Van azonban egy érdekes, egyszersmind hátborzongató párhuzam. Aki kicsit is emlékszik a korábbi rendszerre, annak nagyon ismerős lehet, elég csak Sztálin legjobb tanítványára gondolni.

Amennyiben mégis tehetünk különbséget a két jelenség közt, az az, hogy míg Sztálin maga nem volt egy szellemi kiválóság, Rákosi dokumentáltan jó képességekkel megáldott fenevad volt. Ebben az esetben éppen fordított a helyzet. Orbán középszerűségét Putyin riasztó intellektusa árnyékolja.

Üdvözletében lényegében Orbán az ő irányába – nevünkben is – tett hűségesküje felett érzett örömét fejezi ki.

„Újévi üdvözletet küldött Orbán Viktornak az orosz államfő. Vlagyimir Putyin méltatta, hogy az orosz-magyar viszony konstruktívan fejlődött, még a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzet mellett is. Reményét fejezte ki, hogy sikerrel kecsegtet a folytatódó együttműködés, amely népeink és az egész európai kontinens javát szolgálja.” írja a 24.hu.

A magunk részéről mi is meglepetéssel határos örömünket fejeznénk ki, ha egy olyan ember kepesztene nálunk, aki lényegében a következő pár évtizedben fogja fizetni az uzsorakamatokat.

Másfelől a konstruktivitás meglehetősen szubjektív fogalom, annak tudatában, hogy Putyin ezt a kapcsolatot arra használja, hogy békétlenséget szítson az Európai Unió tagjai között.

Persze Putyin nem csupán a „kis kedvencét” köszöntötte, igen hosszú a listáján volt és jelenlegi vezetőket köszöntött  protokollnak megfelelően.

Kósza felvetés. Vajon milyen lehet egy kis ország frissiben megválasztott államfőjének, amikor kormányzása első ciklusában levelet kap az addig csak a hírekben látott Vologyától. Van ebben valami gyomrot gombócba szorító, nyugtalanító érzés, nem?