Az országgyűlési választás eredményének következményei gyakorlatilag lesöpörtek minden olyan erőt, amely potenciális szövetségese lehetne az MSZP-nek. Vagy bárkinek szövetségese lehetne az MSZP. Az elveszett illúziók siratása a megélt idő ajándéka

Molnár Gyula és Kunhalmi árulása még egy ciklusra életben tartotta a DK-t, amely önálló indulás esetén képtelen lett volna átlépni a parlamenti küszöböt.

A Jobbik, mint „formáció” válsága, vajúdása, átalakulása, valamint a cuki kampányának vége, az LMP marginalizálódása, agresszív jobbratolódása, szétesése és várható eltűnése, a Momentum kiütéses veresége, a már neve sincs kispártok „füstté válása”, ez jellemzi az elmúlt négy hónap pártok körüli mozgást, ami még nehezebb helyzetbe hozta az MSZP-t.

Előállt az 1990-s állapot, amikor hasonlóan lehetetlen helyzetben kellett magát, a változásnak indult társadalomban újjászervezni, integrálni! Azzal a különbséggel, hogy a pártnak nagy létszámú tagsága, széles területen gyakorlattal rendelkező szakembere, szimpatizáns tábora volt, valamint vezetői gyakorlattal rendelkező irányítói.

Valódi, kvázi kormánypárti tulajdonságok!

Mert ebből mára semmi sincs meg! Csak a „piaci” marketing érték, „hasznos érték nélkül árazva” és az 6-700 000 szavazó, akik a múltba „szerelmesek”, a jövőt nem akarják, sokan nem is tudják érteni! Nem elég azt mondani, hogy a két kormánypárt és a vazallusi ellenzéknek sincs fogalma a mai helyzetről, nem hogy a jövő tervezéséről. Két napra való programja sincs az ország érdekeinek felismerésében, van viszont jól kitömött zsebük a Júdás pénz fogadására.

A párt tagsága két évtizeden keresztül képes volt kompenzálni a vezetői hibákat. A rossz politikai és személyi döntéseket! A súlyos 2010-s vereség után, hol a politikai, hol a személyi, 2017-ben pedig mind a kettőt képtelen volt felfogni, éppen ezért elfogadtatni.

A tagság és a küldöttek a siker reményébe való vak hite, (közelebb jutni újra a hatalom nyújtotta anyagi és hiúsági szükségletek személyi kielégítéséhez) a megváltozott körülményeknek a fel nem ismerése vezetett oda, hogy 2014 és 2018-ban a kampány és a személyi marakodások lehetetlenné tették a sikert.

Az MSZP vezetőit és a kongresszus küldötteit elöntötte a politikai kishitűség! Ezen belül a vezetők egy része gyáva, félős és megalkuvó lett. Botkának is fontosabb volt Molnár Zsolt megtámadása és kiszorítása, mint egyetlen, a társadalom számára érthető üzenet előállítása. Nem mintha rajta kívül bárkinek lett volna értelmes üzenete a súlyosodó gazdasági, belpolitikai és nemzetközi problémák megoldására, amit a Fidesz tíz éven keresztül összehordott! Természetesen ez nem mentség sem a FIDESZ sem az úgynevezett ellenzéki pártok számára sem!

Így kerülhetett az értelmetlen összefogás keretében, magát kormányváltó erőnek susogó MSZP, kormányfő jelöltjének Karácsony Gergely!

A kialakult helyzetben a legjobb döntés volt és nem is okozhatott személyi jellegű bajt Karácsony fellépése!

Azonban, ha ő lesz az EU parlamenti lista vezetője egy MSZP-PM összefogás keretében, akkor ez azt is jelenti egyben, hogy a párt nem akar küldöttet küldeni az EU Parlamentbe.

Az ország és a világ, politikai gyakorlata köszönő viszonyban sincs azzal, amit ma a baloldalon tapasztalatnak neveznek.

Az MSZP politikai gyakorlata, kommunikációja, távolabb van a való világtól, mint annak idején Rákosi a demokráciától!

 Ami még ennél is kiábrándítóbb: egyetlen olyan programja sincs a pártnak, amely a tömegek számára érthető, a szakemberek számára pedig értelmezhető lenne. A korrupció unalomig történő ismétlése, valamint Orbán szidása, lehet, hogy kielégíti egy szűk kör politoszexuális igényét, de az, hogy a választókét nem, az biztos. Azt is világosan kell azonban látni, hogy nem a korrupció államilag szervezett intézményesítéséről, a közvagyon szétlopásáról szóló tájékoztatások okozzák a válság egyre súlyosbodó tüneteit, hanem maga a korrupció és a szervezett tolvajlás! Csak éppen nem elegendő már beszélni róla. tenni is kellene valamit. Ha lenne hozzá ellenzéki párt, vagy társadalmi ellenállás. Ez a két tényező az MSZP-ben már nem talált egymásra.

A politikai magányt magasra fejlesztették!  

 A valamikori értelmiségi köre eltűnt, vagy moralista lett, a liberálisok sosem voltak a barátaink, csak a politikai társ tetteseink! Többségük képtelen, sok féle okból, a fennálló és a változó világot megérteni: ebből következően cselekedni, vagy segítően véleményt nyilvánítani.

Maradt a magány elfogadása, és feldolgozása, felkészülés a kitörésre ebből a válságos helyzetből. Szörnyű időszak következik, a párt egyes politikusainak számára, mert senki sem fog tudni csak úgy elmenekülni, mint az áprilisi választásokkor!

A képviselők jelentős hányadának, csak két célja volt, az egyéni körzetének feladása, a bejutó listás helyek egyikének elfoglalása, tehát bejutás a parlamentbe, biztonsági, anyagi és keveseknek politikai okokból.

Ez annyira szégyenletes, hogy akár politikai origó is lehetne, amitől csak fölfelé van hely! Érthetetlen miként gondolták, hogy a bemutatott gyávaságuk nem húzódik át a szavazóikra.

A baloldaltól sosem volt idegen az opportunizmus! Erről Marx így gondolkodott: a szocialista jelölt minél több szavazatra tegyen szert, hogy minél több szocialista jelöltet lehessen a képviselőházba juttatni, amihez a pártnak mindenféle elvi alkuba kell bocsátkoznia. Ahhoz pedig, hogy a parlamenten belül egyre nagyobb befolyáshoz lehessen jutni, kénytelen, a helyzetekkel megalkudva, opportunista jellegű politikát folytatni!

Így a  szocializmus a kapaszkodók új osztályát nevelte föl, mely szocialista jelszavak segítségével politikai szerepléshez jut a parlamentben, mint a francia példa mutatja, miniszteri székekbe is emelkedik a szocializmust látszólagos győzelemhez juttatva, voltaképen minden tartalmától megfosztja, a szó szoros értelmében lejáratja.

Sok tekintetben igaza lett!

„A baloldal kapitulációja a reakciós politikai fősodor előtt minden ötven évben egyszer megtörténik, és mindig katasztrófával jár. Meglehet azonban, hogy az árat ezúttal nem fogjuk tudni megfizetni.” (Kapelner Zsolt merce.hu).

A politika egyik oldalát adó hatalomtechnikai eszközök olyan mértékben megváltoztak, hogy erre fokozott kitelepüléssel, utcai jelenléttel meg szórólapokkal sem lehet válaszolni! Aki ezt erőlteti, az a Tesla autójával lóháton akar versenyezni. Az MSZP vezetése és kongresszusa ma jobban hasonlít egy elszabadult ménesre, mint egy Tesla gyárra.

 A szocialisták a liberálisokkal karöltve üzenték az országnak, hogy a piac mindent megold, csak „államtalanítani” kell.

Ez a politika a válsággal együtt meghozta a sikert! Szörnyű, hogy a szocialisták a mai napig nem jöttek rá arra, hogy két területen teljesen elásták őket! Mert az arc és a hatalmon lévő párt más, „inkongruens” volt! Gyurcsány a civilek körében, Bajnai pedig a nyugdíjasoknál.

1989 után Tony Blair és Gerhard Schröder „harmadik utas” szociáldemokráciája egyezett ki a neoliberális fősodorral. Cserébe megkapta a választói többséget, megszerezte az államhatalmat!

Ebbe a bukott világba integrálta Gyurcsány a saját világszemléletét: tehát az „Ehhez viszont ki kell egyeznie a fennálló globális világrend alapvető követelményeivel” elvű magyar belpolitikát! Ebből lett a 2/3-os vereség és nem Balatonöszödből!

Ahhoz, hogy új politikát lehessen hirdetni meg kell szabadulni a múlt hiteltelenségeitől és érthető világos jövőt kell felvázolni.

Mitől fél ma a magyar ember: migránsoktól, elszegényedéstől, a fiatalok elvándorlásától, valamint a ma még többségi társadalom a romáktól, nem utolsó sorban a medvéktől!

Nem a Fidesznek és Orbánnak kell nekimenni, hanem a tanulásnak!

Biztos tudást kell szerezni legalább egy központi magnak ahhoz, hogy neki lehessen indulni a kormányzóképesség hite újraépítésének!

Mert:” az állam a jelen korban – különösen itt a fél periférián – a tőkének végletekig kiszolgáltatott intézmény, amely a nemzetközi gazdasági és politikai vérkeringésbe való becsatornázottság nélkül életképtelen, és épp ezért kiszolgáltatott.

Az államhatalom fetisizálása nem csupán impotenciát és az erőforrások téves felhasználását eredményezi a baloldalon. Az állam működése és működtetése előfeltételezi azoknak az igazságtalan, egyenlőtlen és kiszolgáltatottságot termelő nemzetközi struktúráknak a fenntartását, amelyeken az államhatalom és az állam intézményei nyugszanak. Ha tehát a baloldal az államon keresztül kívánja véghezvinni céljait, ezt csupán eme elnyomó struktúráknak tett engedmények árán teheti meg. Így amit nyer a réven, elveszíti a vámon: csak annak az árán tudja lokálisan oldani az egyenlőtlenség és kiszolgáltatottság terheit, hogy hozzájárul annak újratermeléséhez másutt, az állam alatti mélyrétegekben, vagy a globális kapitalizmus távoli pontjain. Az államhatalom középpontba állításának – az államfeletti és államalatti ellenállás kárára – tehát a jelen körülmények között közvetlen következménye a lemondás a nemzetközi szolidaritás gondolatáról – jobb esetben annak háttérbe szorítása –, egyúttal pedig az egyetemes emancipáció – tehát a baloldal voltaképpeni lényegének – eszméjéről.” Kapelner Zsolt merce.hu

A fentiekből világosan látszik, hogy az Orbán politikai rendszerének másolása, teljes jó szándék esetén, nem hozhat más eredményt sem méretében sem struktúrájában, mint a mai rendszer, csak más elosztást lesz képes előállítani.

Ebből adódik a tanulást követő második fontos lépés, a másolás illúziójával való felhagyás, nem szűk összetartó bandákat kell létrehozni egy erős (gazdag, de buta) főnök alatt, hanem új ideákból építkező, kohézióval rendelkező hitet, amely „piacképes” a társadalom széles rétegeiben.  

A baloldal ma már nem tud kiegyezni a hatalom érdekében, és a neoliberalizmusba betagozódni, mert jelenleg a hatalomhoz vezető út, a 2000-es évek eleje óta épülő és a 2008 óta megállíthatatlanul erősödő posztfasiszta konszenzussal való kiegyezés.

Ez a baloldal számára elfogadhatatlan és értelmezhetetlen! Nem reális és nem elfogadható alternatíva!

Az ideológia és az idea éppen ezért megkerülhetetlen, a hatalom irányába tett első lépések nem szólhatnak többről, mint a jelenlegi hatalom továbbépülésének lassításáról, megállításáról, amelynek alapja a hitelesség és pontosan körvonalazható, sokak számára érthetően megfogalmazott elemzés,  és prognosztizálható alternatíva!