Vajon mit árul el Orbán Viktorról az a körülmény, hogy a legnívósabb brit pénzügyi lap szerkesztőségi cikkében kritizálja őt és kormányát?

Azt világosan tudni lehetett a kezdetektől, hogy a miniszterelnök Európai Uniót érintő politikája előbb, mintsem utóbb keményen visszaüt. A lap ezúttal a populista-nacionalista kormány Soros elleni rágalomkampányát vette górcső alá. A Financial Times arra is felhívta a figyelmet, hogy a propagandát alig titkoltan antiszemita hangnemben terjesztik.

Külön figyelmet szentelt a kormány civil szervezetekkel szemben tanúsított agresszív magatartásának is.

A lap Orbán magatartását az európai értékek, a tolerancia, a nyitottság és az emberi jogok elleni támadásnak nevezi, és úgy véli, a Néppártnak ki kellene zárnia soraiból a Fideszt. Állításukat arra alapozzák, hogy már eddig is túl soká tűrte az Unió a magyar kormány „Brüsszelt gáncsoló”, áldatlan tevékenységét.

Ugyanakkor a Financial Times fontosnak tartja kiemelni, hogy kormánya káros tevékenységéért nem szabad az egész országnak lakolnia.

Itt kell megjegyeznünk azt, hogy bár a Brexit jelenleg is előkészületben van, megnyugtató a tudat, hogy a legalapvetőbb jóindulat nem veszett ki a cikk szerzőjéből egy érdekeitől lényegében immáron független nép iránt. Mennyivel másabb és szimpatikusabb ez az európai értékrend, mint az amit Orbán és pártja annak nevez?

„A lap azt írja, a magyar kormány megfenyegethető lenne azzal, hogy csak akkor jut hozzá a további forrásokhoz, ha az unió garanciákat kap arra, hogy az általa kiutalt forrásokat szigorúbb szabályok szerint osztják szét, és ha létrejön a tervezett Európai Ügyészség (European Public Prosecutor), a magyar kormány hozzájárul, hogy az intézmény – együtt az OLAF-al, az unió csalás elleni hivatalával – széles jogosítványokat kapjon.” /Pesti Bulvár/

Ez a javaslat valószínűleg az egyetlen alternatíva féken tartanai Orbán ámokfutását és minden valószínűség szerint tervben van az Európai Parlament nagyon hasonló döntésre készül.