Nukleáris fenyegetőzés Koreában – miben különbözik az 1962-es kubai rakétaválságtól?
A befektetők most ébrednek rá arra, hogy az 1962-es kubai válság óta a világ most áll legközelebb egy nukleáris konfliktushoz. - írja a privatbankar.hu.
Katonai szakértők által KN-08-as interkontinentális ballisztikus rakétaként azonosított rakéták a kommunista Észak-Koreát megalapító Kim Ir Szen születése 105. évfordulójának alkalmából rendezett katonai díszszemlén a phenjani Kim Ir Szen téren 2017. április 15-én. (MTI/AP/Wong Maye-E) Forrás: privatbankar.hu
De míg akkor Kennedy elnök a válság csillapítására törekedett, addig ez alkalommal Trump elnök folyamatosan önti az olajat a tűzre.
Pekinghez hasonlóan Moszkva is stratégiailag érdekelt egy puffer-állam fönntartásában az amerikai szövetséges Dél-Korea északi szomszédságában.
Az elmúlt 48 órában beleadtak az ázsiai piacokba, miután egy japán hírszerzési jelentés szerint Észak-Korea rendelkezik kisméretű, rakétára szerelhető nukleáris robbanófejjel.
Trump is üzent Phenjannak: ha az nem hagyja abba a provokációit,
olyan tűzzel és dühvel válaszol az USA, amelyet még nem látott a világ.
Észak-Korea az amerikai kijelentésre válaszul egy Guam elleni megelőző nukleáris csapást helyezett kilátásba.
A piac eddig jellemzően lerázta magáról a koreai konfliktus kérdését, most úgy tűnik, a feszültség elérte a befektetők ingerküszöbét.
Jó reggelt, Phenjan!
Most jöttek rá arra, hogy az 1962-es kubai válság óta a világ most áll legközelebb egy nukleáris konfliktushoz.
Akár egy incidens, vagy baleset elég ahhoz, hogy az egy olyan konfliktushoz vezessen, amelybe gyorsan belesodródhat Peking és Moszkva is.
Ráadásul 1962-vel ellentétben, amikor John F. Kennedy elnök a válság csillapítására törekedett - és felülírta Curtis LeMay tábornok, a légierő főnökének követelését a kubai szovjet rakétaállások bombázásáról -, addig ez alkalommal Trump elnök folyamatosan önti az olajat a tűzre.
A Biztonsági Tanács múlt szombaton egyöntetűen szavazott meg Észak-Korea elleni gazdasági szankciókat (2371-es határozat), melyek a hivatalos északi export mintegy harmadát, 1 milliárd dollárt érintik.
Ritka eset, hogy Kína és Oroszország is a Nyugat mellé áll egy kérdésben, de most ez történt - ez azonban nem jelenti azt, hogy az USA, Kína és Oroszország azonos politikai akcentussal közelítenék meg a kérdést.
Az új intézkedéscsomag tiltja a szén, a vasérc, a vas, az ólomérc, az ólom, a hal és a tenger gyümölcseinek kivitelét.
Washington eredetileg azt követelte, hogy Kína állítsa le az energiahordozó-szállításokat Észak-Koreába.
Ha ez megtörtént volna, Észak-Korea hónapokon belül összeomlik, de Oroszország és Kína ezt megakadályozta.
Az ország északkeleti részén, az orosz határon egyébként egy különleges gazdasági övezet működik, és a nemzetközi közösségnek nehéz lesz ellenőriznie, hogy ezen a területen milyen áruk jutnak ki.
Nagyhatalmi feszültségek
Bár Phenjan kimondottan Washingtont célozza a retorikájával, a nukleáris hatalom nem elsősorban az Egyesült Államok, hanem inkább a szomszédos országok számára jelent biztonsági fenyegetést.
Phenjan május 14-i rakétatesztje például egybeesett Peking ’Egy Övezet, Egy Út’ csúcstalálkozójával, amikor 29 ország első számú politikai vezetője gyűlt össze a kínai fővárosban.
A rakéta röppályája 787 kilométeres volt, amely csaknem megegyezik a Peking és Phenjan közötti 808 kilométeres távolsággal.
Dél-Korea is joggal érzi úgy, hogy növelnie kell elrettentő kapacitásait, mert ez erőegyensúly elcsúszott Phenjan javára. Moszkva egy hónapja az akkori rakétakísérletkor még megakadályozta Phenjan elítélését a Biztonsági Tanácsban, de a július végi második kísérlet a Kremlt álláspontja megváltoztatására kényszerítette.
Az oroszok ellenfeszülnek azon amerikai politikai PR-nak, amely szerint Moszkva és Peking együttműködésének hiánya miatt az USA egyedül kényszerül rá a phenjani kérdés katonai megoldására.
Pekinghez hasonlóan Moszkva is stratégiailag érdekelt egy puffer-állam fönntartásában az amerikai szövetséges Dél-Korea északi szomszédságában. Ráadásul Moszkva aktívan akarja fejleszteni gazdasági kapcsolatait Phenjannal, ezért a közelmúltban modernizálta vasútvonalát Észak-Korea irányába.
Mi több, jelenleg mintegy 50 ezer észak-koreai dolgozik vendégmunkásként – valójában modern kori rabszolgaként - Oroszországban, akiknek a fizetéseik nagy részét az észak-koreai rezsimnek havonta át kell utalniuk.
