegű találkozója, ami mellett a 444 szerkesztősége működik.
És persze nem dicséretek sorát mondta el. Nem különösebben meglepő módon. Legalábbis sokkal kevésbé meglepő, mint az a tény, hogy ha valakinek, hát Schmidtnek nem kellene széljobbos lapoknak nyilatkozgatnia. Mivel – bár ő Orbán Viktor és az alom más, a kenyéradó kézbe harapó társával együtt elhagyta a tanításokat – mégis csak Soros György pénzén tanulhatott.
Megvan ennek is a maga bája. Egy károkozó kórokozó – hogy ne nevezzük vírusnak belügyminiszterünket – jelenik meg ott ahol már amúgy is kész a baj. Nem túl hatásos, de gesztusnak elmegy. Azok után, hogy csak több nap késéssel végül tegnap sikerült kiemelni a szerencsétlenül járt hajót, a belügyminiszter is szükségét érezte, az ügyben elkötelezett politikus pózát felöltve megjelenni a helyszínen.
Nem egészen érthető számunkra, hogy egy olyan politikai hulla, mint amivé a volt miniszterelnököt válogatottan gusztustalan módszerekkel a Fidesz tette, mennyiben lehet hatásos adu újra számukra? 2006 óta eltelt tizenhárom év, ennyi idő alatt az egész annyira szájbarágós lett, hogy inkább gyanús a dolog, mintsem hihető.
Nikola Gruevszki jelenléte Magyarországon önmagában is felér egy diplomáciai konfliktussal. Hát még, ha nem is igyekeznek eldugni őt. Márpedig amióta csak – kalandos és magyar közreműködéstől sem mentes szöktetését követően – betette lábát kicsiny hazánkba, úgy jár-kel a volt macedón miniszterelnök, mintha nem várna rá letöltendő börtönbüntetés.
Nem volt nehéz dolga, tegyük hozzá. Hiszen csak annak nincs esélye falhoz állítani a gyér külügyért, aki nem tölt be elég fontos pozíciót, továbbá nem hű a végsőkig a Fideszhez (vagyis Orbánhoz), hogy a közelébe férkőzzön. Természetesen csak abban az esetben, ha magyar állampolgár az illető. Ha ellenben külföldön tartanak konferenciát, ezek a szabályok némileg vesztenek erejükből.
