A kényszert csak tetézte a megaláztatás és az elhanyagolás, amit a pszichiátrián meg kellett élnie. A férfi jogvédők segítségével kezdeményezte az ügy hivatalos kivizsgálását, amely folyamatban van

Az évek óta gondozóotthonban élő, sclerosis multiplexben szenvedő férfi, aki betegsége miatt ülőkocsihoz kötve éli életét és remegése miatt önállóan enni sem tud, véletlenül hajtott rá egy lakótársa lábára a széke kerekével, amiből konfliktus alakult ki. Nem kellett sok hozzá, hogy az otthon pszichiátere a férfit a pszichiátriára utalja, „heveny paranoid pszichózis, nyugtalanság miatt”. Így aztán a férfit – akarata ellenére – a megyei kórház pszichiátriájára szállították.

Érdekes módon a kórházban történt vizsgálat a férfinál nemhogy veszélyeztető magatartást nem mutatott ki – ami gyakorlatilag az egyetlen valós indoka lehet a pszichiátriára kényszerítésnek –, de még mentális problémát sem, ennek ellenére az otthon pszichiáterének beutalója miatt a férfit nem engedték vissza az otthonba. Több mint két hétig tartották a pszichiátrián, miközben antipszichotikumokkal „kezelték”, amelyektől rendszeresen elkábulva érezte magát, ráadásul több alkalommal le is kötözték, ami természetesen megint csak veszélyeztető állapot esetén történhetne meg. A kórháznak értesítenie kellett volna a bíróságot, hogy megállapítsák jogszerűen tartják-e bent a pszichiátrián.

És ha mindez nem lenne elég: a közepesen táplált férfi a pszichiátriai kezelés során alaposan lefogyott, mivel remegése miatt önállóan étkezni nem tudott, az ápolók pedig nem sokat segítettek ezen a téren – szobatársai, illetve édesapja etették meg időnként. Az állandó fekvéstől teste több helyen kisebesedett, felfekvései alakultak ki, katétert helyeztek fel neki.

Több mint két hét pszichiátriai „kezelés” után visszaszállították ugyan a gondozóotthonba, de fizikai állapota oly mértékben leromlott, hogy utána legyengült állapota miatt, további felfekvésekkel, fájdalmak közepette többször kórházba került, és végül feladta a szervezete és meghalt.  A halál oka egyenlőre ismeretlen.

Özvegy édesapja egyetlen gyermeke volt. (CCHR Magyarország)