2014. március 8-án a Malaysia Airlines 370-es járata helyi idő szerint hajnali 0:41-kor indult Kuala Lumpurból Pekingbe, fedélzetén 227 utassal és 12 fős személyzettel. Ezután, hajnali 1:19-kor azonban a repülőgép utolsó hangüzenete is megérkezett a légiforgalmi irányítókhoz. Mindössze két perccel később az utasszállító repülőgép transzpondere hirtelen kikapcsolt.

Nem sokkal később a repülőgép eltűnt a radarról.

Hamarosan nemzetközi légi és tengeri kutatás indult az eltűnt MH370-es járat felkutatására, amely 26 különböző országból származó 60 hajót és 50 repülőgépet foglalt magában. Ez volt a repülés történetének legköltségesebb keresési művelete, és 2014 márciusától 2017 januárjáig tartott, de a keresés végére még mindig semmi nyoma nem volt a feltételezett Malaysia 370-es járat roncsainak.

Úgy vélik, hogy a fedélzeten tartózkodók mindannyian meghaltak egy szörnyű repülőgép-szerencsétlenségben az Indiai-óceánba. De az MH370-es járat pontos sorsa – és az, hogy mi vezetett tragikus eltűnéséhez – a mai napig ismeretlen.

A Malaysia Airlines 370-es járatának utolsó repülése

Amikor az MH370-es járat 2014. március 8-án felszállt a Kuala Lumpur-i nemzetközi repülőtérről, 239 ember utazott rajta, köztük utasok és a személyzet. A Live Science szerint a fedélzeten tartózkodók többsége (153) kínai állampolgár volt . A személyzet tagjai mind malájok voltak. A többi utas Amerikából (3), Ausztráliából (6), Kanadából (2), Franciaországból (4), Hongkongból (1), Indiából (5), Indonéziából (7), Iránból (2), Hollandiából (1), Oroszországból (1), Tajvanról (1) és Ukrajnából (2) származott.

A repülőgépet, egy Boeing 777-est az 53 éves Zaharie Ahmad Shah kapitány, egy tapasztalt pilóta, több mint 18 000 repült órával, és 27 éves másodpilótája, Fariq Abdul Hamid vezette, aki 2763 repült órával rendelkezett. Hamid állítólag eljegyezte magát és az esküvőjét tervezte. A The Atlantic megjegyezte, hogy ez volt az utolsó kiképzőrepülése is, mielőtt megkapta a teljes minősítést.

A repülés a 00:41-es felszállás során és azt követően egy ideig a megszokott módon zajlott, de körülbelül 1:19-kor Shah leadta az utolsó rádióüzenetet a légiforgalmi irányítóknak: „Jó éjszakát, malajziai három hét nulla.” Ez egy rutinszerű jelzés volt, amikor a repülőgép belépett a vietnami légtérbe, de a várható események fényében nyugtalanító hangvételt öltött.

Az MH370-es járat tervezett repülési útvonala 2014. március 8-án. - Forrás: Wikimedia Commons

Két perccel később a repülőgép transzponderét kikapcsolták, ami megnehezítette a polgári légiforgalmi irányítók számára a követést. Ami ezután történt, minden hagyományos felfogást felülmúlt a repülőgép-vészhelyzetekről.

Ahelyett, hogy a tervezett északkeleti pályán Peking felé haladt volna tovább, az MH370-es járat éles balra kanyart vett, és délnyugat felé kezdett repülni a Maláj-félszigeten. A malajziai katonai radar nyomon követte, ahogy visszarepült az ország felett és az Andamán-tenger felé vette az irányt, de a polgári légiforgalmi irányítók nyilvánvalóan nem voltak tudatában ennek az eltérésnek, amikor az bekövetkezett.

Az MH370-es járat hajnali 2:22-kor repült ki a katonai radar hatótávolságából, mintegy 200 tengeri mérföldre északnyugatra Penang szigetétől. A gép utolsó jelét egy, az Indiai-óceán felett geostacionárius pályán keringő Inmarsat műhold vette fel, amely utoljára reggel 8:11-kor észlelte a repülőgépet.

Ezt követően a repülőgép holléte nem volt egyértelmű.

Ami biztos, hogy a Malaysia Airlines 370-es járata soha nem szállt le Pekingben. Ami az utasok és a személyzet sorsát illeti, szinte biztosan mindannyian az Indiai-óceánban történt balesetben vesztették életüket – de az, hogy hogyan és miért, továbbra is rejtély. Évekkel később az eset a legvéresebb repülőgép-eltűnés, amely évekig tartó, vegyes eredményekkel záruló keresést indított el.

Megkezdődött az MH370-es járat keresése

A repülőgép eltűnését övező kezdeti zűrzavart tovább súlyosbították az ellentmondásos információk és a késedelmes válaszok. Több órába telt, mire a hatóságok hivatalosan eltűntnek nyilvánították a repülőgépet, és még tovább, mire kiderült a rejtély valódi mértéke.

A modern korban gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy egy Boeing 777 – amelynek könnyen követhetőnek kell lennie a levegőben – egyszerűen eltűnjön.

A korai keresési erőfeszítések a repülőgép tervezett repülési útvonalára összpontosultak a Dél-kínai-tenger felett, ahol a vietnami légiforgalmi irányítók várhatóan kapcsolatba léptek a járattal. De ahogy telt az idő, és a gépnek semmi nyoma sem volt, a keresési terület drámaian kibővült. Aztán az MH370-es járat nyugati irányú elfordulásának felfedezése a keresési erőfeszítések átirányítását eredményezte.

Az MH370-es járat ismert repülési útvonala eltűnésekor. - Forrás: Wikimedia Commons

Hamarosan megkezdődött a nemzetközi koordináció az eltűnt repülőgép felkutatására. Több ország, köztük Kína, Ausztrália, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság is hozzájárult hajókkal, repülőgépekkel és műholdakkal a kereséshez, de még így sem tudták megtalálni a repülőgépet.

Áttörést jelentett, hogy a szakértők felfedezték, hogy az Indiai-óceán felett keringő Inmarsat műhold jeleket vett a Malaysia Airlines 370-es járatáról, miután az eltűnt a katonai radarokról.

Ahogy az MH370-es járat egyre távolabb repült a pályájától, továbbra is digitális „kézfogás” jeleket váltott az Inmarsat műholddal. Bár a jelek nem tartalmaztak konkrét helyadatokat, némi információt szolgáltattak a repülőgép műholdtól való távolságáról különböző időpontokban. Ez nem volt teljes válasz a gép sorsára vonatkozóan, de egy kezdetnek jó volt.

Műholdelemzés és a déli folyosó

Az ausztrál haditengerészet  Ocean Shield nevű hajója az amerikai haditengerészet Bluefin-21 Artemis autonóm víz alatti járművét használja a Malaysia 370-es járat feltételezett roncsainak keresésére 2014 áprilisában. - Forrás: Wikimedia Commons

Az Inmarsat mérnökei nemzetközi nyomozókkal együttműködve kifejlesztettek egy technikát a helymeghatározási információk kinyerésére a műholdak jeléből. A műholdjelek Doppler-eltolódásának – a repülőgép műholdhoz viszonyított mozgása által okozott frekvenciaváltozásnak – elemzésével meg tudták állapítani, hogy az MH370-es járat két lehetséges folyosón repült: egy északi útvonalon Közép-Ázsia felé, illetve egy déli útvonalon az Indiai-óceánon át.

Az előbbit gyorsan kizárták. Az útvonal mentén lévő országok nem jelentettek radarkapcsolatot azonosítatlan repülőgéppel, ami azt jelentette, hogy az MH370-es járat nem repülhetett el észrevétlenül felettük. Így maradt a déli folyosó, amely sajnos az Indiai-óceán egyik legtávolabbi területére mutatott, Perth-től, Ausztráliától messze nyugatra. A Malaysia 370-es járat utolsó teljes jelét az Inmarsat műhold reggel 8:11-kor vette, és egy hiányos jelet, amely egy „részleges” kézfogást jelképezett, reggel 8:19-kor vehettek.

Ez több mint hét órával azután történt, hogy a repülőgép felszállt, ami azt jelenti, hogy a gép bizarr módon több ezer mérföldet tért el az útjától.

A műholdelemzésnek köszönhetően a nyomozók megállapították, hogy a Malaysia 370-es járata valahol az Indiai-óceán déli részén zuhant le. Sajnos ez a Föld egyik legelszigeteltebb és legnehezebb keresési környezete, rossz időjárási körülményekkel és több mint 4000 méteres mélységgel. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a közelben gyakorlatilag nincsenek nagyobb kikötők vagy repülőterek, amelyek megkönnyíthetnék a keresési erőfeszítéseket.

Mégis, ha volt esély az MH370-es járat megtalálására, akkor megérte megragadni a lehetőséget.

A Malajziai 370-es járat víz alatti keresése

Az MH370-es járat utáni kutatás több szakaszból állt, mindegyiknek megvoltak a maga egyedi kihívásai és a valódi eredmények frusztráló hiánya.

Egy korai felszíni kutatás, amelyen több nemzet hajói és repülőgépei vettek részt, közel hárommillió négyzetmérföldnyi óceánfelszínt fésült át törmelék vagy túlélők után kutatva. De annak ellenére, hogy a terület nagyjából az Egyesült Államok kontinentális részének megfelelő méretű volt, az eltűnt repülőgépnek ebben a szakaszban semmi nyomát nem találták.

Az amerikai haditengerészet legénységének tagjai a Boeing P-8A Poseidon repülőgép fedélzetén a Malaysia Airlines 370-es járatát keresik. - Forrás: Wikimedia Commons

A figyelem ezután a víz alatti kutatási műveletekre terelődött. A műholdas adatok további elemzésével és az óceáni sodródás modellezésével finomított kutatási zóna az Indiai-óceán déli részének nagyjából 75 000 négyzetmérföldes területére összpontosított.

Az oldalra pásztázó szonárral felszerelt autonóm víz alatti járművek módszeresen feltérképezték az óceán fenekét – feltárva egy korábban ismeretlen víz alatti tájat is, amely gerinceket, völgyeket és vulkánokat takart ki –, ami a valaha végrehajtott egyik legnagyobb technikai kihívást jelentő tengeri műveletnek számít. Akár 6000 méteres mélységben is dolgozva a kutatóhajók szélsőséges időjárási körülményekkel, többek között erős széllel és viharos tengerrel küzdöttek.

A kutatók a nyomozás ezen szakaszában felfedeztek néhány korábban ismeretlen hajóroncsot, de az MH370-es járatnak nem akadtak nyomára.

Közel három év után, 2017 januárjában felfüggesztették a hivatalos keresést. Az erőfeszítés 200 millió ausztrál dollárba került, és a világ legfejlettebb technológiáját vonta maga után, a Malaysia 370-es járata mégis eltűnt, leszámítva néhány partra sodródott törmeléket.

Törmelékfelfedezések és sodródási elemzés

Az első megerősített roncsdarab 2015 júliusában bukkant fel Réunion szigetén, egy francia területen az Indiai-óceánban, körülbelül 2500 mérföldre a fő keresési területtől. A roncs egy flaperon volt, egy Boeing 777-es szárnyalkatrésze, amelyet sorozatszámok alapján az MH370-es járathoz kötöttek. Ez megerősítette azt az elméletet, hogy a gép valóban lezuhant valahol az Indiai-óceánban, de új kérdéseket is felvetett a repülőgép-szerencsétlenség pontos helyszínével kapcsolatban.

Tisztségviselők egy darab roncsdarabbal a Malajziai 370-es járatról. Ez a fotó később szerepelt a 2023-as Netflix dokumentumfilm-sorozatban,  az MH370: Az eltűnt repülőgépben . - Forrás: Netflix

Más törmelékdarabok végül olyan helyeken sodródtak partra, mint Tanzánia, Dél-Afrika és Madagaszkár. Három darabról megerősítették, hogy a Malajziai 370-es járatról származik, és 17 darabot „valószínűleg” a repülőgépből származónak azonosítottak. Sajnos mindez csak azt látszott megerősíteni, hogy a repülőgép lezuhant és darabokra tört, anélkül, hogy újabb információk lennének arról, hogyan vagy miért.

A repülőgép pontos lezuhanásának helye továbbra sem ismert. Az oceanográfusoknak azonban sikerült az áramlási mintázatok és a széladatok felhasználásával elméletet alkotniuk a törmelékdarabok valószínűsíthető származási helyéről. Ahogy a Nyugat-Ausztráliai Egyetem munkatársa, Charitha Pattiaratchi írta a The Conversation című lapban :

Az UWA sodródáselemzése pontosan megjósolta, hogy az MH370-es járat úszó törmelékei hol fognak partra vetődni az Indiai-óceán nyugati részén. Ez arra is ösztönözte az amerikai kalandort, Blaine Gibsont és másokat, hogy közvetlenül több tucat törmelékdarabot gyűjtsenek össze, amelyek közül háromról megerősítették, hogy az MH370-es járatról származik, míg több másik valószínűsíthető.

Más kutatók független sodródási tanulmányai egybehangzó eredményekre jutottak, ami arra utal, hogy a fő roncsok északabbra helyezkedhetnek el, mint az eredeti keresési terület. Emiatt az MH370-es járat utáni megújult keresés több mint egy évtized után potenciálisan megtalálhatja az eltűnt repülőgépet.

De még ha a Malaysia Airlines 370-es járatának teljes roncsát egy napon megtalálják is, még mindig sok más megválaszolatlan kérdés maradt.

Elmúló kérdések és elméletek a Malaysia Airlines 370-es járatának katasztrófájáról

Az eltűnés példátlan jellege miatt számos elmélet látott napvilágot a történtekről. Egyesek úgy vélték, hogy a gép kifogyott az üzemanyagból, és a pilóták sikertelenül próbáltak kényszerleszállást végrehajtani, míg mások úgy vélték, hogy a pilóták elvesztették az irányítást a repülőgép felett. Még baljósabb módon, egyesek azt feltételezték, hogy az egyik pilóta eltévedt, vagy a gépet eltérítették.

A malajziai hatóságok nemzetközi segítséggel kivizsgálták a repülőgép hirtelen, radikális útvonalváltoztatását, az MH370-es járat és a légiforgalmi irányítók közötti kommunikáció megszakadását, valamint a meghosszabbított repülési időt, és megállapították, hogy a kombináció szándékos emberi beavatkozásra utalhat.

Kok Soo Chon, a biztonsági vizsgálatot végző csoport vezetője azt mondta, hogy az ismert bizonyítékok „ellenállhatatlanul jogellenes beavatkozásra” utalnak.

Egyesek Zaharie Ahmad Shah kapitányt vádolják a Malaysia Airlines 370-es járatának katasztrófájának megszervezésével. - Forrás: Netflix

De miért küldené valaki szándékosan a végzetébe ezt a repülőgépet?

Egy korai elmélet szerint a gépen utazó két iráni utas, Pouria Nour Mohammad és Seyed Mohammed Rezar Delawar hamisított útlevéllel utazott. A férfiak kivizsgálása azonban nem mutatott ki kapcsolatot egyetlen ismert terrorszervezettel sem. Ehelyett a bizonyítékok arra utalnak, hogy mindkét férfi egyszerűen csak menedékjogot szeretett volna kérni Európában.

Zaharie Ahmad Shah kapitány ügye a nyomozás különös figyelmének középpontjába került, miután a hatóságok felfedezték, hogy valaki szimulált repüléseket hajtott végre az otthoni repülésszimulátorával – köztük egy olyan útvonalat, amely az Indiai-óceánban végződött, áll az Intelligencer 2016-os jelentésében.

Nemrégiben, 2024 márciusában Simon Hardy, a Boeing szakértője a The Sunnak azt nyilatkozta , hogy véleménye szerint Zaharie Ahmad Shah „öngyilkos” volt, és szándékosan ölt meg mindenkit, aki az MH370-es járaton tartózkodott. Hardy elméletének egyik része az Indiai-óceánon található Geelvinck-törési zónán alapul, egy olyan árokon, amelyet gyakran sújtanak földrengések, és amelyek elméletileg egy sziklahegy alá temethetik az elveszett repülőgépet, biztosítva, hogy soha ne találják meg.

Fariq Abdul Hamid, a fiatal másodpilóta a pilótafülkében Zaharie Ahmad Shah mellett a végzetes repülés során. - Forrás: Netflix

„Képzeljük el a Csodát a Hudsonon, de már mindenki halott… senki sem száll ki, és a hajó a Déli-Indiai-óceán fenekére süllyed. Senki sem nyit ajtót” – feltételezte Hardy. „Hová kerül a sok roncs? Nos, nincs is, ezért fosztottak meg minket a roncsoktól.”

A malajziai rendőrség azonban nem talált konkrét bizonyítékot arra, hogy Shah bármilyen személyes vagy anyagi nehézséggel küzdött volna a repülőgép eltűnése előtt. Őt és fiatal másodpilótáját, Fariq Abdul Hamidot alaposan kivizsgálták, beleértve az egészségi állapotukat, a rögzített beszélgetéseken hallható hangszínüket, sőt még a járásukat is, ahogy a kudarcot vallott repülés napján munkába mentek, és a hatóságok semmilyen rendellenességet nem találtak náluk.

Shah családtagjai ragaszkodtak ahhoz, hogy „bűnbak” volt, kollégái pedig elkötelezett profi és szenvedélyes pilótaként írták le, akinek nem volt nyilvánvaló indítéka tömeggyilkosságra és öngyilkosságra.

A malajziai kormány 2025 márciusában zöld utat adott az eltűnt repülőgép felkutatására irányuló újabb kutatásnak, ami segíthet végre megválaszolni a régóta fennálló kérdéseket, és végre lezárni a szeretteiket elvesztő családok életét.

Amíg azonban a repülőgép roncsainak fő részét nem találják meg és nem emelik ki, az MH370-es járat utolsó óráinak valódi története továbbra is a repülés egyik legkísértetiesebb megoldatlan rejtélye marad. (ati)

Címlapkép: A Malaysia Airlines 370-es járata, a Boeing 777-es, amely 2014-ben tűnt el. - Forrás: Wikimedia Commons