Egy új kutatás feltárta, hogyan súlyosbítja a klímaváltozás a szupercellás zivatarokat Európában.

A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány arra figyelmeztet, hogy az Alpok régiójában, valamint Közép- és Kelet-Európa egyes részein a viharaktivitás jelentős növekedésére lehet számítani.

Ha a globális hőmérséklet 3°C-kal emelkedik az iparosodás előtti szinthez képest, az Alpok északi oldalán a viharok gyakorisága akár 50 százalékkal is megnőhet.

Ezek az erős viharok már most is Európa legkárosabb időjárási eseményei közé tartoznak , ami az elmúlt években a biztosítási kárigények számának növekedéséhez vezetett. A kutatók szerint elengedhetetlen a felkészültséghez megérteni, hogy milyen körülmények között alakulnak ki, és hogyan változtatja meg őket a melegedő világunk.

Egy tipikus zivatarral ellentétben a szupercellában egy mély, forgó légoszlop található, amelyet mezociklonnak neveznek. Ez a forgó felfelé irányuló légáramlás adja egyedi erejüket és tartósságukat. Míg a legtöbb zivatar elég gyorsan elmúlik, a szupercellák órákig is eltarthatnak, és hatalmas területekre terjedhetnek ki.

Olyan körülmények között alakulnak ki, ahol a talaj közelében meleg, nedves levegő, feljebb hűvösebb levegő van, és a szél a magassággal változtatja az irányát. Ezek az elemek instabillá teszik a légkört, és forogni kezd, megteremtve a feltételeket egy szupercella kialakulásához.

A nyáron jellemzően előforduló szupercellás zivatarok erős szeleket, nagyon nagy jégesőt és heves esőzést hoznak. Annak ellenére, hogy Európában viszonylag ritkák, ezek a viharok a zivatarokhoz kapcsolódó veszélyek és anyagi veszteségek jelentős részét teszik ki.

A szupercellás zivatarok okozta károk növekvő kockázata

A súlyos konvektív viharok, beleértve a szupercellás zivatarokat, a hosszú élettartamú szélviharokat és a nagy jégesőket, az elmúlt években a biztosítási veszteségek számának növekedését eredményezték. 2023-ban a súlyos konvektív viharok voltak a világ legköltségesebb természeti katasztrófája, közel 55 milliárd eurós teljes biztosított veszteséggel.

Bár Európában viszonylag ritkák, és a kontinens zivatarainak csak kis részét teszik ki , mégis súlyos helyi károkat okozhatnak.

Júniusban egy szupercella csapódott le a franciaországi Loire megyei L'Hôpital-le-Grand kórházba, akár 6 cm átmérőjű jégdarabokat okozva, amelyek ingatlanokat és járműveket is megrongáltak.

Múlt héten augusztusban egy újabb erős szupercellás zivatar csapott le Olaszországra, széles körű károkat okozva Rimini és Ravenna városaiban. Intenzív jégesőt, esőt és közel 100 km/h sebességű szelet hozott, amely fákat csavart ki, járműveket rongált meg és növényeket pusztított el. A vonatközlekedést megakadta egy fa, amely a Rimini–Ravenna vonalon kidőlt.

Hogyan követik nyomon a tudósok az európai szupercellás zivatarokat?

A szupercellák követése Európa-szerte történelmileg kihívást jelentett a nemzeti időjárási radarrendszerek következetlenségei miatt.

A levelező szerző, Monika Feldmann, a Berni Egyetem Természeti Kockázatokkal Foglalkozó Mobiliar Laboratóriumának és az Oeschger Klímaváltozás-kutató Központjának munkatársa szerint ez megnehezíti a határokon átnyúló viharészlelést.

Ennek leküzdésére a Berni Egyetem Természeti Kockázatokkal Foglalkozó Mobiliar Laboratóriumának és az Oeschger Klímaváltozás-kutató Központ kutatói az ETH Zürich-kel együttműködve nagy felbontású szimulációs modellt fejlesztettek ki.

Ez a modell digitális térképezési technikákat alkalmaz a viharcellák nagyon finom léptékű szimulálására, sokkal részletesebb képet adva a viharfejlődésről, mint korábban lehetséges volt.

Az Alpok a zivatarok „gócpontjai”

Az új modellezés az Alpokat a szupercellás zivatarok gócpontjaként azonosította. A régióban évszakonként körülbelül 38 ilyen nagy teljesítményű vihar tapasztalható a hegység északi oldalán, és 61 a déli lejtőin.

A tanulmány 3°C-os felmelegedés esetén a szupercellák előfordulásának akár 50 százalékos növekedését is előrejelzi ebben a hegyvidéki régióban, ami felerősíti a kockázatokat olyan országok számára, mint Svájc, Ausztria, Észak-Olaszország és Dél-Németország. Ezzel szemben az Ibériai-félszigeten és Franciaország délnyugati részén csökkenés tapasztalható.

Összességében a kutatók becslése szerint az európai szupercellás zivatarok száma 11 százalékkal nőhet.

„Ezek a regionális különbségek jól illusztrálják az éghajlatváltozás sokrétű hatásait Európában” – teszi hozzá Feldmann.

A tanulmány kiemeli, hogy az európai országoknak sürgősen fel kell készülniük egy olyan jövőre, amelyet egyre gyakoribb és intenzívebb súlyos időjárási események jellemeznek. Az infrastruktúrának, a mezőgazdaságnak, a sürgősségi szolgálatoknak és a biztosítási rendszereknek egyaránt alkalmazkodniuk kell.

Feldmann szerint a szupercellás viharokat létrehozó feltételek megértése a jobb felkészültség kulcsa. (Euronews)